Btw, a hétvégén is történtek dolgok a játékon kívül is, pénteken asszisztáltam az Ölyv meg Mea hercegnő beszélgetéséhez, meg egyebekhez, a történet kezd olyan vargabetűket tenni, hogy lassan fel kellene jegyezni, nehogy elfelejtődjenek ezek a dolgok.
Szombat délelőtt raktárpakoltunk hősiesen, annak elenére, h határozottan nincsen kedvem mostanában semmihez az emtétével kapcsolatban - erre valószínűleg rásegít, h elnöségi tag lévén nagyjából látom, hogy itt is igaz az az elv, h a dolgok 80%-át az emberek 20%-a csinálja, és mindig ugyanazok dolgoznak.
A pakolás maga amúgy nem volt akkora para, bár egy alapos leltározás ráfér a cuccra, hogy tudjuk még használni a felhalmozott dolgokat.

Este LeFaynél szocializálódás, marha nehezen vettem rá magamat, hogy elinbduljak, nem volt kedvem emberekhez, játszani szerettem volna. Végül nyilván nem bántam meg, beszélgettem szimpatikus emberekkel, (oké, szétloccsanó agyvelőkről és balesetekről ritkán szoktam), viccesre ittam magam körül a világot, aztán másnap délig aludtam.

Vasárnap meg játszottam. Most jutottam el az első bossfightig - ahogy ezt ecseteltem hajnalban Julcsinak, futás előtt -, és valóban idegesítő, hogy muszáj szemtől szembe harcolni.Ez mondjuk esetemben a körbe-körbe rohangászást fogja jelenteni, amíg rá nem jövök, h mit tudok tenni, lévén komolyabb fegyver nincs nálam, mert minek az, ha nem akarok embert ölni.

Az írórend fasza volt, írtunk egymás meg közös ismerősök blogstílusában - az kifejezetten vicces volt, ahogy majdnem mindenkiben ugyanaz az ember merült fel, mint jellegzetes blogstílusú személy. Gecik voltunk, na :D de cserébe énis megkaptam az időjárásjelentős, szürkefalas bejegyzést.
Aztán mindenki kapott személyre szabottan novellafeladatot, nekem konkrétan kellett írnom, semmi elszállás. Szövegszinten sikerült, na.

Az obligát időjárásjelentés: a hó szép és jó, és örülök neki, h a tél még utoljára ad egy ilyen ajándékot. Sokat fog sütni még a nap úgyis.