Az, hogy végre nem felejtettem otthon afülhallgatómat, nagyságrendeket javított az amúgy csapnivaló közérzetemen. Nem szánom panaszkodásnak, egyszerűen a tények és a levegő nem tesznek nekem jót most.
Viszont tegnap este jó volt, gyakoroltam éneket - ezt a talán spanyol söveget marha nehéz mejegyeznem, pláne, h fogalmam sincs miről szól, mert ez a gtranslate korában nyilván megoldhatatlan feladat - talán attól tartok, h nem tudom elénekelni, ha értem?
Játszottam a Psyochonauts-sal tovább, tündéri játék, szinte szó szerint, amennyiben a tündérek álomtermészetét veszem alapul. Meg a gyerekeket.
Alapvetően ügyesség-ugrálós játék, lehet benne leütni dolgokat meg ütni, de egyx csomót kell bűvészkedni aze gérrel meg a nyilakkal, és nehéz. Legalábbis nekem - valahogy elszoktam tőle, hogy ennyiszer újra kelljen próbálnom egy-egy pályát azért, mert nem a megfelelő helyre ugrottam, meg ilyenek. Oké, a Mirror's Edge az ez volt. De azon kívül.
Aztán elkezdtem szerelni egy wordpress oldalt Rouennek, egyelőre maradok valami kész és jól kidolgozott témánál, illetve a wiki plugint megnézem, h megéri-e, vagy elég csak a wp saját oldalait használni kimerülésig.Nekem elméletileg jobban tetszik egy olyan módszer amivel rengetegsok oldalakat szoktak gyártani, de ki tudja melyik a praktikusabb.a wiki-s oldalakhoz tartoznak olyan funkciók, amiket viszont tuti nem használok. Mindegy, innen bentről csak korlátozottan tudok próbálkozni úgyis.
Mondjuk aludni, azt keveset aludtam, zavaros álmokkal házakról és épületekről, ahol lakom, emberekről, akiket keresztülviszek rajtuk, elszállásolok és megmentek, és próbálom összetartani a falakat.
Az meg borzasztó*, hogy most nagyon hiányzik a napi rendszerességű találkozás a barátaimmal, de akkor emg hamar elfáradok, ha mégis sűrű a beosztás. Nem értem. Ezt a felét. A folyamatosan épüő feszültségemet is csak részben,
*borzasztó egy frászt, kellemetlen, nohiszen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése