nem tudm, talán. tényleg fel kéne vetetnem valamim állásba, mer' ez így nem állapot. az nem biztos, h utána minden jó lesz, de legalább a lelkiismeretem megnyugszik.

garbage-stupid girl

Van különbség aközött, hogy tudok e mégvalamit a zenéről, vagy csak a hangokat hallom. Elveszett, számomra nem megismerhető pillanatok szellemei keringenek körbe, és csak érzem a legerősebbeket, valami alig kivehetőt suttognak.
Félek.
Megszerkesztettek a sorok, és most valami történik velem. Nem tudom mi, valószínűleg megint túl sok időm van gondolkodni (wazz, mit gondoltok, minek nézek ennyi Nikitát, meg miért próbálok ennyi mindent tenni?!). Nem jó.
Life on Mars?
Tök jó lenne értékesnek lenni.

no more ... true lies... :bezúzza a mosógépet: :igen, dáive-ot hallgat: :igen, fáj neki, h nem ment el a koncertre:

sikerült végre összeszednem magam, és valami ködszerűt összeraknom. tegnap este meditáltam egy kicsit gép nélkül, és rájöttem az egész egyszerű és egyértelmű megoldásra (ne, ne szóljon be senki hozzáértő, mert tudom).

azért még korántsem kerültem egyenesbe önmagammal, írnom kéne még túl sok mindent ahhoz. meg elolvasnom. nincs rendben ez, már jó ideje, de talán nem is lesz a tökéletesség eléréséig. Néha rá kell ébredni, hogy minden kiegyensúlyozottság és szánsájnhepinessz illúzió - ugyanannyira, mint a világkitaszítnemvagyokjósemmire cucc is. Az illúziók kényelmesek, meg nem lehet a semmiben élni, meg ilyenek, de a pólusok iránti vágy keresztültör a vágyakon és álmokon. (A tünetekről felesleges beszélni, elolvasható és hallható.)
Azt hiszem, megvan a scriptes feladatsorhoz a koncepcióm. Megvan a harmadik karakter, és az, h mi a közük egymáshoz. Csak azt nem tudom, a kiválasztott képeknek mi közük lesz az egészhez :S

hogy örüljetek :D a zenét is szeretem, de a klipp az csak még jobb. ja, és a csajnak jó a cucca :D

jujj. ez a Nikita rész szép volt. Szép és hatásos. Bár már hozzászoktam a két három csavarhoz részenként, és a megoldás is ott volt az ötleteim között - hozzáteszem, az egyik leglogikusabb megoldás szvsz - a történet közepén még nem tudtam, kinek mi az indítéka. Meg merem kockáztatni, hogy a második évadot lezáró két résznél még jobb is volt egy kicsit. Csavarban azzal egy szintű, csak nyilván rövidebben összefoglalva, viszont néhány jelenettől csak néztem és pislogtam. Nem kizárható, hogy az esős időjárás is hat rám, persze.
Viszonyok, kapcsolatok, és az ezekből fakadó feszültségek nálam átütötték a képernyőt. Ez is olyan rész volt, hogy ugyan érthető értelmileg és érzelmileg is a sorozat eddigi részei nélkül, mégis sokat ad mindenhez az, hogy már ismerjük a Szekció felépítését, a szokásos ügymenetét és legfőképp a főszereplők közös múltját.

Nem szpojlerezek, mert ezt nem érdemes. Pedig...

jujj. meghaltam. olyan szinten lefáradtam, h csak billegtem a villamoson, és a mai versenyen járt az agyam. ami nem jó, lévén nem sikerült végigmesélnem, ráadásul hihetetlen inkopetenciáról tettem tanúságot, ami a szabályokat illeti. Meg ami a modul belső logikáját illeti. Pedig tudtom, h miről szól, ki hova megy és mit szeretne, de a nagyobb történelmi összefüggések felett a konkrét mesélés közben átsiklott az agyam, simán elfelejtettem, ki mikor és miért, mit tesz, és esélytelen lett volna lemesélnem a végét. Azért remélem, jól érezte magát a csapatom.
Ja, viccces, volt köztük egy olyan fejű srác, mint Nikitából Michael. De tényleg.

Most erőtlen és álmos vagyok, de szerintem szeretnék mesélni. Még M* sztorim is van, csak győznék a JK-k véigvinni :rohog:

kaptok még zenét, talán folytatásaként némiképp a kilencnek.

projekt pitchfork - existence
és
projekt pitchfork - timekiller
ez a két szám a kétésfél évvel ezelőtti bulizgatásaim szagát hozza. mostanában már ritkán tudok úgy elengedni magam tánc közben, mint anno. és ez zavar.

a végére meg mégegy pozőrség.
és kacaj. ipari kacahj.

Hú, lehet, h Nazgúl meg GP is jönnek holnap mesélni versenyre :D
már nem aggódom a M* ismeretem miatt, max sokáig fog tartani, míg megértem, h a varázslóm konkrétan mit szeretett volna varázsolni, és még egy csomó idő, míg kitalálom, h az mért nem működhet úgy. szép ez a mai nap.

és egy szám a kedvencek közül.

nem bííírom a mágus kalandmodul dagályos stílusát :zokog:
pedig el kell olvasnom, legalább egyszer, meg ki kell jegyzetelni, meg ilyesmi.
kicsit belepörgettem, szerencsére később már vázlatpontos a dolog. nem akarok szépséges női npcket, akiknek mind van párjuk a modulban, nem akarok sérthetetlen NPCket, nem akarok mondvacsinált problémákat. (akkor neki kéne kezdenem elolvasni?)

jameg. emtétés nyitótáncolóknak szól a következő sirám, de tulképp minden emtétésre is vonatkozhat.

Szal elnézést mindenkitől, akinek sértette az önérzetét/igazságérzetét a stílusom tegnap, nyugdtan szóljatok, mert lassan belátom, nem vesznek komolyabban, ha szemléltetem, mennyire zavar a nép viselkedése.
Mindenesetre megint és sokadszorra leszögezném, h én nem készülök tanárnak, nem érzek hivatástudatot arra, hogy 20-30 embert rávegyek olyanra, amit nem szeretne csinálni. Én ahhoz próbálok segítséget nyújtani, h azt tegyétek, amit szeretnétek (pl. keringőt nyitótáncolni). Baromira nem érdekel, hogy ki miért zajong. Én is fáradt vagyok, nem rakok bele kevesebb energiát, mint bárki, és ha én képes vagyok arra, hogy azt a két órát rátok koncentráljam, akkor ugyanezt mindenki megtehetné. Egy olyan teremben, ahol minden szó visszhangzik, és ha két ember beszél egyszerre, az már hangzavar, erre fokozottan figyelni kell. Ráadásul este mindenki fáradt, a hangzavar meg tovább szívja az energiákat. Ezt a viselkedést akkor engedhetnénk meg magunknak, ha mindenki tudna táncolni, és két megmutatás és letáncolás után már vésődne a lépés. Ja, és még egy hónapunk lenne a farsangig. Van olyan ember a csoportban, akire ez igaz, és képes megtanulni egy próba alatt a koreográfiát, a másik alatt meg megjegyezni. Aki nem, az figyeljen már, és ne fennhangon beszélgessen velem párhuzamosan, lééécccci.
Tanultam már be úgy táncot, h végigdumáltuk a párommal, mert gyorsabban megtanultuk, mint a többség, de ott sem akkor beszélgetett a nép, amikor a tánctanár. Saját érdek, ilyesmi.
Tudom, ezzel mindenki tisztában van, és akit érint, az úgyis leszarná, ha elolvasná, akit meg nem érint, azt meg zavarja a diktatórikus stílusom, mert neki anélkül is menne.

Még szerencse, hogy most is volt pár ember, akikből ebergiát meríthettem, mert lelkesen igyekeztek együttműködni. Tudom, a jó csapatvezetőnek meg se kottyan, ha beszólnak arra, amit épp tesz, meg úgy viselkednek, mintha szívességet tennének neki azzal, h méltóztatnak figyelni, de... vissza a sirám elejére és. ugyanaz. ja, és nyilván azoktól esik ez a legrosszabban, akik a legközelebb állnak hozzám.

Jajjmit álmodtam én rendesen.

