Az, hogy végre nem felejtettem otthon afülhallgatómat, nagyságrendeket javított az amúgy csapnivaló közérzetemen. Nem szánom panaszkodásnak, egyszerűen a tények és a levegő nem tesznek nekem jót most.
Viszont tegnap este jó volt, gyakoroltam éneket - ezt a talán spanyol söveget marha nehéz mejegyeznem, pláne, h fogalmam sincs miről szól, mert ez a gtranslate korában nyilván megoldhatatlan feladat - talán attól tartok, h nem tudom elénekelni, ha értem?
Játszottam a Psyochonauts-sal tovább, tündéri játék, szinte szó szerint, amennyiben a tündérek álomtermészetét veszem alapul. Meg a gyerekeket.
Alapvetően ügyesség-ugrálós játék, lehet benne leütni dolgokat meg ütni, de egyx csomót kell bűvészkedni aze gérrel meg a nyilakkal, és nehéz. Legalábbis nekem - valahogy elszoktam tőle, hogy ennyiszer újra kelljen próbálnom egy-egy pályát azért, mert nem a megfelelő helyre ugrottam, meg ilyenek. Oké, a Mirror's Edge az ez volt. De azon kívül.
Aztán elkezdtem szerelni egy wordpress oldalt Rouennek, egyelőre maradok valami kész és jól kidolgozott témánál, illetve a wiki plugint megnézem, h megéri-e, vagy elég csak a wp saját oldalait használni kimerülésig.Nekem elméletileg jobban tetszik egy olyan módszer amivel rengetegsok oldalakat szoktak gyártani, de ki tudja melyik a praktikusabb.a wiki-s oldalakhoz tartoznak olyan funkciók, amiket viszont tuti nem használok. Mindegy, innen bentről csak korlátozottan tudok próbálkozni úgyis.
Mondjuk aludni, azt keveset aludtam, zavaros álmokkal házakról és épületekről, ahol lakom, emberekről, akiket keresztülviszek rajtuk, elszállásolok és megmentek, és próbálom összetartani a falakat.
Az meg borzasztó*, hogy most nagyon hiányzik a napi rendszerességű találkozás a barátaimmal, de akkor emg hamar elfáradok, ha mégis sűrű a beosztás. Nem értem. Ezt a felét. A folyamatosan épüő feszültségemet is csak részben,
*borzasztó egy frászt, kellemetlen, nohiszen.
hétfő, június 11
szombat, június 9
Szabadnap
Már tegnap este is elmondtam Szozsiéknak, hogy mennyire olyan érzésem van, hogy ma, szombaton szabadságon leszek. Nem kell menni sehova, csak abszolút opcionális programlehetőségeim vannak. Van időm takarítani, mosni, meg egyéb fenntartó műveletekre, illetve játszani,amíg csak akarok. Meg készülni a holnapi mesére.
Szokatlan.
Az meg durva, hogy ezt így érzem, mert azt jelenti, hogy marha régen nem pihentem rendesen. És tényleg visszagondolva minden hétvégémen volt olyan program, ami miatt fel kellett kelnem, dolgozni, elnökségi, félig kötelező buli, minden nap játék, vagy csak szimplán nem itthon aludtam. Ahogy megállapítottam, h heti minimum egy szabad estém kell hogy legyen, ugyanígy szükségem van a szabadnapra is, jéééjjj.
No, vissza a semmitevéshez, a játékíráshoz.
Hm. Lassan össze kellene raknom már rendesen azokat a honlapokat. De nem ma, ma nyugi van.
Szokatlan.
Az meg durva, hogy ezt így érzem, mert azt jelenti, hogy marha régen nem pihentem rendesen. És tényleg visszagondolva minden hétvégémen volt olyan program, ami miatt fel kellett kelnem, dolgozni, elnökségi, félig kötelező buli, minden nap játék, vagy csak szimplán nem itthon aludtam. Ahogy megállapítottam, h heti minimum egy szabad estém kell hogy legyen, ugyanígy szükségem van a szabadnapra is, jéééjjj.
No, vissza a semmitevéshez, a játékíráshoz.
Hm. Lassan össze kellene raknom már rendesen azokat a honlapokat. De nem ma, ma nyugi van.
péntek, június 8
Nem elemzem ki hangosan a tarot lapjaimat, azért a gondolataim eléggé predesztinálják. Nem az igazi, de eléggé nyomasztanak az értelmezéseim ahhoz, hogy ... mihez is? Pro és kontra érvek.
Állítólag evés után jobb lesz a kedvem. Remélem. Felhősnek látom a hétvégémet, és alaptalanul, nem értem, végre lesz időm mosni, játszani, takarítani, meg talán még kreatívkodni is valamit. Meg talán mesélni vasárnap. Mégis.
Néztünk tegnap Avengerst, bemásolom a mikroblogomra írt beszámolót, mert eltévedtem reggel:
Állítólag evés után jobb lesz a kedvem. Remélem. Felhősnek látom a hétvégémet, és alaptalanul, nem értem, végre lesz időm mosni, játszani, takarítani, meg talán még kreatívkodni is valamit. Meg talán mesélni vasárnap. Mégis.
Néztünk tegnap Avengerst, bemásolom a mikroblogomra írt beszámolót, mert eltévedtem reggel:
végül megnéztem az Avengerst - ill. a Bosszúállókat, hamár csak magyarul adták :S
még jó, h “láttam az egészet a tumblren”, mert így odaképzeltem angolul azt apár vicces mondatot, és úgy még viccesek is voltak azok a jelenetek. Amúgy semmi különös, szuperhősöket a Planetaryr óta különösen csípem, meg azért a Watchmen is jó volt (képregény és könyv is), sőt, KickAss. Sőt, X-men. Sőt.
azt mondjuk nem értettem, h ez az egész móka Lokinak mire volt jó - hacsak nem volt mé egy csavar az eészben. amit csak a következő részből tudunk meg, mert ez a világra uszítok egy adag izét dolog elég… fantáziátlan. Lehet, h a magyar szinkron az oka, de nem volt meggyőző, csak a szándékot éreztem a megfélemlítésre, meg a lélekbenvájkálásra, de nem jött át.
