Ach, a polgári formaságok. Közös ebéd, ötórai tea. Jó, hogy nem csak nekem van igényem erre, és jó, hogy vannak kellékek és van díszlet az eseményhez.

A virtuális ade... geek hollower beköltözött a verbéna szobájába. óvatosan kellett eltolni a dolgokat, nehogy a véletlenül megmaradt körök és rúnák megtörjenek. de lassan felépül a saját védelem, és a közös rituálé tulajdonképpen pledge-kötés. kezdem úgy érezni magam, mint egy wodjáték downtimejában, amikor minden szép és jó, de nemsokára megjelenik az első izé, ami miatt borul az idill. a Bázis amúgy is fura hely.
--
szombat este egyszercsak felbukkantak tanárúrék hátul, az öltözőben, két fizető nézőnk van csak, de már a múltkor is elmaradt, mi legyen. Anyánk már nem akarta, mert kevés ember, és sminkelni és nem jó, a többiek csak határozatlanul néztek, FemmeFatale meg igen, mert már rajta volt a fehér,de a múltkor akkor mérnem léptünk fel az édesanyjának? Furcsa volt, hogy Anyánk azt mondta, akkor ő is az előadás megtartása mellet van (ha senki nem mondja, h nem, és FemmeFatale meg igen? miért nem mondta, h nem szeretné, amikor nem szerette volna?). Aztán Ika hátraszaladt, hogy már öten vannak és eldőlt a dilemma. Én örültem, mert nekem most mindegy volt a nézőlétszám.
És Koma minden baljóslata ellenére jó előadás volt.
Érdekes, miken monologizálok a színpadra lépés előtt... most éppen a pulzusszámomon gondolkodtam, és azon, h jé, mennyire felpörget csak az, ha a szerepre gondolok, és mindjárt színpad. Farkas meg többnyire eltalálta a hangokat, és ilyenkor azért megvillantja, h tudna ő énekelni, ha a hallása összébb érne a kiadott hangokkal.
--

Aztán tanultam. Diplomamunkán kínlódtam.
és most fázom és álmos vagyok.