Volt ott minden, házban kanyargás, erdőben kanyargás, buszon utazás. Folyamatos alkonyatban, teszem hozzá.
Az összefüggő része (amiből felébredtem), nagyjából ott kezdődött, hogy állatkerti bemutatón voltunk, és az agreszív állatok kidöntötték a kerítést. Valami gepárd volt a ludas, és persze rá(nk)rontott a nézőkre. Az oroszlánok meg feketepárducok még ketrecben maradtak. A nézők futottak, aztán nem tudom, de sikerült kicselezni a gepárdot - viszont Estel visszament és kiengedte a többi állatot, ami miatt rettenet dühös lettem rá. Később elmondta, h leölt pár antilopot számukra, ezért nem eredtek utánunk. De azért menekülés, a házon keresztül. Felbukkant a gepárd is, immár öregen és fogatlanul, így nem jelentett komoly veszélyt - csak állandóan felugrált a kezemben tartott zacskóhoz. le a lépcsőn, fel a lépcsőn, találjuk meg a megfelelő utat, mint egy számítógépes játékban. Az egyik szobában aztán emberekre bukkantunk, család és a gyerekek, aludtak, bár már világos volt, az ablakon nem tudunk továbbjutni, de a falban van egy titkosajtó. sötét átjáró, vízcsobogás, én vezetem a csapatot, és kitapogatom szemben a lábammal, h a pont elérhető lépcsőfok csapda, mert lehajlik. Segítséget kérek az utánam következőtől, h fogja meg a kezem, így ki tudom tapogatni a következő lépcsőfokot, ami már elbírja a súlyomat, így átmászhatunk. Amúgy a következő ember erőteljesenemlékeztetett főnixeskatira. a túloldalt megint egy szoba, alvó emberrel, aki felébred, és egy ragyogó kék szemű, szőke fiatal nő, olyan ragyogó zöld paplannal, hogy összekeverem a szeme színével. Ránézek Katira, és megállapítom, h most már nem érzek kísértést arra, hogy megegyem, ezt meg is beszéljük, h de furcsa, most már nem vagyunk kanibálok. Aztán a nőre nézek, és őt bizony megenném. A nő meg mondja, h dehogynem ti egymást is megennétek, de az tény, h az emberek finomabbak a cséndzslingek számára, legalábbis a városban ezt tanulta. és ebben a pillanatban csörgött a telefonom.

no, kíváncsi vagyok a mai napra. az élet tulajdonképpen annyiból állna, h teszem a dolgomat - dobok a kockával, a sikerek nem rajtam múlnak már.

dresden dolls - sing
There is this thing it's like fucking except you don't fuck
Back in the day it just went without saying at all
All the world's history gradually dying in shock
There is this thing it's like talking except you don't talk
You sing
You sing

Sing for the bartender sing for the janitor sing
Sing for the cameras sing for the animals sing
Sing for the children shooting the children sing
Sing for the teachers who told you that you couldn't sing
Just sing

There is thing keeping everyone's lungs and lips locked
It is called fear and it's seeing a great renaissance
After the show you can not sing wherever you want
But for now let's just pretend we're all gonna get bombed
So sing

Sing cause its obvious sing for the astronauts sing
Sing for the president sing for the terrorists sing
Sing for the soccer team sing for the janjaweed sing
Sing for the kid with the phone who refuses to sing
Just sing

Life is no cabaret
We don't care what you say
We're inviting you anyway
You motherfuckers you'll sing someday...
You motherfuckers you'll sing someday...
You motherfuckers you'll sing someday...

de szeretném énekelni ezt a számot. de jó lenne, ha lenne csak instrumentális alapom hozzá. tudom, linkeltem már. najó, egy gitár is elég lenne, megtanulom, előadom. persze, h rossz a gitárom. gitárunk. nem nehezek az akkordok :szépennéz: vagy valaki zongorán? :P

francbafrancbafrancba.
valahol elúsztam. ez így nem jó. nem mentem be egyetemre (jó, kiderült, az egyik órát átrakták ma estére, valami négy órába :P), nem mentem főnixes filmes kurzusra, és nem mentem el előadásra sem (ide elvileg csak azért mentem volna, h Bicskei kezembe nyomjon egy példányt a fényekhez, de nem én világítok, és nem szólt külön, csak így, átvitten, h ma majd odaadja). nem mentem egy állítólagos km megbeszélésre - erről nem értesítettek, csak drímőrtőlhallottam 10perccel a találkozó előtt... ebből egyedül a főnixes cuccok zavarnak,miattuk lelkiismeretfurdalásom van. ég akkor is, ha nem kapok letolást, ha ki tudom magyarázni.

jajanyám, megint játszom gépen, tehát nem mentem be órára (viszont az öcsémért elmegyek a suliba legalább). egyelőre nincs mit, további jónap.

navégre nekiálltunk GP nWod játékának mink is Drímőrrel. Súra néven lehet követni X blogján (muhaha, visszaköszön a csajszi még párszor). Megtaláltam a számot is: Discotheque Necronomicon a Killing Mirandától. A világgal ismerkedős, sötétben zseblámpázós, hitetlenkedős rész amúgy a kedvencem ezekből a játékokból - amikor először találkozik vámpírral-szellemmel-akármivel a leendő akármi, amikor racionalizálni próbálja, é snekiáll rettegni aktívan, h mi van ha mégis igaz az egészből valami. Az ismerkedés és beilleszkedés szakasz szvsz a legérdekesebb minden játékban. Talán ezért szoktam nagyon részletesen lemesélni ezeket a részeket :)=
Súra amúgy egy régi Technokrata karakterem és Nikita keresztezése. Vagy már azt a karakteremet is befolyásolta a sorozat? Hm. Magas volt az is, hosszú szőke hajú... nem, ez akár abból is kinulhat, h én is majdnem, csak épp ugye a hajam rövid. 4 perc délig.