Mondjuk az is segített volna, ha ezt az erőszakköteget minimálisan hitelesebben mutatják be - faszom a korhatárba már, mutatóba pár vércsepp és kész?
A hősök karakterei pont megvoltak, ez a fele teljesen jó volt, bár én ezt nem mozifilmben, hanem sorozatban nézném persze, de hősös sorozatok úgyis vannak, meg a képregényt talán?
Mai tarot
2. A helyzetet gátló befolyások. Botok Ötös - Küzdelem
3. A helyzetet illető tudatos gondolataim. Kelyhek Kettes - Szerelem
4. A helyzetet illető tudattalan megérzéseim. Korongok Hercege
5. Múltbeli befolyások. Kelyhek Nyolcas - Tunyaság
6. Jövőbeli befolyások. Botok Hármas: Erény
7. Amivel Én járulok a helyzethez. Kardok Ásza
8. A külvilág hatása rám. XXI. Az Univerzum
9. Reményeim és félelmeim. Kelyhek Ásza
10. Eredmény, kulcs a megoldáshoz. Botok Lovagja
szerda, június 6
Könyvek
Befejeztem a Tawny Man trilógiát Robin Hobb-tól. Őt magyarul az Orgyilkos trilógiából ismerhetjük - gyerekkori könyvtárlátogatásaim misztériuma, ahogy véletlenszerű sorrendben találtam meg a részeit, és ennek segítségével a történet bonyolultsága egy fokozattal feljebb lépett. Akkor nagyon tetszett, hogy sokkal realistábban fogta meg a fantasy-t, mint a vele párhuzamosan olvasott rpg irodalom,meg az is, hogy sokkal személyesebben. Később rájöttem, hogy nő az író, és ez akkor mindent megmagyarázott, többek között azt, hogy miért lelkizik annyit a főhős.
A Tawny Man nem lett annyira erős, mint a megelőzőek, ettől függetlenül mindenképpen megérte elolvasnom - attól tartok, a királylányos-fantasy sztorira is lesz kihatása, (bár még nem tuom pontosan, hol fog ez megjelenni. Vagy mikor. Elvégre nem érünk rá játszani.)
Jólvan, szeretem a féltéglaregényeket, szeretek angolul olvasni, szeretem a fantasyt, ez így együtt jó.
Most két könyvnek kezdtem neki - eredetileg A felhúzhatós lány-nak, azt hurcibálom magammal táskában metróra. A váltás éles a két regény között, így hirtelen fejbecsapott az a régen érzett sci-fi íz, amit jelenleg leginkább azzal az enyhe gyomorgörccsel tudok leírni, amikor hirtelen az ember elkezd természeti katasztrófáktól, járványoktól és és úgy általában a világ embertelen egykedvűségétől szorongani. Számomra a jó sci-fi mindig azt jelentette, hogy tudatára ébredtem olyan általános problémáknak, amikkel hétköznaponta nem foglalkozom, mert úgyse tudok velük mit kezdeni, és mindezt egy kifejezetten gondolkodásra inspiráló, alternatív valóságban. Azt hiszem, a sci-fi lényege az általam ismert valóság és a regény valósága között húzódik.
Szóval, a regény nem szelíden tette meg az első lépéseket, azonnal a tárgyra tért, mindenféle bemelegítés nélkül, a világot bekezdésről bekezdésre bontja ki a történettel párhuzamosan, és jelenleg olyan ez, mint egy túra az elképzelt jövő szellemkastélyában. Balra friss járványok okozta népsűrűség-folytonossági hiányok, jobbra genetikai melléktermékek átal okozott, visszafordíthatatlanul kipusztult fajok, felettünk a mindenhol jelen lévő emberi kegyetlenség és korlátoltság, alattunk meg... ja, nincs elektromosság. Mert nincs rá energia. Új, és hihetőposztapokalipszis.
Ráadásul az egészet átszövi az a fajta bizalmatlanság és paranoia, amit csak akkor érzek, ha újságot és közérdekű blogokat olvasok, meg hallgatom ismerőseimet aktuálpolitizálni. Oh, wait.
A másik könyv meg a damagereport, abba tegnap este olvastam bele - először letettem a harmadik bekezdés után, amikor damage leírta, hogy már kurva régen nem álmodik (hogylehetálmodásnélkülélniéneztnembírnám), aztán persze rájöttem, hogy ez nem valószínű, hogy a könyv láynegi része (hacsak nem kibontja, hogy a tudalattitól csúnyán eltávolodik a társadalom, mert akkor persze). Ja, igen. Jó lezs az, tömény információ, meg a mondatok és a szavak, amikor saját magukértis, meg hátha nem, meglátjuk. Azért nem scifi, mert nem alternatív valóságot mutat meg. De a többi stimmel.
A Tawny Man nem lett annyira erős, mint a megelőzőek, ettől függetlenül mindenképpen megérte elolvasnom - attól tartok, a királylányos-fantasy sztorira is lesz kihatása, (bár még nem tuom pontosan, hol fog ez megjelenni. Vagy mikor. Elvégre nem érünk rá játszani.)
Jólvan, szeretem a féltéglaregényeket, szeretek angolul olvasni, szeretem a fantasyt, ez így együtt jó.
Most két könyvnek kezdtem neki - eredetileg A felhúzhatós lány-nak, azt hurcibálom magammal táskában metróra. A váltás éles a két regény között, így hirtelen fejbecsapott az a régen érzett sci-fi íz, amit jelenleg leginkább azzal az enyhe gyomorgörccsel tudok leírni, amikor hirtelen az ember elkezd természeti katasztrófáktól, járványoktól és és úgy általában a világ embertelen egykedvűségétől szorongani. Számomra a jó sci-fi mindig azt jelentette, hogy tudatára ébredtem olyan általános problémáknak, amikkel hétköznaponta nem foglalkozom, mert úgyse tudok velük mit kezdeni, és mindezt egy kifejezetten gondolkodásra inspiráló, alternatív valóságban. Azt hiszem, a sci-fi lényege az általam ismert valóság és a regény valósága között húzódik.
