hű. a hosszú hétvége kevésbé volt ... sűrű, mint amilyet alapvetően elvárok azoktól az időktől, amikor nem kell dolgozni (a.k.a. szabadidő), de talán nem volt baj, mert végre volt időm játszani (előző blogbejegyzés), ve tudtuk fejezni az arc-plakátpályázatos melót, olvastam, és még hemelkedésesen nyavalyogni is volt időm. (Ez utóbbi mondjuk inkább rossz, jobban belegondolva. Ha nincs alkalom/idő rá, akkor csendben szenvedek, és az mindenkinek jobb :D)
--

közben ebédeltem. ennyit a nagyívű blogírásról.