Szal jó volt a vasárnap, most meg mehetek mindjárt a 264es terembe. Jól. Gvááá.

messze van. imagine all the people. living life in peace.

a hétvégének mindjárt vége, és alig különbözik. az előző pillanat az azelőttitől. a szavak nem a saját értelmüket jelentik, mert olyanjuk nincsen, hanem a szituációt bontják ki, reál és látszólagos helyzet, a krumplihámozástól meg vízhólyagos lett az ujjam.

Tegnap délután mentem a társulattal Áporkára, fénytechnikában kattingattam a fényeket. Furcsa, szinte nem izgultam, az elején még egy kicsit, aztán történjen minden úgy, ahogy fog. A világ szélén, jól felszerelt, de kicsi közösségi ház, mi vagyunk ott és a hideg szél, mintha nem ott lennék és nem akkor ahol. Bár, ez inkább most van. Nevetséges, amikor öregnek és cinikusnak érzem magam régi ismerősök között, akik nem ismernek, csak látnak. És a kitörési kísérletek az álca mögül, tökéletesen illeszkednek a képbe. Ugyanaz, mint amikor a gerendán lógva bemutatkoztam. Pozőr vagyok. Már akkor sok volt az idő, és ez csak egyre romlik. Azt meg már nem is érdemes elemezni, hogy a drámaszituációban én voltam az idegen a faluban.A japán túrista, aki igazából az alkimista után küldött ügynök volt, akit ott hagytak a hülye falusiak között, és beállt Béla mellé inni.

Most várakozom, hogy egy harmadik félrégen látott társaságba kerüljek.
A barátaimból élek.
Juhú :_D

Várakozom a nemtudommire, de leginkább arra, hogy tegyek végre valamit. Meg persze a legutolsó Nikita részre a második évadból. A szomszédban épp írom az első évad felét :D

Ja, meglepő módon Nikitásat álmodtam. Vicces volt: mindenki házasodott a Szekcióban, de nem ám értelem-szerűen, hanem mittomén, Madeleine valakivel, Nikita meg elvileg Operationsszal (muhaha), meg még volt valami harmadik pár is, meg volt ugye az én karakterem, aki az elején én voltam (és féltékeny voltam Nikitára Birkoff miatt - noigen, az álmok következetessége), aztán a karakterem azon filózott, h tulképp Michael szabad. Valami fehér virágot kell csak nekiadnia, és akkor ezzel megkérte M. kezét. Node az tulajdonképpen gáz lenne, lévén M. Nikitába szerelmes. A rész végén megérkezett Operations, h milyen szép nap lesz, három esküvő, M meg gyorsan kisomfordált, a noname csaj, aki az elején én voltam, meg arra várt, h M. lépjen valamit. Aztán inkább felébredtem.

Kíváncsi vagyok a mai színitoszra, meg ilyenek. Holnap megyek Aporkára, lehet, h világítok. Death Note-ot is kéne nézni - de az ráér, mert utálom hogy nem tudom azonnal folytatni :D

Agyamra megyek. Hiányzik a folyamatos tevékenység. Munka kéne, biza.

nem ártana már valami munka. meg ilyesmi. nem bírom a bizonytalanságot, csak akkor, ha azonnal elfelejtem az okokat. El tudom felejteni, hogy hétfőn voltam interjún, és azzal búcsúztunk, h telefonon beszélünk, csak küldjem át az önéletrajzomat. Szerdától meg már kéne betanulni. Ma csütörtök van, és semmit nem jeleztek vissza. De a méjler démon se jelzett vissza. Furcsa, bár kedvesek voltak és szép hely volt, mégis féltem attól az állástól. Na jó, mitől nem félek?!

micsinálok hétvégén? micsinálok vasárnap délután? kivel szerpjáccom? :hiszti:
egydélutános mese lemesélését is vállalom, ha jelentkezik elég szimpatikus ember :morc:

újabb bloglánc, ezúttal. nyúlontúl dobott meg, 9 zene, meg valami szöveg :D.