Szóval, a regény nem szelíden tette meg az első lépéseket, azonnal a tárgyra tért, mindenféle bemelegítés nélkül, a világot bekezdésről bekezdésre bontja ki a történettel párhuzamosan, és jelenleg olyan ez, mint egy túra az elképzelt jövő szellemkastélyában. Balra friss járványok okozta népsűrűség-folytonossági hiányok, jobbra genetikai melléktermékek átal okozott, visszafordíthatatlanul kipusztult fajok, felettünk a mindenhol jelen lévő emberi kegyetlenség és korlátoltság, alattunk meg... ja, nincs elektromosság. Mert nincs rá energia. Új, és hihető
Ráadásul az egészet átszövi az a fajta bizalmatlanság és paranoia, amit csak akkor érzek, ha újságot és közérdekű blogokat olvasok, meg hallgatom ismerőseimet aktuálpolitizálni. Oh, wait.
A másik könyv meg a damagereport, abba tegnap este olvastam bele - először letettem a harmadik bekezdés után, amikor damage leírta, hogy már kurva régen nem álmodik (hogylehetálmodásnélkülélniéneztnembírnám), aztán persze rájöttem, hogy ez nem valószínű, hogy a könyv láynegi része (hacsak nem kibontja, hogy a tudalattitól csúnyán eltávolodik a társadalom, mert akkor persze). Ja, igen. Jó lezs az, tömény információ, meg a mondatok és a szavak, amikor saját magukértis, meg hátha nem, meglátjuk. Azért nem scifi, mert nem alternatív valóságot mutat meg. De a többi stimmel.
hétfő, június 4
Piros
Piros hajat kértem a fodrásztól, majdnem sikerült, de még mindig túl sok benne a vörös, ami nem annyira tetszik.
Az időbeosztásom nem volt tökéletes, bár utólag nem kellett megbánnom se a játékokat, se a szombat esti bulit, mégis jó lenne, ha tudnék igazán pihenni. Most valami miatt folyamatosan úgy érzem, elfolyik tőlem az időm és az energiám.
A péntek hajnal tökéletessége után a szombat már nem volt olyan jó, fel kellett kelni, aztán kiderült, h még egy órát alhattam volna. Aztán a játékot hamarabb kellett abbahagyni a buli miatt, ahol meglepően sütött a nap, meg volt pia, meg az emberek viccesek azért, meg kedvelem őket, és tulajdonképpen jól éreztem magam, de jobb lett volna otthon pihennem.Vasárnap délelőtt nehezen vettem magamat rá a készülődésre, inkább bevásároltam és főztem, ami legalább megérte, mert marha jó lett a leves. A játék maga számomra elég frusztráló volt, emrt ráébredtem, hogy nem vagyok ráhangolódva a stratégiai játékokra - viszont derogálna elkezdeni a kapcsolatok és befolyások rendszerét pontokkal és dobásokkal vezetni, úgyhogy erre még ki kell találnom valamit. Legjobb nyilván az lenne, ha tudnám, hogy hogyan lehet elvezetni egy elcserélt közösséget, és abból tudnám elvezetni, hogy az uralkodók meg egyebek ebből milyen százalékon teljesítenek, és nem az én aktuális érdekeltségi állapotomtól függene a háttér összerakottsága. Még a végén meg kell néznem a Lords of Summer kieészítőt, az talán arra jó, hogy tudok rá hivatkozni.
Ez az időjárás furcsa, ahogy az is, hogy mennyire fontos közlendőm ez minden blogbejegyzésemben. Éjszaka elég szarul aludtam a meleg miatt, talán ezért is ébredtem ennyire hirtelen és éberen. Csúsztattunk egy meetinget délutánra, ami megdobta a közérzetemet, és még az estém is szabad, hátha sikerül rászánnom magam egy Rouen-oldal összedobására wordpressen, és akkor végre nekilátok megint tanulni.
Kompromisszumok. Önmagammal, meg a világgal. Még nem tudom, meddig éri meg.
Az időbeosztásom nem volt tökéletes, bár utólag nem kellett megbánnom se a játékokat, se a szombat esti bulit, mégis jó lenne, ha tudnék igazán pihenni. Most valami miatt folyamatosan úgy érzem, elfolyik tőlem az időm és az energiám.
A péntek hajnal tökéletessége után a szombat már nem volt olyan jó, fel kellett kelni, aztán kiderült, h még egy órát alhattam volna. Aztán a játékot hamarabb kellett abbahagyni a buli miatt, ahol meglepően sütött a nap, meg volt pia, meg az emberek viccesek azért, meg kedvelem őket, és tulajdonképpen jól éreztem magam, de jobb lett volna otthon pihennem.Vasárnap délelőtt nehezen vettem magamat rá a készülődésre, inkább bevásároltam és főztem, ami legalább megérte, mert marha jó lett a leves. A játék maga számomra elég frusztráló volt, emrt ráébredtem, hogy nem vagyok ráhangolódva a stratégiai játékokra - viszont derogálna elkezdeni a kapcsolatok és befolyások rendszerét pontokkal és dobásokkal vezetni, úgyhogy erre még ki kell találnom valamit. Legjobb nyilván az lenne, ha tudnám, hogy hogyan lehet elvezetni egy elcserélt közösséget, és abból tudnám elvezetni, hogy az uralkodók meg egyebek ebből milyen százalékon teljesítenek, és nem az én aktuális érdekeltségi állapotomtól függene a háttér összerakottsága. Még a végén meg kell néznem a Lords of Summer kieészítőt, az talán arra jó, hogy tudok rá hivatkozni.
Ez az időjárás furcsa, ahogy az is, hogy mennyire fontos közlendőm ez minden blogbejegyzésemben. Éjszaka elég szarul aludtam a meleg miatt, talán ezért is ébredtem ennyire hirtelen és éberen. Csúsztattunk egy meetinget délutánra, ami megdobta a közérzetemet, és még az estém is szabad, hátha sikerül rászánnom magam egy Rouen-oldal összedobására wordpressen, és akkor végre nekilátok megint tanulni.
