Már megint fázom. Süt kint a nap, itt bent meg lefagy a kezem, és voltam olyan naív, hogy azt hittem, melegem lenne pulcsiban és kabátban. Ja, az utcán igen, viszont itt bent pulcsiban üldögélheznék, kabátban kevésbé. Szerzek meleg teát.
Szereztem.

Volt szombaton Martin live, amire péntek helyett szombat reggel mentünk le. Nem bántam meg, hogy inkáb Turambar próbát tartottam - nem hiszem hogy annyival izgalmasabb lett volna egy estével korábban lent támsztani láncingben a falat. Alapvetően nem volt jó élmény a live - voltak benne vicces elemek, voltak benne érdekes dolgok, megminden, de az összkép alapvetően negatív a részemről.
Fűzős lányok, és köpenyes fiúk (vagy fordítva) mászkáltak a szocreál üdülőben kettesével hármasával, és beszélgettek. Időnként keresztülrohant Kuvasz a téren roppant ijedt arccal. Időnként felröhögtek emberek itt-ott, és szabadkozva jegyezték meg, hogy ez "OUT".
Volt az éjszaka valami gyilkosság-kísérlet, amit elkezdtem volna felderíteni (mert hátha ennek az ürügyén megtudok bármi olyasmit, ami miatt érdemes a karakteremnek az eseméynen maradnia), erre félrehív Cue, hogy nem akarom.e a karakteremmel bevállalni a próbálkozást. E. Nem. Ki szeretném nyomozni. Bocs. Innentől persze már nincs jelentősége ennek.
Próbálok rájönni, hogy valóban Ser Rufus-e az a lázadó vezető, akihez érdemes lenne csatlakozni, de úgy érzem, egyre kevésbé vagyok biztos benne. Még finoman érdeklődöm a cajánál, aki erősen hárít, úgyhogy ezt nem egy napos questnek ítélem. Majd este visszatérnék erre, vagy másnap, vagy valami. A Vasbanki ügynök titkárnője épp elég semlegesnek és kíváncsinak tűnik ahhoz, hogy legalább vele összehaverkodjak. Meg a zsoldos (a másik láncinges a játékban :)). Próbálok toborozni, ha már ezt várjá tőlem, mint fekete testvértől - próbálok segíteni a szerencsétlen tolvajon, de nem hagyja, nem méri fel az erőviszonyokat. Én meg persze nem árulhatom el neki, hogy eszemben nincs a Falra vinni, majd meglógunk útközben,engem még csak fel sem ismernek, ha visszaöltözöm nőnek.
Aztán délután még Momo karakterével futottunk pár kört a körül, hogy kit és hogyan öljünk meg (unatkopztunk, na), de túl megfontoltak voltunk a kivitelezéshez. Aztán egyzsercsak vége az eésznek, levél érkezik, meg hírek.

Az volt a bajom, hogy nem volt normális motivációja a karakteremnek - azt mondták, naagyon be vagyok rágva a királyra - de mivel ő nem, csak néhány embere volt itt, ezért agyatlanul csak nem kezdek el bosszút állni. A tervem az volt, hogy majd induls előtt közvetlenül megpróbálom megölni valamelyik fehérruhás lovagot, lehetőleg segítséggel - de persze a játék ennél hamarabb fejeződött be, ergo erre nem került sor.
Nem tudok légüres térben improvizálni. Nyilván hiányosság, meg a jó játékos megoldja magának megminden, de ettől még nem jobb. Már ebéd környékén azon gondolkodtam, hogy hazamegyek. Nem tudom, miért maradtam. Asszem lusta voltam összeszendi magamat, meg valami halvány reményem volt arra, hogy tudunk valamit csinálni még.
A legrosszabb nem is a várakozás volt, hanem az, amikor végig kellett hallgatni mindenkit a játék végén. A rövid leírások érdekeltek, a hosszú, csapongó beszámolók nem.

Asszem, nekem nehéz live-ot szervezni. A legjobb élményem mesélőként volt, a második legjobb élményem meg a Drímőr féle gödi cucc.
---

A héten minden este próba. Nyjajj. Szombaton, vagy vasárnap előadás. Meg fogok még jobban fázni, mert kinti előadás,és, ha nem esik az eső, kint is próbálunk. De, asszem, hőemelkedéssel nem megyke próbára.

Olyan... negatívnak érzem magama ma.