Jajjmit álmodtam én rendesen.

Volt ott minden, házban kanyargás, erdőben kanyargás, buszon utazás. Folyamatos alkonyatban, teszem hozzá.
Az összefüggő része (amiből felébredtem), nagyjából ott kezdődött, hogy állatkerti bemutatón voltunk, és az agreszív állatok kidöntötték a kerítést. Valami gepárd volt a ludas, és persze rá(nk)rontott a nézőkre. Az oroszlánok meg feketepárducok még ketrecben maradtak. A nézők futottak, aztán nem tudom, de sikerült kicselezni a gepárdot - viszont Estel visszament és kiengedte a többi állatot, ami miatt rettenet dühös lettem rá. Később elmondta, h leölt pár antilopot számukra, ezért nem eredtek utánunk. De azért menekülés, a házon keresztül. Felbukkant a gepárd is, immár öregen és fogatlanul, így nem jelentett komoly veszélyt - csak állandóan felugrált a kezemben tartott zacskóhoz. le a lépcsőn, fel a lépcsőn, találjuk meg a megfelelő utat, mint egy számítógépes játékban. Az egyik szobában aztán emberekre bukkantunk, család és a gyerekek, aludtak, bár már világos volt, az ablakon nem tudunk továbbjutni, de a falban van egy titkosajtó. sötét átjáró, vízcsobogás, én vezetem a csapatot, és kitapogatom szemben a lábammal, h a pont elérhető lépcsőfok csapda, mert lehajlik. Segítséget kérek az utánam következőtől, h fogja meg a kezem, így ki tudom tapogatni a következő lépcsőfokot, ami már elbírja a súlyomat, így átmászhatunk. Amúgy a következő ember erőteljesenemlékeztetett főnixeskatira. a túloldalt megint egy szoba, alvó emberrel, aki felébred, és egy ragyogó kék szemű, szőke fiatal nő, olyan ragyogó zöld paplannal, hogy összekeverem a szeme színével. Ránézek Katira, és megállapítom, h most már nem érzek kísértést arra, hogy megegyem, ezt meg is beszéljük, h de furcsa, most már nem vagyunk kanibálok. Aztán a nőre nézek, és őt bizony megenném. A nő meg mondja, h dehogynem ti egymást is megennétek, de az tény, h az emberek finomabbak a cséndzslingek számára, legalábbis a városban ezt tanulta. és ebben a pillanatban csörgött a telefonom.