Kompromisszumok. Önmagammal, meg a világgal. Még nem tudom, meddig éri meg.
péntek, június 1
ld50 záróbuli
Hajnalban, hazafele a narancssárga remegő éjszakában már megfogalmaztam a bejegyzést, ilyenkor mindig annyival nehezebb leírni bármit, hiszen már feleslegesnek tűnik.
Szóval volt ez a buli, amitaz ld50 lezárásának apropóján szerveztek össze - ennek örömére felbukkant egy csomó ismerős, meg még több olyan ember, akiknek az arca rémlett csak nagyon halványan. Néhány DJ tolta a retrogótipart, Zero szettje például fájdalmasan nosztalgikus emlékeket hozott fel a hajdani MPC-s bulikról - igen, ahova még MTT-sekkel is mentünk -, meg úgy általában megvolt az elmúlt10év (részemről mondjuk inkább 9) zenei keresztmetszete, pedig nem is maradtam végig a bulin.
Ugyan nem vettem nem vettem mindent következetesen végig hajnalban, amikor a gondolatim felkavarodtak, mint pocsolyában sár, de érdekes volt azon gondolkodni, mennyi minden változott ez alatt az idő alatt. Kezdve onnan, hogy többen megjegyezték, én mennyire ugyanaz maradtam. Nyilván arra gondoltak, hogy ... rövid, szőke hajú vagyok, és még nem öregszem láthatóan, szerencsések a génjeim, legalább ebben. A nagy egymásratalálások se maradtak el, HW például roppant vicces módon most ismerkedett meg Case-zel, meg én is bemutatkoztam az egyik csajnak, aki már ősidők óta ott volt. Azt sajnálom, hogy nem volt igazán idő senkivel se beszélgetni, mert muszáj volt táncolni, de a rövid párbeszédekért és odaköszönésekért hálás vagyok az estének.
Nagyon sok mindenben visszahozta a régi bulik hangulatát, a fájó lábbal, a hajnali hazabotorkálással és a ma reggellel. 2004-ben is ugyanezzel a lelkesedéssel táncoltam, és nagyjából ugyanennyire egyedül, talán annyi változott, hogy sokkal több idő volt feloldódni és megszokni. Meg már hozzá tudok és merek szólni az emberekhez, akik érdekelnek.
Voltak, akik hiányoztak, a külföldre szakadtak (Áfi!), meg Míriel, meg Drímőr, meg GP, meg még egyéb emberek az ismeretségi körömből, akiket az ld50-hez is asszociáltam, de ezek a változó dolgok.
Szóval volt ez a buli, amitaz ld50 lezárásának apropóján szerveztek össze - ennek örömére felbukkant egy csomó ismerős, meg még több olyan ember, akiknek az arca rémlett csak nagyon halványan. Néhány DJ tolta a retrogótipart, Zero szettje például fájdalmasan nosztalgikus emlékeket hozott fel a hajdani MPC-s bulikról - igen, ahova még MTT-sekkel is mentünk -, meg úgy általában megvolt az elmúlt10év (részemről mondjuk inkább 9) zenei keresztmetszete, pedig nem is maradtam végig a bulin.
Ugyan nem vettem nem vettem mindent következetesen végig hajnalban, amikor a gondolatim felkavarodtak, mint pocsolyában sár, de érdekes volt azon gondolkodni, mennyi minden változott ez alatt az idő alatt. Kezdve onnan, hogy többen megjegyezték, én mennyire ugyanaz maradtam. Nyilván arra gondoltak, hogy ... rövid, szőke hajú vagyok, és még nem öregszem láthatóan, szerencsések a génjeim, legalább ebben. A nagy egymásratalálások se maradtak el, HW például roppant vicces módon most ismerkedett meg Case-zel, meg én is bemutatkoztam az egyik csajnak, aki már ősidők óta ott volt. Azt sajnálom, hogy nem volt igazán idő senkivel se beszélgetni, mert muszáj volt táncolni, de a rövid párbeszédekért és odaköszönésekért hálás vagyok az estének.
Nagyon sok mindenben visszahozta a régi bulik hangulatát, a fájó lábbal, a hajnali hazabotorkálással és a ma reggellel. 2004-ben is ugyanezzel a lelkesedéssel táncoltam, és nagyjából ugyanennyire egyedül, talán annyi változott, hogy sokkal több idő volt feloldódni és megszokni. Meg már hozzá tudok és merek szólni az emberekhez, akik érdekelnek.
Voltak, akik hiányoztak, a külföldre szakadtak (Áfi!), meg Míriel, meg Drímőr, meg GP, meg még egyéb emberek az ismeretségi körömből, akiket az ld50-hez is asszociáltam, de ezek a változó dolgok.
szerda, május 30
Jelenlét
Jelenlét nélkül nem működik, ezt állandóan észlelni kell, figyelni, elkapni, végigrohanni rajta,és egyensúlyozni még pont a határán a létezésnek és az értelmezésnek. Én értelmezek, mindig, mindent,a határon innen vagyok, néha kompenzálom az adatok végigkergetésével az idegpályáimon, vagy hol, szóval kikeülni a közponot, az lenne jó. Csak akkor nem emlékeznék rá nyilván, a lélegzetvételre sem emlékszem, sehogysem jók a szélsőségek, pedig azok eltalálhatóak nagyívűen.
Túl sokat ettem, elszoktam tőle, az van.
Túl sokat ettem, elszoktam tőle, az van.
kedd, május 29
Tea
Időnként felvillanó masszív agyalások hínárfényében telnek napjaim, amit néha ivásnak, néha beszélgetésnek mondunk, néha meg ülök a felhős levegőben és várom, hogy elmúljon az érzés, és elmúlik olykor.
Megint labirintus, és már fontolgatom, hol lehetne átmászni a falakon, mert nyilván nem végig kell menni, nyilván nem. A szóismétlés hangsúlyozás és új értelem nyerése, hát nem?
A pünkösdi hétfő meglepett, nem készültem rá sehogyse, aztán lett belőle szombati közgyűlés, aztán esküvőlátogatás, vasárnap jmise a jezsuitáknál meg beszélgetés Angwennel, hétfőn meg medéltem Blintéknek egyalkalmas királylányost. Illetve Altair ugrált a háztetőkön az Assassin's Creed-ben, ami kezd némiképp unalmassá válni, szal próbálok végigparkourozni rajta gyorsan.
A közgyűlés szórakoztató volt, nem nyitották ki nekünk a lefoglalt helyszínt (mint később kiderült, azért, mert elnézték a dátumot), úgyhogy a Múzeum Kertben, szabadtéren ültük végig félárnyékban. Az idő rövid volt, a témák hoszabbak, és vitát generáltak, ezért nem tudtuk rendesen befejezni mindet. De legalább nem fogadtunk el semmi olyat, amivel nem értettem egyet, ha jól rémlik.
Holnapi énekórára kéne vinnem giccses szerelmes-mjúzikel dalt, ó, igen.
A cím meg azért, mert ki akartam meni teáért.
Megint labirintus, és már fontolgatom, hol lehetne átmászni a falakon, mert nyilván nem végig kell menni, nyilván nem. A szóismétlés hangsúlyozás és új értelem nyerése, hát nem?
A pünkösdi hétfő meglepett, nem készültem rá sehogyse, aztán lett belőle szombati közgyűlés, aztán esküvőlátogatás, vasárnap jmise a jezsuitáknál meg beszélgetés Angwennel, hétfőn meg medéltem Blintéknek egyalkalmas királylányost. Illetve Altair ugrált a háztetőkön az Assassin's Creed-ben, ami kezd némiképp unalmassá válni, szal próbálok végigparkourozni rajta gyorsan.
A közgyűlés szórakoztató volt, nem nyitották ki nekünk a lefoglalt helyszínt (mint később kiderült, azért, mert elnézték a dátumot), úgyhogy a Múzeum Kertben, szabadtéren ültük végig félárnyékban. Az idő rövid volt, a témák hoszabbak, és vitát generáltak, ezért nem tudtuk rendesen befejezni mindet. De legalább nem fogadtunk el semmi olyat, amivel nem értettem egyet, ha jól rémlik.
Holnapi énekórára kéne vinnem giccses szerelmes-mjúzikel dalt, ó, igen.
A cím meg azért, mert ki akartam meni teáért.
péntek, május 25
Előre
Rendrakás alig halad, a szobámban például egyáltalán nem, alig jutok be oda - pedig azért volt ott is estém. Viharban ülni az erkélyen, whiskeyvel és cigivel, ugyan nem feltétlenül egészséges, de jó. Ott jó volt. A retinámba égnek a felhők mindig és mindenhol, a faágak és levelek kontrasztja. És nehéz a kommunikáció. Néha azt hinném, jó vagyok benne, de nem, valahol az egész elakadt, és nehézkesebben működik, mint a többi embernél. Nem minden szinten, mert van, amiben jobb vagyok, de a hétköznapi, praktikus szinten mindenképpen (aka érzelmek kimutatása).
(közben sajnos hátra kellett mennem gesztenyepürét enni Lichi kolléganővel, és ez megszakította a gondolatfolyamataim szabad áramlását, cserébe mindjárt vége a napnak, ennek a bűnös elvesztegetett 8órának, hát nem csodás?)
új hajóra és új vizekre vágyom, vagy nem, de.
nem értem a levegőt és a napokat meg a csendben folyó időt.
Viszont. Lesz rendes koncert végre. És a legutóbbi pár megtartott próbánkon elég jók vagyunk.
u.i.: Janie blogja frissült, egyrészt Janie írt, másrészt meg próbáltam a szuperhősöshöz is összeszedni Katerine gondolatait.
(közben sajnos hátra kellett mennem gesztenyepürét enni Lichi kolléganővel, és ez megszakította a gondolatfolyamataim szabad áramlását, cserébe mindjárt vége a napnak, ennek a bűnös elvesztegetett 8órának, hát nem csodás?)
új hajóra és új vizekre vágyom, vagy nem, de.
nem értem a levegőt és a napokat meg a csendben folyó időt.
Viszont. Lesz rendes koncert végre. És a legutóbbi pár megtartott próbánkon elég jók vagyunk.
u.i.: Janie blogja frissült, egyrészt Janie írt, másrészt meg próbáltam a szuperhősöshöz is összeszedni Katerine gondolatait.
szerda, május 23
Rendrakás
minden elhatározásommal csak eddig jutok rendszeresen. A rendrakásig. Most épp takaros mappákba rendeztem a googledocs-drive ősi anyagait, némiképp megrázóan nosztalgikus szembesülni a 2008-as táborszervezéssel, meg néhány KÖMT tervezettel. Meg régi Gondolin vázlatokkal.
Szerencsére a diplomamunkám karanténban van.
Tegnap fújtam el gyertyát, sétáltam a belváros kávézói között, énekórán dicséretet kaptam, és néztem az esőt, ma ezt tervezem folytatni.
A rendrakásba a idők és cselekvések rendje is beletartozik, szelektálni kellene meg csoportosítani, egyelőre a munka mappát leválasztom, a többit viszont neki kell kezdenem mappákba rendezni és kidobálni.
Szerencsére a diplomamunkám karanténban van.
Tegnap fújtam el gyertyát, sétáltam a belváros kávézói között, énekórán dicséretet kaptam, és néztem az esőt, ma ezt tervezem folytatni.
A rendrakásba a idők és cselekvések rendje is beletartozik, szelektálni kellene meg csoportosítani, egyelőre a munka mappát leválasztom, a többit viszont neki kell kezdenem mappákba rendezni és kidobálni.
kedd, május 22
szegény gót kislány
Nem tudok sok jobb dolgot, mint esőre ébredni. Cseng az órám, és valami zaj van, kinézek az erkélyre, és esik az eső, és nincs hideg és ez valami csodálatos összeállítás. A szülinapommal ellentétben ez a nap már jól indul.
