időjárás: napos. 

Deus Ex:HR: megvolt a bossfight,első pár halál után feladtam, és a legkönyebb szintre váltottam, utána újabb pár halál után sikerült pisztolynál komolyabb fegyvert találnom, aztán random robbanásokba döglött bele az a pixelhalom. 

Meló: unalmas. meg megint elfelejtek dolgozni, és incs is konkrét meló. Asszem.

Tehát nem ártana a fontos dolgokra figyelni, sminken és fülbevalón túl.

Például vasárnap Rouent mesélek, arra készülhetnék. Vagy honlapot hegeszthetnék. Vagy írhatnék.

... és kell nekem fekete bőszárú oldalzsebes nadrág valahonnnan.

Btw, a hétvégén is történtek dolgok a játékon kívül is, pénteken asszisztáltam az Ölyv meg Mea hercegnő beszélgetéséhez, meg egyebekhez, a történet kezd olyan vargabetűket tenni, hogy lassan fel kellene jegyezni, nehogy elfelejtődjenek ezek a dolgok.
Szombat délelőtt raktárpakoltunk hősiesen, annak elenére, h határozottan nincsen kedvem mostanában semmihez az emtétével kapcsolatban - erre valószínűleg rásegít, h elnöségi tag lévén nagyjából látom, hogy itt is igaz az az elv, h a dolgok 80%-át az emberek 20%-a csinálja, és mindig ugyanazok dolgoznak.
A pakolás maga amúgy nem volt akkora para, bár egy alapos leltározás ráfér a cuccra, hogy tudjuk még használni a felhalmozott dolgokat.

Este LeFaynél szocializálódás, marha nehezen vettem rá magamat, hogy elinbduljak, nem volt kedvem emberekhez, játszani szerettem volna. Végül nyilván nem bántam meg, beszélgettem szimpatikus emberekkel, (oké, szétloccsanó agyvelőkről és balesetekről ritkán szoktam), viccesre ittam magam körül a világot, aztán másnap délig aludtam.

Vasárnap meg játszottam. Most jutottam el az első bossfightig - ahogy ezt ecseteltem hajnalban Julcsinak, futás előtt -, és valóban idegesítő, hogy muszáj szemtől szembe harcolni.Ez mondjuk esetemben a körbe-körbe rohangászást fogja jelenteni, amíg rá nem jövök, h mit tudok tenni, lévén komolyabb fegyver nincs nálam, mert minek az, ha nem akarok embert ölni.

Az írórend fasza volt, írtunk egymás meg közös ismerősök blogstílusában - az kifejezetten vicces volt, ahogy majdnem mindenkiben ugyanaz az ember merült fel, mint jellegzetes blogstílusú személy. Gecik voltunk, na :D de cserébe énis megkaptam az időjárásjelentős, szürkefalas bejegyzést.
Aztán mindenki kapott személyre szabottan novellafeladatot, nekem konkrétan kellett írnom, semmi elszállás. Szövegszinten sikerült, na.

Az obligát időjárásjelentés: a hó szép és jó, és örülök neki, h a tél még utoljára ad egy ilyen ajándékot. Sokat fog sütni még a nap úgyis.

Na, elkezdtem a Deus EX: Human Revolutiont, amiről már a szombati bulin félrészegen csacsogtam sokaknak, akiket nem érdekelt a téma.

Szóval, van ez a fickó karcos hanggal, itt a képen, őt kalauzolom végig mindenféle szellőzőkön keresztül, miközben ilyen neon-sárga fényekkel átmosott, fénylő díszletekre mászom fel, és vágom fejbe a szabályosan közlekedő srácokat. Ja, meg nyugtatózom be a magasból őket. És időnként csevegek a recepciós csajjal - komolyan, ezek a randomcsevegések sokat tudn(án)ak dobni egy játék hangulatán.
A fickó űberfaszacsávó, látszikis, hogy viszkit iszik és mellé dohányzik, ugye, emg vannak kiberbeültetései. És néha megkérdezik róla, h mit gondol, és akkor lehet válaszolgatni. Ezzel csak az a bajom, h nem érzem, h lenne bármi befolyása a játékra/világra/történetre annak, h mikor miket válaszol, pedig az ilyesmi jó lenne.
Viszont nekem pont bejön a harcolászós játékmenet, a normál szint  képességeimet eltalálta - mivel alapvetően türelmetlen játékos vagyok, azt jó jelnek tekintem, h hajlandó vagyok kár 10szer is visszatölteni egy állást, hogy megtaláljam azt a ritmust és utat amivel végiglopakodok egy-egy pályán. És már érzem, h legalább el fogom majd kezdeni fullfrontál módon is, mert most aggasztóan pacifista vagyok.

Szóval most egy darabig megint lesz elfoglaltságom csendes estéimen.
Addigis meló.

11 perc, és gyűlik bennem a hét végi feszültség, a tavasz meg a levegő kényszerű zsizsegése, közel nem tökéletes, közel nem, de legalább valami, és legalább megpróbálom. tényleg.

egyre fárasztóbb itt dolgozni, nem jó ez, de már tavaly is kibírtam ezt az időszakomat. ki. én.

valamit. valamit.valamit.

kár, hogy héttől kezdődik a próba, most valahol el fogok veszni útközben. pl. megeszem a palacsintát juteszembe. és akkor piros hajat, piros, hajat, hol találok szép pirosat.

a reggeli kávé orzasztó volt - a patrolnál nem iszom több gépi tejeskávét. aztán lerohadt az agyam adatfelvitelgyakorlás közben. aztán átjöttem, és itt jobb, sokkal,internet fűtés, kint gyönyörű sötét-felhős idő, az őszre emlékeztet, ami elkezdett hiányozni, pedig milyen jó lesz a tavasz, amikor végre nem kell fázni, csak ne legyen sok napsütés.

nem állítom, h visszatöltődtem volna teljesen, de most talán olyan 60%-on vagyok.

piros, fekete, vagy lila legyen a hajam?

vagy maradjon ez?

a kivilágosítósdi marha macerás volt, úgyhogy csak olyan jöhet szóba, amit hidrogén nélkül tökéletesre lehet.

a nap már megint üresre szívja az eget, milyen furcsa (nem), hogy a fagyok után azt hinném, meleg van, és fázom, és nem veszem észre.
mióta a tumblerre küldöm az éternek szóló sikolyokat, azóta itt csend, rend és nyugalom van. rengeteg layer települ rá az időre, tavasz lesz, ez egyértelmű, és ebben benne van a 10 évvel ezelőtti zöldbőrkabátos-fejkendős gillz, hátán a gitárral (jó lettem volna én gimiben is mtt-snek), az egyetem környékén virágzó fák, az rs9 felé friss esőtől száradó út (és az előadásra készülés az agyban), meg... ilyenek.
most kicsit olyan volt, mintha mindig más időkre vágynék -de nem, mert pontosan emlékszem arra az időre, amikor nem vágytam máshová. Olyankor mindig tökéletesen tisztában vagyok, hogy ez az egész  el fog múlni. És valóban. És nem, nem jó visszaemlékezni, mert a hiányt érzem. Nem baj, keresek mást, alapvetően úgyis jól kell kijönni az itt töltött időből, az a lényeg, nem?

(btw, megmondták, h a nőknek vannak ilyen hangulatingadozásaik, ergo ezt a napsütéses mélabút a teljesen normális kategóriába soroltam)
---
Julcsi hazaérkezett, rögtön észrevettem, mert lett izzó a lámpákban, tisztaság az előszobában és a kamrában, és hazaérkezés után szűk 10 perccel már kis széken állva mostam le a konyhai polcot, amit telepakoltunk teadobozokkal. Mostantól kezdve mindenki csak teát, kávét, kakaót,vizet és alkoholt ihat csak a Bázison, annyi teánk van. (És most szem előtt van a kétharmada)

Megnéztem a Sherlock sorozat egyelőre utolsó részét, szerencsére már számítottam a végső csavarra, bár az agyam lejátszotta, hogy mi van akkor, ha nincs az utolsó 10 másodperc, és ez az utolsó rész.

