a nap már megint üresre szívja az eget, milyen furcsa (nem), hogy a fagyok után azt hinném, meleg van, és fázom, és nem veszem észre.
mióta a tumblerre küldöm az éternek szóló sikolyokat, azóta itt csend, rend és nyugalom van. rengeteg layer települ rá az időre, tavasz lesz, ez egyértelmű, és ebben benne van a 10 évvel ezelőtti zöldbőrkabátos-fejkendős gillz, hátán a gitárral (jó lettem volna én gimiben is mtt-snek), az egyetem környékén virágzó fák, az rs9 felé friss esőtől száradó út (és az előadásra készülés az agyban), meg... ilyenek.
most kicsit olyan volt, mintha mindig más időkre vágynék -de nem, mert pontosan emlékszem arra az időre, amikor nem vágytam máshová. Olyankor mindig tökéletesen tisztában vagyok, hogy ez az egész  el fog múlni. És valóban. És nem, nem jó visszaemlékezni, mert a hiányt érzem. Nem baj, keresek mást, alapvetően úgyis jól kell kijönni az itt töltött időből, az a lényeg, nem?

(btw, megmondták, h a nőknek vannak ilyen hangulatingadozásaik, ergo ezt a napsütéses mélabút a teljesen normális kategóriába soroltam)
---
Julcsi hazaérkezett, rögtön észrevettem, mert lett izzó a lámpákban, tisztaság az előszobában és a kamrában, és hazaérkezés után szűk 10 perccel már kis széken állva mostam le a konyhai polcot, amit telepakoltunk teadobozokkal. Mostantól kezdve mindenki csak teát, kávét, kakaót,vizet és alkoholt ihat csak a Bázison, annyi teánk van. (És most szem előtt van a kétharmada)

Megnéztem a Sherlock sorozat egyelőre utolsó részét, szerencsére már számítottam a végső csavarra, bár az agyam lejátszotta, hogy mi van akkor, ha nincs az utolsó 10 másodperc, és ez az utolsó rész.