Csak ne sikerült volna tegnap rágótulnom a "barátaimnak csak facebookköszöntésig vagyok jó" témára tegnap annyira, valószínűleg vidámabb estm lett volna. Bár mondjuk az Assassins Creed, amivel magajándékoztam magam a hétvége során, az jó játék, meg vérlepke és az apám is átlátogattak, és apámtól kaptam whiskeyt, ami megintcsak jó, vele megittam az előző végét, ergo azért ittam valamit szülinapom alkalmából. Vérlepkétől kaptam kúl nadrágot, ai ugyan kicsit kicsi, de az este végére azért kezdett rámnőni, és, meg kell jegyeznem, kúl.
Úgy érzem, karmikusak a szülinapjaim, mióta elfelejtettem Drímőrét egyszer - pedig nála meg voltam arról győződve, hogy később van, nem ennyire közel a névnapjához :P Mindegy.
A hétvégéről nemtom, mit írtam már, ez is jelzi az éberségem fokát ma eggel (kb egy kattintásnyira vagyok tőle, de nem). Volt egy érdekes játék pénteken, jót tesz nekem, ha megengedem a karaktereimnek, hogy úgy igazából hülyék legyenek. Szombaton terápiás célzattal pólókat néztünk a cafepressen, aztán mentünk házavatógrillezésre Zuglóba Mételyékhez. Volt a tetőterasz, naplemente, a világot viccesre ittam magam körül, beszélgettünk horoszkópról, fűzőkről, kezdem érteni az e-bookokat, meg ja, meg volt gyereknevelésről is szó, meg mittoménmég miről, jól éreztem magam, pedig nem számítottam rá.
Vasárnapi játék jó volt, a végére pörgött fel nyilván, kúlul kinyírtuk Janie egy régi "ellenségét", és elkezdtünkcsapatmunkát végezni, ami ebben játékban számomra új dolog, akárhogy is nézzük.
A notebook az L nevet kapta, igen, azért.
Csak ne sikerült volna tegnap rágótulnom a "barátaimnak csak facebookköszöntésig vagyok jó" témára tegnap annyira, valószínűleg vidámabb estm lett volna. Bár mondjuk az Assassins Creed, amivel magajándékoztam magam a hétvége során, az jó játék, meg vérlepke és az apám is átlátogattak, és apámtól kaptam whiskeyt, ami megintcsak jó, vele megittam az előző végét, ergo azért ittam valamit szülinapom alkalmából. Vérlepkétől kaptam kúl nadrágot, ai ugyan kicsit kicsi, de az este végére azért kezdett rámnőni, és, meg kell jegyeznem, kúl.
Úgy érzem, karmikusak a szülinapjaim, mióta elfelejtettem Drímőrét egyszer - pedig nála meg voltam arról győződve, hogy később van, nem ennyire közel a névnapjához :P Mindegy.
A hétvégéről nemtom, mit írtam már, ez is jelzi az éberségem fokát ma eggel (kb egy kattintásnyira vagyok tőle, de nem). Volt egy érdekes játék pénteken, jót tesz nekem, ha megengedem a karaktereimnek, hogy úgy igazából hülyék legyenek. Szombaton terápiás célzattal pólókat néztünk a cafepressen, aztán mentünk házavatógrillezésre Zuglóba Mételyékhez. Volt a tetőterasz, naplemente, a világot viccesre ittam magam körül, beszélgettünk horoszkópról, fűzőkről, kezdem érteni az e-bookokat, meg ja, meg volt gyereknevelésről is szó, meg mittoménmég miről, jól éreztem magam, pedig nem számítottam rá.
Vasárnapi játék jó volt, a végére pörgött fel nyilván, kúlul kinyírtuk Janie egy régi "ellenségét", és elkezdtünkcsapatmunkát végezni, ami ebben játékban számomra új dolog, akárhogy is nézzük.
A notebook az L nevet kapta, igen, azért.
hétfő, május 21
a dolgok
azok, amik, vagy nem azok, és önazonosak talán?
dalszövegem.
még. még. még.
a párás idő. a fáradtság. nem lennék most itt. de nem ám. máshol lennék. de dolgoznom kell.
aztán majd megyek a teámért, amit elő kell készíteni fogyasztásra, aztán majd lesz levegő és lesznek felhők, és lesznek szavak, valahol, valahol messze.
már alig van a tasklistámon, de még elkészítése soron van, ó igen. mi történik, mi történik, miért nem lehetek messze azoktól a dolgoktól, amikhez nem szeretnék közel lenni?
ój, jajjj.
dalszövegem.
még. még. még.
a párás idő. a fáradtság. nem lennék most itt. de nem ám. máshol lennék. de dolgoznom kell.
aztán majd megyek a teámért, amit elő kell készíteni fogyasztásra, aztán majd lesz levegő és lesznek felhők, és lesznek szavak, valahol, valahol messze.
már alig van a tasklistámon, de még elkészítése soron van, ó igen. mi történik, mi történik, miért nem lehetek messze azoktól a dolgoktól, amikhez nem szeretnék közel lenni?
ój, jajjj.
szerda, május 16
Ó, mióta van ez így üresen nyitva (khm, is this thing on?)
most még egy kicsit így lesz.
...
szóval (kopp-kopp-kopp, élemég)
például a laptop nem akar az enyém lenni még mindig, most hívtak, hogy hardveres a hiba, holnapig kiderül, hogy micsinálnak, de már ebből nem biztos hogy lesz másik példány.
űelkezdtem azt számolgatni, hogy mi mindent vehetnék az összegből. Egy multieffektet a hegedűhöz. Egy biciklit. Hegedűhúrokat. Cipőt. Fűzőt. Könyveket. Mass Effect3-at. Könyveket. (De nyilván nem költeném el, mert miértis.)
...
Tegnap rájöttem (újfent), hogy este át kell öltözni, mielőtt elmegyek emebrek közé, és akkor nem kell a hétvégi fáradtságban kiélnem a nem dresscode-os igényeimet. Erre mindenképp jó a hirtelen kocsmázás.
...
ÉS még akartam írni dolgokról, amik a gondolatfolyamoból ide kívánkoztak, de már elvesztek a napi bosszúságok között, mint. Mint valami, ami elveszik útközben.
hétfő, május 14
Felhők
Most, hogy kb 10 perc alatt kitöltöttem az adóbevallásomat - ja, utána kellett néznem az egyik táblázatnak, amit nem kell beírni sehova -, úgy érzem, ebédelni kéne. Míting volt, fáradt és álmos vagyok, de valahogy befejezettnek tekintek olyan feladatokat, amik még léteznek valahol.