1. Dive: Machinegun baby
a zenekart szeretem olyan két-három éve. Még Tigrisnyúl révén ismertem meg, és ezt a számot azonnal beleválogattam az eddigi egyetlen DJ settembe. Olyannyira megkedveltem, hogy még pólót i gyártottam ezzel a felirattal (X tiszteletére, aki meg azonnal szegecsfej karakter lett :D ). A ritmikus zörejek bejövősek. A Dive meg még dallamos is.

2. Diary of Dreams: Chrysalis
Kellett gondolkodnom rajta, h a DoDtól mi is a kedvencem. Lehetett volna a keringő, vagy bármelyik slágertáncos szám, de végül ez lett az a szám, amit többször egymás után meg bírok hallgatni. Katarzis, megminden. Gyönyörű zene, és nem a megfogalmazható dolgokat jelenti számomra. Az olyasmit, amitől spontán könnyek kezdenek el csorogni a szememből. Megesik.

3. Deftones: Passenger
Ebben énekel a Tool énekese, akinek a hangja... no. Száguldozós szám, éjszaka az országúton, üvölteni a szélbe, és nem egyedül ülsz a kocsiba, és senki nem törekszik a normalitásra. Loopra állítva szintúgy.

4. Leaether Strip: Evil Speaks
Ugyanebbe a kategóriába tartozik a Headhunter a Front 242től, de mostanában inkább ez az a szám. Amitől rohangálni van kedvem, vagy csak szimplán twistelni a tánctéren. Benne tud ragadni a fülemben hosszú napokig, és akkor is tudok rá táncolni, ha csak belül hallom.

5. London After Midnight: Kiss
Nem vagyok benne biztos, h ezt magyaráznom kell. Mint a Garbagetől a Rush. Akkor jó, ha valakinek szól. Nem. akkor jó, ha a megfelelő embernek szól.
Meg persze egy időben a gót bulik elmaradhatatlan száma volt, nem volt nehéz vésődnie.

6. Tiamat: Cain
Az együttes is egy korszaka az életemnek. A számaikban rejlő érzelmi töltés gyakran pont megtalált. Ez a szám már átmenet, mert ráadásul a Bloodlines zenéje, és mint ilyen, többszörösen kapcsolódik. Ha csak Tiamat, akkor Brighter than the sun, meg I am in love with myself, de ez a kettő így jó.

7. Suicide Commando: Better off dead (remixed by dive)
X dala. A második. Feltűnően emlékeztet a Dive számra a listából :)=. Néha ezzel a lendülettel törtem magamnak utat a BKV-n a metróban és amúgy is. És szerettem volna tényleg hallgatni.

8. Muse - Stockholm Syndrome
Ahh, Hegylakós áttűnés. Mint Methos-rajongó, a kedvenc részem természetesen a Apokalipszis lovasai kétrészes dolog volt. És persze abban fejti ki Methos Cassandrának, h tudod, Stokholm szindróma, ne parázz már azon, hogy anno belém szerettél. Vháhh :D

9. The Crüxshadows - Carnival
Azt hiszem, másfél-két perces az egész, amolyan átvezető szösszenet. Kevés hangszer, női énekhang is. Már évek óta szeretnék összehozni rá valami táncos dolgot, csak annyira rövid egy nagyobb dologhoz, kisebbet meg egyedül kéne, az meg nehéz.

Lehetne írnom hat éves zenékről, meg tuti kihagytam azt a számot, ami a legfontosabb, vagy a második legfontosabb, vagy van valami jó sztorija... nem baj.
Megjelölöm: Greed, Vimpár, Patiszon, Csintz, Rabyn, Dru, Kincső, Míriel, Petya. Drímőrt már úgyis szólította más :D