amúgy tele volt játékkal a hétvége, pénteki lázban fiatal zsenit játszottam, jókat dobtam, aztán túladagoltam a koffeint az alváshoz. Az SzVR mese gondolkodós-kémesnek ígérkezik, ehhez fel kell nőnöm, mert nem lesz hatékony, ha a szokásos drámázást hozom. Alapvetően szeretek gondolkodni, szal érdekesnek saccolom.
Szombaton folytatódott az Orleans-i Saga, Janie kalandjait a szokásos helyen lehet olvasni. Inszéjn mesélési stílusa több embernél is működik. Asszem visszakapja azt az agyalás-mennyiséget a mostani játékosaitól, amit nekem szoktak nyújtani :muhaha:
Vasárnap meg Rouen, hőseink töretlenül próbálnak kezdeni valamit a várossal. Rájöttem, hogy Vérlepke nagyon hasonló stílusban játszik, mint én. Nekem már több az önbizalmam, meg a tapasztalatom, de ennyi.
Ezek a dolgok jók voltak ám. Meg főzni is jó volt, meg beszélgetni.

Úgyhogy most várom az írórendi összeülést, még akkor is, ha csak dumálni fogunk, mert ez a nihil nem jó.

krrrrr... ne. ne. ne. nem szeretem ezeket az asszociációkat, amiket a blogbejegyzés-felvevőkészülék finomhangolása hoz.

Gyönyörű idő van, szögezném le így az elején, és már péntek óta az van. Akkor a hófúvás, amit átaludtam, az igazi tél volt, közben a nap sütött be párszor a bordó függönyön, fényes délutánokon, és tegnap már a tavasz-szag is beáramlott vele a szobába. Este meg madárcsicsergésre aludtam, reggel arra keltem, és a párás/napsütötte felhők már márciust idézték. Tökéletes.
Érzem az elmúlt évek gyakorlatának a hatását, ilyenkor megint elindul az alkotási és élet utáni vágy bennem, ami ősszel szokott - a természet különösen inspiráló a változó évszakokban. Na, szóval most úgy bennem van, hogy kéne csinálni megint valami értelmeset, és ez kifejezetten nyomasztó, amikor nem úgy érzem magam, mint aki erre fogadóképes.
Ilyenkor nézek szomorúan a bordó napfényre a parkettán, a felhők szélére az égen, és nem értem, hogy ez az egész minek, amikor csak pár golyó ütötte lyukon jut be hozzám. Ó, igen.
Been there, done that before.
Ez is csak egy újabb zuhanás. És messze nem az, amiben talajt fogok, azért ez nyilvánvaló. Úgyhogy most keresek új öndefiníciókat - az, a pár hónappal ezelőtti az jó lett volna, de kicsúszik a kezemből - megint erős, okos és szép leszek, kreatív és inspiratív.
Sodródni csak akkor jó, ha tudom, milyen irányba sodródnék, és az nincsen. Nincsenek irányok. Nincsenek igazi céljaim, amikben hinni tudnék. Soha nem tanultam meg hinni magamban pozitív megerősítés nélkül. Még azzal se.

Hát, hajrá.

betegség ebben a fasza hóesésben. meg kell gyógyulni. meg kelll gyógyulni.

megnéztem a Sherlock Holmes sorozat másodk évadjának első részét, mostmár Sherlock kezd elviselhetővé válni, bennem meg erősen feltámadt az igény arra, hogy zseni legyek. Mondjuk attól tartok, h az egyrészt már nem leszek, másrészt meg a mintafelismerő és kiegészítő egységem inkább a dramatiurgia alapján él meg, ergo a valóságot kevésbé tudomkikövetkeztetni.
Persze becsapott a rész, ami amúgy kb az utolsó pillanatig nagyon jó volt, csak a legvége visszalépett a kalandfilmes sztorik közé. Igen, logikus volt, megminden, de, bármennyire sajnáltam volna, jobb lett volna a csavar nélkül. Én arra lettem volna kíváncsi, akkor mi történik. Nem baj, így nem szomorú.
Brainz is the new sexy..