A notebookos nyűglődésnek nem értem a végére - a megvett gépben rossz a wifi, és a szervíz ügyfélszolgálata csak a munkaidőmben elérhető, innen meg nem fogok semmit se tenni, meg visszaküldeni és újra várni. Ma visszakérem a pénzt, és megpróbálok venni egy működőképes verziót. Az már biztos, hogy hasznos, mmint nem mindenféle papírcetlikre jegyzetelek, hanem a gépbe bele, és így nem vesznek el az infók, tudom szerkeszteni, és nem 5 különböző jegyzetből kell dolgoznom.
Persze, jegyzetelni papírra jó, de leginkább olyankor, amikor nincs szükségem aztán a végeredményre.
A hétvége megint jól jött a semmilyen hétköznapok után - jegyezzem meg, nem engedhetem meg maganak a hétköznapok elvesztését. Péntek hajnalig játék, szombat délelőtt wifikeresés, délutántól palacsintázós izé, vasárnap délelőtt táboros megbeszélés, délután mesélés.
A tábors megbeszélés legjobb része kétségkívül az volt, amikor Zsolt kártyákat cserélgetett Ildivel, Ring aludt, én meg left4dead-et játszottam steamen Zyróval és az öccsével.
A palacsintázos parti érdekes volt, marha fáradt voltam a viharkészültség miatt, sütni jó volt, meg enni is, de a beszélgetések fonalát nem nagyon sikerült felvennem, ami mondjuk nem baj, mert finom kajákat hoztak, csak ne éreztem volna magam olyan ijesztően antiszociálisnak.
A vasárnapi játék nem várt fordulatot hozott, bár tulajdonképpen benne volt a pakliban. Tulajdonképpen jobban illik a krónikába, mint a másik verziók közül a jobbik.
Hát így.
A notebookos nyűglődésnek nem értem a végére - a megvett gépben rossz a wifi, és a szervíz ügyfélszolgálata csak a munkaidőmben elérhető, innen meg nem fogok semmit se tenni, meg visszaküldeni és újra várni. Ma visszakérem a pénzt, és megpróbálok venni egy működőképes verziót. Az már biztos, hogy hasznos, mmint nem mindenféle papírcetlikre jegyzetelek, hanem a gépbe bele, és így nem vesznek el az infók, tudom szerkeszteni, és nem 5 különböző jegyzetből kell dolgoznom.
Persze, jegyzetelni papírra jó, de leginkább olyankor, amikor nincs szükségem aztán a végeredményre.
A hétvége megint jól jött a semmilyen hétköznapok után - jegyezzem meg, nem engedhetem meg maganak a hétköznapok elvesztését. Péntek hajnalig játék, szombat délelőtt wifikeresés, délutántól palacsintázós izé, vasárnap délelőtt táboros megbeszélés, délután mesélés.
A tábors megbeszélés legjobb része kétségkívül az volt, amikor Zsolt kártyákat cserélgetett Ildivel, Ring aludt, én meg left4dead-et játszottam steamen Zyróval és az öccsével.
A palacsintázos parti érdekes volt, marha fáradt voltam a viharkészültség miatt, sütni jó volt, meg enni is, de a beszélgetések fonalát nem nagyon sikerült felvennem, ami mondjuk nem baj, mert finom kajákat hoztak, csak ne éreztem volna magam olyan ijesztően antiszociálisnak.
A vasárnapi játék nem várt fordulatot hozott, bár tulajdonképpen benne volt a pakliban. Tulajdonképpen jobban illik a krónikába, mint a másik verziók közül a jobbik.
Hát így.
péntek, május 11
Fényes péntek
Fáradtság, álmosság - majdnem másnap. Szerda este ittunk és virtuális szexről beszélgettünk, tegnap este ittam, nem nagyon beszélgettem, csak hallgattam, és ez most olyan furcsán elég volt, ma este is van esély alkoholra, meg holnap este is. De lehet, hogy majd holnap maradok a decens teázásnál. Nyilván.
Furcsa, hogy így, álmosan és kvázi kialvatlanul nagyobb energiával keltem, mint a hét többi reggelén, amikoris igazoltan megvolt a 8 óra alvás. Péntek van, csíkos felső és farmer, kevéssé gót, mert a farmer már inkább szürke, a hajam még szőke, és sehol egy ankh. Valahol elhagytam a régit. Kár. Kellene pótolnom.
A borzasztónak tűnő lokális mélypont után már jobban vagyok, bár... igazán aludhatnék. Valamikor. Mindegy, ma este végre tényleg megveszem a notebookot, akit még nem tudok elnevezni, de majd, és semmi jogom nem lesz szarul érezni magam. Ezek a tervek szépek és jók, és egyszerűsödött gondolatmenettel egyszerűbb az élet.
Nemsokára szülinapom lesz, általában több jelentőséget tulajdonítok neki, mint bárki a környezetemben, dehát kellenek a viszonyítási pontok, és az önmagamnak szóló napok. És ez azt is jelenti, h az adóbevallás határideje is közel van már.
A tegnapi próba a kis kihagyás után egész jól sikerült, megint készül új szám, meg elvileg június 16-án koncert lesz végre, amennyiben Estelnek sikerül egyeztetnie a kórussal.
Jéééj.
Furcsa, hogy így, álmosan és kvázi kialvatlanul nagyobb energiával keltem, mint a hét többi reggelén, amikoris igazoltan megvolt a 8 óra alvás. Péntek van, csíkos felső és farmer, kevéssé gót, mert a farmer már inkább szürke, a hajam még szőke, és sehol egy ankh. Valahol elhagytam a régit. Kár. Kellene pótolnom.
A borzasztónak tűnő lokális mélypont után már jobban vagyok, bár... igazán aludhatnék. Valamikor. Mindegy, ma este végre tényleg megveszem a notebookot, akit még nem tudok elnevezni, de majd, és semmi jogom nem lesz szarul érezni magam. Ezek a tervek szépek és jók, és egyszerűsödött gondolatmenettel egyszerűbb az élet.