huhh, megvolt. azt hiszem. visszamentem olyan félhatra, miután telefonáltam Nínielnek, hogy lesz-e előadás, és ő megrökönyödve válaszolta, h persze. ok. Níniel épp varrta az egyik zsákot. Mialatt próbált a másik darabban, befejeztem, meg megvarrtam a másik zsákot is. Aztán, olyan fél hét környékén kiderült, h nem lett répánk, a tüske még nincsen készen, Suzynak elege van az egészből még mindig, de Níniel meg nem úgy tűnik, h bármit is tudna erről. Legyártottam egy papírtüskét, amit végül nem használtunk fel, kerestem tictacot sikertelenül, visszaérve Níniel még mindig a brudat gyártya, Suzy meg kifejti, h miért nem szeretné előadni. Mert hétkor még nem voltunk túl egy darab jelmezes próbán, és nem ártott volna 4-5. Korrekt. Níniel kirohan, visszajön, a társulat vezetőjepróbál gondolkodni, aztán ránk hagyja a dolgt (illetve 20 percet csúsztatja a kezdést a kedvünkért), szal végül én mondom, h "próbáljuk el, ha gáz van a kellékekkel, akkor nem adjuk elő. Tehát előadjuk.
Előadtuk. Persze nem ment teljes koncentrációval a próba, beszélgettek közben, meg minden lehetséges zavarás bejátszott, viszont bele tudtam bújni a zsákba, és az jó volt.
Aztán végre kezdtünk, megvártuk, míg a nézőtérre bezajlanak az emberek (zsákon keresztül különösen izgi volt hallgatni, h találtak egy cipőt a székeknél, meg ilyesmi. Aztán feljött a fény, megbökdösött a tüske, és kimászhattam a zsákból. A nézőtéren meg döbbenetes csend volt.

Nekem megérte.

hű, ez baromi gáz. izgalmasan indul a ma esti előadás. a beckett jelenetről van szó, azzal kezdünk, meg minden, elvileg. ma három órára kiírtuk a próbát (négyig), hogy végre jelmezzel, kellékkel, mindennel sikerüljön összehozni. Igazából nem stresszelt a dolog, h bár csak egyszer volt normális próbánk a jelenetből, de olyan szinten nem sikerült próbálnivalót találni benne, hogy szvsz jelmez és kellék nélkül már nem volt rajta mit nyúzni. Én legalábbis nem találtam benne eljátszandó dolgot, instrukcióból annyit kaptam, amennyi a darabban le van írva, és sikerült véghezvinnem azt a próbán. Három előtt ott voltam a teremben, hogy próbáljunk, mert négytől (fél öttől, utazással együtt) nekem otthon kell felváltanom apámat az öcsémre való felvigyázással. Níniel nem ért oda negyed ötig. Hazajöttem, most indulok vbissza, és kíváncsi vagyok, mi lesz. Vhehh. Nagyon gáz.

széthallgatom a perfect circle imagine feldolgozását.
itthon depp és stressz vagon, nincsen pénz már megint, anyu már megint ideges, és empátiaképtelen. Apámmal kerestet munkát az öcsémnak épp (aki meg nem ért semmihez), zseniális.

voltam ma állásinterjú szerű dolgon, forágva várom az eredményt, hátha. voltam ma elíziumban, meglepő módon jól éreztem magam - de tényleg, így már rég. Úgy tűnik, megéri a mélység a magasság miatt. Utána a Mekiben összefutottunk Tüncbájnájttal meg egy másik geekkel (akit még valami m* lájvról ismerek), és beszélgettünk szerepjátékról. koncentrált hétfő este volt.

elegem van.

linkelek dresden dollst még, vagy, ha nem tettem volna méág, akkor először. ez most épp klipp.

sing for the children shooting the children... sing...
...you motherfuckers sing something...

kiragadom a lényeget :D

http://www.youtube.com/watch?v=gUEP-VKK-x4&NR

http://www.youtube.com/watch?v=iuY6Qhmcl70&mode=related&search=
...this bridge was written to make you feel smittener
with my sad picture of girl getting bitter-er...

azért leírom gyorsan, nem teljes csdtömeg a hétvégém. tegnap ugyanis elmentem scriptre, és jó volt. főleg, mert nem húzták le a novellámat, sőt, másrészt meg legalább emberek között voltam. de még mindig nagyon nyomaszt, h se koncert, se játék.

pénzem nincs, rosszul vagyok, és amúgy is. asszem mégse megyek koncertre. ennyit nem érek.

franc, még a holnapi játékról is lecsúsztam. most semmihez nincs kedvem. meg nyavajgok meg minden. nembaj, koncertre akkor is elmegyek, ha lázas leszek, nem kapok levegőt és rosszul leszek, márcsak dacból is, nehogymár. vasárnap meg majd egész nap hülyén zombulok a gép előtt.

jó lenne nem köhögni, és nagyjából egyenesen haladni a kötélen a szakadék felett.

meg ilyen és hasonló egysorosokat írogatni, de nem állhatok le - khm, mármint perszehogy de. Összeállítottam egy szerintem nem annyira kevéssé ismert, és elvont dark-side blokkot, nem mintha annyi alkalmam lenne rá felhasználni, de azért itt van:

