ld50 záróbuli

Hajnalban, hazafele a narancssárga remegő éjszakában már megfogalmaztam a bejegyzést, ilyenkor mindig annyival nehezebb leírni bármit, hiszen már feleslegesnek tűnik.
Szóval volt ez a buli, amitaz ld50 lezárásának apropóján szerveztek össze - ennek örömére felbukkant egy csomó ismerős, meg még több olyan ember, akiknek az arca rémlett csak nagyon halványan. Néhány DJ tolta a retrogótipart, Zero szettje például fájdalmasan nosztalgikus emlékeket hozott fel a hajdani MPC-s bulikról - igen, ahova még MTT-sekkel is mentünk -, meg úgy általában megvolt az elmúlt10év (részemről mondjuk inkább 9) zenei keresztmetszete, pedig nem is maradtam végig a bulin.

Ugyan nem vettem nem vettem mindent következetesen végig hajnalban, amikor a gondolatim felkavarodtak, mint pocsolyában sár, de érdekes volt azon gondolkodni, mennyi minden változott ez alatt az idő alatt. Kezdve onnan, hogy többen megjegyezték, én mennyire ugyanaz maradtam. Nyilván arra gondoltak, hogy ... rövid, szőke hajú vagyok, és még nem öregszem láthatóan, szerencsések a génjeim, legalább ebben. A nagy egymásratalálások se maradtak el, HW például roppant vicces módon most ismerkedett meg Case-zel, meg én is bemutatkoztam az egyik csajnak, aki már ősidők óta  ott volt. Azt sajnálom, hogy nem volt igazán idő senkivel se beszélgetni, mert muszáj volt táncolni, de a rövid párbeszédekért és odaköszönésekért hálás vagyok az estének.

Nagyon sok mindenben visszahozta a régi bulik hangulatát, a fájó lábbal, a hajnali hazabotorkálással és  a ma reggellel. 2004-ben is ugyanezzel a lelkesedéssel táncoltam, és nagyjából ugyanennyire egyedül, talán annyi változott, hogy sokkal több idő volt feloldódni és megszokni. Meg már hozzá tudok és merek szólni az emberekhez, akik érdekelnek.

Voltak, akik hiányoztak, a külföldre szakadtak (Áfi!), meg Míriel, meg Drímőr, meg GP, meg még egyéb emberek az ismeretségi körömből, akiket az ld50-hez is asszociáltam, de ezek a változó dolgok.