Nemsokára szülinapom lesz, általában több jelentőséget tulajdonítok neki, mint bárki a környezetemben, dehát kellenek a viszonyítási pontok, és az önmagamnak szóló napok. És ez azt is jelenti, h az adóbevallás határideje is közel van már.
A tegnapi próba a kis kihagyás után egész jól sikerült, megint készül új szám, meg elvileg június 16-án koncert lesz végre, amennyiben Estelnek sikerül egyeztetnie a kórussal.
Jéééj.
szerda, május 9
Cím
Nem jók ezek a napok, kiürültek. Gyűlölöm a várakozást, és leginkább azért, mert túl könnyen egy jövőbeli jó esemény alá rendelem az addigi időket. Ez pedig azért se jó, mert elveszik az idő, és túl gyakran feleslegesen várok, és akkor még fájdalmasabb rájönni, hogy addigis fordíthattam volna a várakozási energiáimat valami hasznosra, amitől nekem hosszú távon is jó.
Namindegy. Egyszer majd minden jobb lesz, nem? Várjuk csak ki.
A hétkezdést eléggé kikezdte a patrolos munkám, persze értem én, hogy be kellett tanítani, meg terelgetni a helyünkre érkező csajokat, és szerintem jó vagyok benne, megminden, de akkoris, az a meló borzasztó unalmas még egyedül is, pláne, amikor vagyunk hárman egy gépre. Nem tudom, hogy teltek el az első, kómás órák hétfőn kávé nélkül. Értitek.
Amúgy aranyosak a lányok, és mindkettejükkel van közös MTT-s ismerős, Snuffles meg Patiszon.
Állandóan azt kell válaszolnom a kérdésekre, h mi van velem, hogy "semmi", ez elég siralmas. És Etiópiában meg éheznek, tudom.
Ja, tegnap összefutottam félrefonthajú Szozsival a melóhelye mellett, amikor mentem a gépért. Legalább nem volt teljesen felesleges :D
És nemtom. Ma hasznos leszek.
A hétkezdést eléggé kikezdte a patrolos munkám, persze értem én, hogy be kellett tanítani, meg terelgetni a helyünkre érkező csajokat, és szerintem jó vagyok benne, megminden, de akkoris, az a meló borzasztó unalmas még egyedül is, pláne, amikor vagyunk hárman egy gépre. Nem tudom, hogy teltek el az első, kómás órák hétfőn kávé nélkül. Értitek.
Amúgy aranyosak a lányok, és mindkettejükkel van közös MTT-s ismerős, Snuffles meg Patiszon.
Állandóan azt kell válaszolnom a kérdésekre, h mi van velem, hogy "semmi", ez elég siralmas. És Etiópiában meg éheznek, tudom.
Ja, tegnap összefutottam félrefonthajú Szozsival a melóhelye mellett, amikor mentem a gépért. Legalább nem volt teljesen felesleges :D
És nemtom. Ma hasznos leszek.
vasárnap, május 6
Nyár
Bár ne lenne ennél sokkal melegebb nyáron. Most, ebben a felhős, talán eső előtti időjárásban tökéletes, de jajj, az éles napsütés, a kohó. Megminden. Nyári álmomat aludnám legszívesebben.
Lesz notebookom, úgy tűnik, de asttóltartok...,. nem, nem tartok semmitől. Az fasság lenne. Megittam a kis kávémat, most ébrednem kéne teljesen, vagy valami, de ez lusta meleg belefészkelte magát az elmémbe.
Álmodtam együttesről, Deine Lakainent hozott egy ritmusgitárosi posztra jelentkező gót srác, meg voltak rántotthúsok is, és fél9kor felébredtem egyszer a tegnapi ébresztőre, de aztán még pár órára visszaaludtam.
Tegnap éájjel játszottunk szuperhősöset, kezdek rájönni, h milyen tepóban és ritmusban játszanak a srácok, most, h Esgal is csatlakozott, valószínűleg könnyebb lesz, mert azért ő is hasonlóan játszik, mint én. Igen, cselesen elrejtettem egy pletykát a fönti sorokba. Ja, nem, nem rejtettem.
Most a hétvége maradékát is kiélvezem, meg kéne enni a zöldbabot, mondjuk leves formájában.
Lesz notebookom, úgy tűnik, de asttóltartok...,. nem, nem tartok semmitől. Az fasság lenne. Megittam a kis kávémat, most ébrednem kéne teljesen, vagy valami, de ez lusta meleg belefészkelte magát az elmémbe.
Álmodtam együttesről, Deine Lakainent hozott egy ritmusgitárosi posztra jelentkező gót srác, meg voltak rántotthúsok is, és fél9kor felébredtem egyszer a tegnapi ébresztőre, de aztán még pár órára visszaaludtam.
Tegnap éájjel játszottunk szuperhősöset, kezdek rájönni, h milyen tepóban és ritmusban játszanak a srácok, most, h Esgal is csatlakozott, valószínűleg könnyebb lesz, mert azért ő is hasonlóan játszik, mint én. Igen, cselesen elrejtettem egy pletykát a fönti sorokba. Ja, nem, nem rejtettem.
Most a hétvége maradékát is kiélvezem, meg kéne enni a zöldbabot, mondjuk leves formájában.
szerda, május 2
Kifejezetten tanulságos visszaolvasni a bejegyzéseimet, csak elég... kitartónak kell hozzájuk lennem. Csupa fontos dologra derül fény: például az extrovertált-introvertált dolog folyamatos kérdés, mindig meglepődöm az extrovertált eredményemen, hogy dehát én nem. Vagy az, hogy utazás közben érzem jól magam. Meg a futárság motívuma is visszatér. Meg, hogy a múlt szenvedései mindig rosszabbnak tűnnek.
Meg volt olyan is, hogy pillanatragasztóval próbáltam WC-t javítani.
Meg volt olyan is, hogy pillanatragasztóval próbáltam WC-t javítani.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)