Megvolt az ME3 demoja, kiábrándító, h  a legizgalmasabb most a karaktergenerálás volt, pedig az ugyanaz, mint az előzőkben. Kurva sok cutscene, kevés beszélgetési lehetőség, plusz harc-harc-harc, ami részletkérdés. Talán a sok cutscene zavart leéginkább, mért nem lehetett megoldani őket minimális interakcióval? Még reménykedem benne, h ez csak a demo, vagy az eleje, de a közepéből kiszedett részletet is úgy építették fel, hogy cutscene -lövöldözés-cutscene-lövöldözés-cutscene, ami borzasztóan kiábrándító.
Interakció, valami? Megvárom, amíg valaki a környezetben beszámol róla.
Ráadásul az irányítása sem tetszik, nem jó, hogy ugyanazzal a gombbal ugrok-megyek fedezékbe-lépek interakcióra mindennel. Nyilván az egyéb irányítást tanulni kell,(küzdök is a Deus Exben a fura lehetőségekkel), és azalap guggolás-ugrás-oldalazás funkciók nem elegek ahhoz, h faszán lehessen a fedezékbe-bújást is eljátszani, de szerintem bőven elég lenne, ha a fedezékesdihez lenne saját gomb. Mert így simán mást fog csinálni a karakter, ha rossz helyen áll (ugrik fedezékbe bújás helyett, nem guggol le, mert átlós a fal, de eltalálják, nem tudok ellépni a fedezékből, mittomén).
Na, mindegy, eddig nem láttam még jobb harcmotort a HL2-nél, az valahogy használható nagyjából mindenre, amire egy lövödözős-mászkálós-interakciózó játékban szükség van.

Na, megyek ki loanstaffba.

kezdek megbetegedni, kint viharosba fordul az ég megint, állásinterjú kétesélyes, de most nagyon, nem tudom, nem tudom, nemtudom.

hűde baromi álmos vagyok így hirtelen. farsang hajnalig, vicces ruhákban, olyan volt, mint egy nagy lájv. Beszélgetni volt a legjobb, mostanra már tényleg nagyon kezd elegem lenni, az emtétés zenékből a bulikon. A műsorban csak a bevezetése zavart, ill. ahogy felkonferált minket Alyr, mert ezzel sajnos azonnal kiütötte a látványosnak és hatásosnak (meg vicecsnek) szánt belépőnket. Ha legalább valami karakterből tette volna, vagy valami. Nem állítom, h olyan zseniálisak lettünk volna, hallottam mindenféle véleményt, én ezzel a lehetőségekhez képest elégedett vagyok.
Tiszta deja vu volt, mert tavaly is pont ugyanott beszéltük át Gergővel a konferálást. Jövőre nem vállalom, nem tartom magamat elég jó standuposnak ehhez.
A keringőzős része akkor volt jó, amikor táncoltam, örülök azoknak, akik felkértek, de azért sajnálom, hogy többnyire nem, és fura dolog ez, még mindig.
Számomra a kaja volt a buli mélypontja, a kirakott kend-magad kenyér, meg a rizssizé alja (amiben már ok dolog nem volt, így íze sem) inkább egy alultervezett házibuli hangulatát hozta, mint egy bálét, és ugyan tudom, hogy mindig marad alkohol a farsangokról, de nem érzem akkora problémának,  mert a nem bekevert dolgokat későbbi rendezvényen is fel lehet ahsználni. Vagy eladni a társaságon belül.

Idő, idő, idő.

Holnap pl. ebédszünetben megyek interjúra. Nyilván angolul kell majd beszélnem, mert már az emailezés is úgy volt.

időidőidőidőidőidőidőidőidőidőidőidőidőidőidő

kell.

ja, volt táboros megbeszélés, ami jó volt, hasznos/hatékony.
aztán volt hétfőn a fellépés, nem sikerült rájönnöm, h családból volt-e vki (vérlepke?), mert csak Zyro várt meg.

el. innen.el.L.

most ugyan ezt kevéssé tartom érdekesnek, de a megszokás és a... és a nem. tudom.

felnyomtam  a fűtést, mert hideg van. asszem 11-re kell menni próbára, remélem, jól emlékszem, még egy indok, amiért sajnálom, h Angwen most nem lép fel, nem tudok kétségbeesett SMS-t küldeni rá, h mikorra kell menni.