Within Temptation - Ice Queen
Nightwish - End of All Hope
Corvus Corax - Dulcissima
Garmarna - Gamen
The Cruxshadows - Deception
Orgy - Blue Monday
Killing Miranda - Teenage Vampire
Rob Zombie - Living Dead Girl
Placebo - The Bitter End
Muse - Hysteria
Mindless Self Indulgence - Shut Me Up
Weird Al - Smells Like Nirvana
The Darkness - I Believe in a Thing Called Love
Varios - Say just words (Salubri)
Coldplay - Clocks

jajaja. weird al sötét, a darkness magáért beszél, ha valakinek problémái lennének a dark fogalommal (ne legyenek). az utolsót meg hagyjuk. ugyeugye, finom átmenetek. ehh. de ez a nájtvis szám még mindig egész jó.

Dive koncerttel meg nem tudom, h mi lesz. Aggódom. Meg Drímőr is gyógyulhatna ezerrel. Ja.

ja, és már lázas nem vagyok, de egyelőre köhögök rendesen (tehát az ének és a beszédtechnika kilőve, a mozgáshoz gyenge lennék, szal holnap nix Főnix). amúgy... ööö...

muhaha, két napos számítógépelvonásom véget ért. hardverhez sem értek jobban a szoftvereknél, de ez izgalmas volt. Kezdődik a hangokkal. Tuti, h valamelyik ventillátor, erre még én is rájövök. De valami iszonyat módon kezdett el hörögni, ilyentől én tipikusan megijedek. Leszerelem a ház oldalát, megnézegetem a nagy ventillátort, ami a processzoron van, letisztogatom a milliméter vastag porréteget alóla valami ecsettel, aztán nem zörög semmi. Később újra kezdi. Cseten kérdezősködöm, de apámmal csak addig jutunk, h mi azt onnan nem merjük kiszedni, mert nem tudjuk, hogyan kell és mit szabad feszegetni, mit nem. De szerencsére nagybátyám visszahozza apám gépét, ergo egy füst alatt meg lehet kérdezni a ventillátorról is - na ja, és itt vége lett volna a ztorinak, ha nem a videokártya ventillátoráról lett volna szó :D Nem baj. Elmagyarázza, milyen pöckök, és milyen kenőcs, és hova a vezeték. Bolt, apám lemegy összeszedi a ventillátort, hazajön, örvendezek a csomagolásban több dolog van, amire szükség is van, és mind benne van, nem kell újabb kört futni. összeszerelés nagykönyv szerint, gép bekapcs, a venti nem forog. Mivan? Újra. több vezetékkel kipróbáljuk. nem megy. Végül, vagy 30-40 perc kísérletezgetés után egy rossz érintkezést helyrepöccint és juhú. Ehh.
Tényleg hiányzott a gép, rettenetes. Na jó, nem annyira.

lehet, h nem vagyok elég kitartó? :D megvolt a napi kaland, ezúttal a háziorvosra várva. sorszámhúzás. fél hatra értem oda, 35ös sorszámot húztam. egy óra múlva rájöttem, h négy darab beteget fogadott az orvos, és a 27es számú csaj még nem került sorra. gyors számolás: 8 darab ember előttem, az két óra. oké, begyorsít a doki, és másfél óra alatt lenyomja, nyilván a legvégére szánva a legkevesebb időt. kell ez nekem? úgysem tudom megvenni a felírt gyógyszereket azonnal, akár mehetek is haza. lőn.
asszem, inkább megvárom, míg sürgősségi esetként kezelnek. de a legjobb, ha meggyógyulok magamtól.

ehh. persze, hogy valamikor kell betegnek lennem a szezonban. és még orvoshoz is elmegyek, ami viszont újdonság az elmúlt hat vagy mennyi évben. ja, még nem voltam felnőttorvosnál. és asszem utoljára (a szemészen, fülorrgégészen, meg fogorvoson kívül) akkor voltam orvosnál, asszem, amikor besárgultam. Illetve - mintha harmadikban, amikor elkísértem valamelyik tesómat a gyerekorvoshoz, megkérdeztem, ha már ott vagyok, mi baja a gyomromnak. idegeskedés, lelki dolgok, persze. harmadik év végén, ja, folyton üresnek éreztem, még akkor is, ha ettem, korgott, és mondjuk tudtam aludni, de nehezen. azon a tavasszal vissza kellett mondanom egy függetlenfilmes főszerepet, meg az őrsvezetőképzőt anyu miatt. neeem, nincs kapcsolat.

betegedtem. meg. nem jó. egész nap tévéztem(gépen9, és ez sem jó, bár azért annyira nem rossz. de kimenni nincs kedvem. aludni meg nem bírtam délután. asszem vacsora, és utána. salala. jól hangzik, mi. mimimimi.

afrancba. totál elkerülte a figyelmemet, h ma lett volna a scriptes határidő. igazából nem is emlékeztem rá, h ezt beírtáék volna a fórumba. hm. igazából vártam rá, h beírják végre, hátha a szoros határidő motivál a gyorsmegírásra - a lekésett határidő, na, az nem motivál semmire. elegem van.

