ehömm. például majd szociális leszek meg ilyenek.
emlékszem néhány megdöbbenésre, amikor Mazsi megkérdezte, hogy miért vagy ilyen zárkózott vagy vmi ilyesmit az egyik legjobb hittantáborban, első napi igazmondós játékban. A többiek csak néztek, h de nem is, ági nem zárkózott :)

no a plébániai közösség nagyon jó volt, amíg voltam ott. de nem csak én koptam le, túl sokan. azért nem olyan szomorú, ha találkozunk, egymásra köszönünk, hosszabb időt kéne együtt tölteni, és jól éreznénk magunkat egymással. valami ilyesmi.

az a baj azzal, hogy gondolkodom meg elmélkedem, hogy rájövök - nem, mások rájönnek - mennyire semmi. hogy milyen közhelyesek a szavaim és a mögöttük lévő dolgok is. nyomasztó. nem érzem magam túl jól ettől a tudattól, mert sajna mégmindig meg vagyok róla győződve, h egyedül az intellektus, meg efféle szellemi cuccok az értékesek bennem. lehetnek értékesek. nagyjából azt tudom egyedül elfogadni, ha valaki szellemi képességemet dícséri meg, az összes többit nem hiszem el. Pedig - így járok rosszul, mert közel nem vagyok olyan okos, mint szeretném.
csak beszélek.
de azt sokat.