szerda, február 14

huhh, megvolt. azt hiszem. visszamentem olyan félhatra, miután telefonáltam Nínielnek, hogy lesz-e előadás, és ő megrökönyödve válaszolta, h persze. ok. Níniel épp varrta az egyik zsákot. Mialatt próbált a másik darabban, befejeztem, meg megvarrtam a másik zsákot is. Aztán, olyan fél hét környékén kiderült, h nem lett répánk, a tüske még nincsen készen, Suzynak elege van az egészből még mindig, de Níniel meg nem úgy tűnik, h bármit is tudna erről. Legyártottam egy papírtüskét, amit végül nem használtunk fel, kerestem tictacot sikertelenül, visszaérve Níniel még mindig a brudat gyártya, Suzy meg kifejti, h miért nem szeretné előadni. Mert hétkor még nem voltunk túl egy darab jelmezes próbán, és nem ártott volna 4-5. Korrekt. Níniel kirohan, visszajön, a társulat vezetőjepróbál gondolkodni, aztán ránk hagyja a dolgt (illetve 20 percet csúsztatja a kezdést a kedvünkért), szal végül én mondom, h "próbáljuk el, ha gáz van a kellékekkel, akkor nem adjuk elő. Tehát előadjuk.
Előadtuk. Persze nem ment teljes koncentrációval a próba, beszélgettek közben, meg minden lehetséges zavarás bejátszott, viszont bele tudtam bújni a zsákba, és az jó volt.
Aztán végre kezdtünk, megvártuk, míg a nézőtérre bezajlanak az emberek (zsákon keresztül különösen izgi volt hallgatni, h találtak egy cipőt a székeknél, meg ilyesmi. Aztán feljött a fény, megbökdösött a tüske, és kimászhattam a zsákból. A nézőtéren meg döbbenetes csend volt.

Nekem megérte.

Nincsenek megjegyzések: