Még csak nem is fáj

Valahol ez történik.

Most azért kicsit értem a Tom féle gótpozőr sóhajt a "nekem már nem is fáj"-jal, bár persze ne higgyem, hogy megúsztam ezeket a feketelyukakat a hangulatgörbében, de most tényleg kisimult szürkeség ölel körbe. Melankolikusan, ahogy azt kell.
Egy álmos, pszeudo-másnapos péntek délelőtt. Torok és fejfájással, ahogy azt kell, és munkaképtelenséggel. Most nem tudatosan nem csinálok semmit, egyszerűen... elfelejtem.
... Ahogy azt is, h épp blogot írok. Komolyan a torokfájás csökkenti az agykapacitásomat.

Tegnap voltunk a Paraparkban, fun volt, 50 perc alatt oldottuk meg, ami nem rossz, tekintve, hogy néhány dolgot elbambultam, és később fejtettünk meg, mint lehetett volna.

Közben ebédeltem egyet. Jólvan, ez most nem a világmegváltás, hát mért nem az miért nem?!