Befejeztem az első Nikita évadot, nekikezdtem a másodiknak. sejtem, megint lesz majd egy hosszabb szünet, elvégre véges a letöltés :D
Az a durva ebben a sorozatban, ahogy elkezdtem anno nézni. Amiért. Véletlenek, ilyesmik. Azért is emlékszem. Valamikor másodikban (gimi, ugye). Álmodtam arról, hogy egy titkos szervezetben vagyok, ügynöknek képeznek ki, és, ha hibázok a kiképzésen, akkor megölnek. És túlélem, meg valami húzósabb küldetésre küldenek, ahol a küldetés része, h hagyni kell magamat megevretni. Másnap valahogy elkezdtem nézni a Nikita nevű sorozatból egy részt, ahol Nikita úgy férkőzik egy célpont feleségének a bizalmába, hogy a rég eltűnt lányának adja ki magát - sikeresen. A nőből végül úgy szedik ki a kívánt információt, h Nikitát a szeme láttára verik félholtra.
És, megjegyzem, előtte álmodtam a hasonló sztorit. Ez talán egy kicsit magyarázza, miért szeretem a sorozatot. De nem baj, ha nem.
Van egy elkezdett novellám az álmom (és a rá következők) alapján. És ezt nem befolyásolta a Nikita, mert akkor nem ilyenre írtam volna. Most már máshogy írnám meg. Elvileg valamikor befejezem, mert ez is azok közé a történetek közé tartozik, amiket kell. Bár nagyon jól megírták már mások, többk között a nikita forgatókönyvírója.
Az más kérdés, hogy nem mindenhol érzem következetesnek a történetet, az érzelmeket, de ez mindenhol megesik. Máshol is.

hű. álmos vagyok, Vérlepkével menni kell boltba kajáért, mert a zsülők dögrováson, és enni ettől függetlenül elsőrendű prioritás. Nem, ez nem igaz. Én pl. eüldögölnék a gép előtt kaja nélkül még egy kicsit.

a tegnapi szájtépés tulajdonképpen nagyon hasznos volt. Amolyan csapatépítő tréningként funkcionált.

és most indulok.

Visszajöttek a képek a blogba :)
Nem szeretne valaki nekem enjoy the silence alapot összerakni a Lacuna Coil verzió alapján? :muhaha: mondjuk farsangra? :D

amúgy meg... jó pénteket mindenkinek.

salaaaa, salaaaa. még egy bögre tea, még egy képernyőnyi szöveg , kép, zene és nincs agyam, nincs agyam. eltűntek a képek. egyelőre így maradnak, képtelenül. februáááár. februáááár. utááálom ezt a hónapot. utááálok szélsőségesen véleményt nyilvánítani. lemaradtam az esőről. néztem Nikitát. még mindig nem mentem ki teáért. nem írtam. vháhh. nem csináltam gótikusan kavargó ködöt, pedig most már érdekelne, hogyan kéne. a szemem meg folyik elf fele, és szöveget kéne tanulnom. meg jelmezt. nem, azt nem. karaktert, azt igen.
beksztebőőőő .... teaaa.

this is the hell you have created for yourself. (suicide commando-cry for mother)

furcsa időket élek. vége egy vizsgaidőszaknak, munkát keresek - a mélyből meg egy halvány jelzés, h valamin el kellene gondolkodnom. Nem tudom, hogy min, de az érzés egyre erősebb. tudja kérem, ilyen önátgondolási, elrévedős cucc, amihez a hülye napsütés nem a legcélszerűbb. Ahhoz komor fellegek, havak meg esők kellenek. na mindegy. van ilyen is.

beksztebö, beksztebőőő...

"backstabber! hope grabber!
greedy little fit haver!
god, I feel for you, fool…..
shit lover! off brusher!
jaded bitter joy crusher!
failure has made you so cruel….

so don’t tell me what to write
and don’t tell me that I’m wrong……
and don’t tell me not to reference my songs within my songs "

dresden dolls - backstabber