Befejeztem az első Nikita évadot, nekikezdtem a másodiknak. sejtem, megint lesz majd egy hosszabb szünet, elvégre véges a letöltés :D
Az a durva ebben a sorozatban, ahogy elkezdtem anno nézni. Amiért. Véletlenek, ilyesmik. Azért is emlékszem. Valamikor másodikban (gimi, ugye). Álmodtam arról, hogy egy titkos szervezetben vagyok, ügynöknek képeznek ki, és, ha hibázok a kiképzésen, akkor megölnek. És túlélem, meg valami húzósabb küldetésre küldenek, ahol a küldetés része, h hagyni kell magamat megevretni. Másnap valahogy elkezdtem nézni a Nikita nevű sorozatból egy részt, ahol Nikita úgy férkőzik egy célpont feleségének a bizalmába, hogy a rég eltűnt lányának adja ki magát - sikeresen. A nőből végül úgy szedik ki a kívánt információt, h Nikitát a szeme láttára verik félholtra.
És, megjegyzem, előtte álmodtam a hasonló sztorit. Ez talán egy kicsit magyarázza, miért szeretem a sorozatot. De nem baj, ha nem.
Van egy elkezdett novellám az álmom (és a rá következők) alapján. És ezt nem befolyásolta a Nikita, mert akkor nem ilyenre írtam volna. Most már máshogy írnám meg. Elvileg valamikor befejezem, mert ez is azok közé a történetek közé tartozik, amiket kell. Bár nagyon jól megírták már mások, többk között a nikita forgatókönyvírója.
Az más kérdés, hogy nem mindenhol érzem következetesnek a történetet, az érzelmeket, de ez mindenhol megesik. Máshol is.