és akkor azért eszembe jutnak dolgok. hogy mire vagyok és nem vagyok képes, és mit szeretnék, meg ilyenek. meg a jövő felmérhetetlen és átláthatatlan köde.
így, lassan másfél év után kezdem érezni, pontosan miért nem vagyok ide megfelelő. az meg a zsenialitásomat mutatja, hogy ezzel szemben nem kerestek mást a helyemre (pedig nyilván találhattak volna kismillió diákot).
nekem olyan munkakör kell, ahol tudok egy problémával foglalkozni folyamatosan, nincs kötelező készenlét, de emellett összetett és többféle dolgokkal kell. Meg legyen kreatív, és érdekeljen. És tudjam használni a képességeimet, és tanuljak közben. A környezetről már szót sem ejtenék, mert már így is úgy érzem, ilyen emberre nincsen szükség, hiszen mindenki okos szép és kreatív, és csak monotonitástűrő gépeket keresnek. gváhh.

azért, ha netán valakinek van ötlete, mit csinálhatnék szeptembertől terméktervező mérnök diplomával, az ne tartsa vissza.