mennyivel könnyebb bölcsnek lenni olyankor, amikor nem én vagyok ott. Mennyire értelmetlennek tűnnek az akkori tanácsaim. Ez a "csak menni tovább, megvárni, amíg elmúlik" ügy egészen kivitelezhetetlennek és értelmetlennek tűnik. De nincs más, nincs semmi más. Az idő nem fagy be, nem áll meg, akkor sem, ha szeretném, akkor sem, ha nem veszem észre éppen, mert nem oda nézek. Már dühösnek lenni sincsen erőm. Örülök, hogy bizonyos rutinok még mozgatnak, bármennyire is megvetem ezeket a rutinokat.