Időnként hegesztek valami jelmezkellék dolgot itt a szobában, akrilfesték és ragasztószag, most a higítóról elfeledkeztem. Végre van némi ihletem, bár lelkesedésem az nem töretlen, egyszerűen annyi mindent kéne kitalálni, és nincs rá se erőm se időm. Legalább a pisztoly nagyjából él, ezzzel már bármikor szívesen lesugarazok bárkit, de a villanykörtének nem látom még a helyét, bár a szalag már rákerült. Meg van egy készülő izé is, na annak pláne nem.
Nyilván mostanában találtam rá véletlenül a postrock-ra, mint olyanara (youtube-on felhős, színes égről készült képeket szoktak rakni a zenék mellé, instrumentálisak, zongorával-gitárral-dobbal és effektekkel, és ilyen elmerengős zenék, ha lenne rajtuk ének, kevésbé lennémnek izgalmasak asszem).

tegnap voltunk játékteremben, lőttünk, az fasza volt, a feedback-es elektornika jó dolog, igazából szívesen terveznék játékgépet is, mert alapvetően elég... kevéssé kreatívak ezek. Annyi lehetőség van a számítástechnika és elektronika-gépészet kapcsolatában.
de kedvem lett konzolt beszerezni, mert tényleg jó érzés lövöldözni nem egérrel és billentyűzettel.

a következő beöltözéskor 20. századi elektro-punknak fogok öltözni, nyákok, tranzisztorok és drótok címszóval.

Ez pedig a jelenlegi Rouen krónika főcímzenéje.

Tegnap rájöttem, hogy van pár olyan ingem, amiket a fűzővel már van értelme hordani. Mondjuk egyelőre a jelmezem a neo-viktoriánusnál tart, a steampunkhoz még kellene kohó meg víz és gőztartály. Hm. Anakronizmus, ez lesz a kulcsszó.
űgondolom azzal nem mondok újat, ha nem lelkesedem a mai msáhol-melóért, de talán, talán érdekes lesz, és jó lesz a környezet. Meg bízom benne, hogy fogunk tudni enni. Speciel a kolléganő is lehet jó arc, akivel megyek, az a pár 10 másodperc szimpatikus volt belőle.

Ma este megyünk szétfagyni a próbaterembe, lehet, hogyha hideg lesz, akkor azt mondom, hogy hagyjuk abba hamarabb, kifitzetem a maradék időt, csak nem szabad most megfáznom.
...
a hegedűmet tulajdonképpen dekorálhatnám felragasztott izékkel. meg van egy csomó kis doboz itt a cégnél, ha kell vkinek, viszek :D
---
hideg van ittt, hihihideg, basszus. aludni jó volt, az biztos.

lassan meg kell vennem a jegyeket a koncertekre, és basszus, hogy a cafeteriás szépkártyát még nem állították elő, hogy arról tudjam megrendelni. mindegy. mindegy. Mindegy.

megint rá kell jönnöm, hogy alapvetően idegenkedem a logisztikától meg beszerzéstől meg ilyenektől,  de nem baj, kell a gyakorlat (és rájöttem arra is, hogy van gyakorlatom. azért mégiscsak dolgozom itt).
szép lesz ez, én már érzem.

és olyan elmaradásokat érzek most itt melóban, amik nem léteznek. szét vagyoke sve.

A hó szép, a hó jó. Még a hidegben is. Ez teszi elviselhetővé a hideget, így lesz értelme.
emlékek arról, hogy a háztetőn minden reggel a havat keresem
Persze köhögök ahogy nem kéne, persze nem betegszem meg, de nem is kéne, mert hétfőn fellépés, ahhoz meg nem praktikus.
Nem, nem akarok panaszkodni arról, hohy mennyire nincsen időm, mert ez nem igaz, egyszerűen nem igaz, rengeteg időm van, és többnyire abszolút arra költöm, amire kéne. Mégis. Azt hiszem, elsősorban a munkám fáraszt - az itt töltött idő, a felkelés, ilyenek. És erre nem elég a hétvége, nem elegek az esték, nem elég SEMMI.
Ráadásul nyűgös lettem vasárnap estére, sőt, már délelőtt is, a játék előtt éreztem a teljes szellemi fáradtságot. Pedig aztán jó volt, a játékosok ügyesen, roppant ügyesen lavíroznak, és egyelőre a leghatékonyabb csapatomat üdvözölhetem a személyükben. Ha csak a roueni idővonalat nézem, akkor is meg kell állapítanom, hogy saját jogon ők okozzák a legtöbb mozgást a városban. Bár lehet, hogy csak azért érzem ezt, mert őket eredetileg nem raktam akkor aszarba, mint a másik két csapatot, mégis megoldották maguknak...

