kezdek türelmetlen lenni (nem. nem kezdek.)
nem segít a napsütés, nem segít a hidge, nem segít az, h itt ülök még mindig a Cégnél, nem-nem-nem.
Vannak közel tökéletes pillanatok, fűzőpróbálgatás közben mesélni, a tévé helyett nézni a tükröt, meg zombit ölni.
emberek között jó. de most alapvetően kifutottam a határidőimből, és még mindig nyaralok, úgy érzem, és nem azt teszem, amit kellene.
idegesít.
ez még mindig jobb, mintha depresszióba süllyednék, ja, a düh a másik válaszom.
2 megjegyzés:
en is ugy erzem hogy kezdek depresszio fele sodrodni fura... mintha egyre nehezebb lenne fenntartani a valosaggal a kapcsolatot...pedig van tennivalo, ami jo, de abban a pillanatban,hogy az elfogy vagy legalabbi sa kotelezo resze, akkor jon a Semmi. az nem jo.
ez biztos a tél (nem).
Megjegyzés küldése