Tegnap megnéztük a kémesfilmet, jó volt, nem is értettem, Zyro miért kérdezgeti h nem unom-e. Érdekes volt, a hangulat fasza volt, a kosztümös filmeket bírom, és tetszett a számomra nem szokványosan interpretált sztori, mert ilyenekhez ritkán jutok.

na, kaja

elég keményen szappanopera volt a tegnapi játék, és kényelmes volt itthon rendet rakni előtte, kicsit előkészülni, lefőzni a maradék derelyét, aztán jegyzetelni, a kreatív munka jellegű munka időnként (bváhh) hiányzik. aztán nagyon szórakoztató álmom volt, reggel megosztottuk Julcsival az agymenéseket, most kávé, kint hó, és csak kicsit fázom.

Tegnap a játék alatt végig a fűzőben voltam, tesztelgetem, mennyire hordható dolog, mert nem csak  bálokra szánnám meg live-okra, szerintem a dresscode-ba belefér, elegáns, fehér blúzzal meg a megfelelő nadrággal, nemde, vagy pedig nyilván nem, és fárasztó egy idő után az, hogy egyenes derékkal tudok csak ülni.

Az jó, h délutánig ma van időm, szeretném ezúttal nem csak házimunkára költeni, hanem dolgokra, amik fontosak.

Reggel egy zombi gillz meg egy zombi Julcsi összefutása mindig érdekes, mert nekem csak most jutott eszembe, h ezekszerint Julcsi már meggyógyult, ha dolgozni megy, eddig csak valami nem stimmelt, és ne tudtam, mi az.
Péntek.

Hangosan hallgatok zenéz a notebookról, sokkal kényelmesebb, mint fülesben. Persze így nem lehet akármit, mert a nagyon zúzós dolgok messzebbre ütnek el.De ez most illik az időjáráshoz,közeledő hó, felhők, elégedett vagyok. A kib hideg persze nem öröm, viszont rájöttem, h a kabátom alá azért csak befér még egy réteg, amit a pulcsira húzok (ezúttal a lila kordzakóm, ami a zöld kendőmmel együtt tökéletesen illik a lila-zöld körmeimhez, jéjj).
Tegnap megijedt a medve az árnyékától, ma már nem lenne árnyéka, jól megy ez.

Ma játék, holnap játék, holnapután játék, és ebből csak kettőt mesélek.

kezdek türelmetlen lenni (nem. nem kezdek.)

nem segít a napsütés, nem segít a hidge, nem segít az, h itt ülök még mindig a Cégnél, nem-nem-nem.
Vannak közel tökéletes pillanatok, fűzőpróbálgatás közben mesélni, a tévé helyett nézni a tükröt, meg zombit ölni.
emberek között jó. de most alapvetően kifutottam a határidőimből, és még mindig nyaralok, úgy érzem, és nem azt teszem, amit kellene.
idegesít.

ez még mindig jobb, mintha depresszióba süllyednék, ja, a düh a másik válaszom.

most rámtört nagyon a nem-akarok-itt lenni érzése, nem jó ez. Munkára vonatkozik, igen, mással most nincs nagy problémám.

Tegnap megérkeztek a fűzők, este végigpróbáltuk az összeset, sajnos rám kb csak az enyém jó, a többi kicsi, ami szomorú, emrt nem tudom senkiért se lenyúlni kölcsönbe. Szozsira meg kb az összes méret jó.

belekapaszkodom a szerdába a körmömmel és áthúzom magamat a csütörtökbe, az lesz.

Február 13-án este énekkoncert lesz a Tivoliban, fellépek megminden. Hétfő, hét óra.
Gyertek el, ha gondoljátok, szerintem jó lesz.