Véletlenül rábukkantam az origin store-os leértékelésre, és Mass Effect 3 lett belőle, úgyhogy a hétvégém lényegében azzal telt, kellemes játékkal egész nap, néha pihentem az Assassins Creed 2-vel, és rövidnek éreztema hétvégét. Nagyon. Ja, szombaton kirándultnk is, az tény, ettől azért kiegyensúlyozottabbnak érzem az életemet, meg péntek este Komával ittunk az erkélyen, és csak utána kezdtem játszani hajnalig.
A helyzet az, hogy jó a játék, a világa meg a története ugye már két részen keresztül oldotta magát belém, Ms Shepard kezdi egyfajta példaképpé kinőni magát a szememben, és nagyon jó érzés ismert világban ismerős karakterek új kalandjaival. Úgy érzem, ez egy reális dolog, főleg, ha előre eltervezik, hogy sorozatként csinálnak meg egy játékot, mert az érzelmi kapcsolódás egyszerűen jobban működik.
A harcrendszer az eddigi legjobb a sorozatból, már-már majdnem elégedett vagyok vele, olyan... simának tűnik, bár elég sokat bénázom amiatt, hogy ugyanaz a billentyű (space) szolgál a legtöbb cselekvésre: fedezékbe/ki, ugrás fedezéken át, ugrás, interakció úgy általában bármivel. Esetleg szétbonthatták volna, de akkor nyilván kényelmes lett volna PC-s játékosoknak. Meg az is fura, hogy a legnehezebb alatti szinten játszom, és itt megfelelő a nehézsége a játéknak, pedig nekem tipikusan a normal szokott lenni a készségszintem az FPS/TPS-ekben, sőt. A Witcherben pl. tipikusan, de mondhatnék egyéb kortárs játékokat is. És ugyan valahol azt olvastam, hogy a harmadik részben nem lehet majd tudni, hogy hol lesz a csata a fedezékekből, de... de, lehet.
A párbeszédes interakciók, hát, lehetnénk interaktívabbak is, mert így tényleg egy sorozatnak tűnik - azért nem filmnek, mert ahhoz túl sok minden derül ki. Alig érzem a tétjét annak, hogy mit válaszolok, vagy milyen stílusban, talán egy-két alkalommal tényleg számít, de nincs meg az az érzésem, hogyha rosszul válaszolok, akkor akár nagyon is elcseszhetek valamit. Pedig az lenne az igazi.
A történet, mint folytatás, többnyire tetszik, olyanokba tudnék csak belekötni, hogy mi az, hogy X hónapon keresztül nem kereste a karakterem a többieket? Hogy nem találta meg Thane-t? Ha ilyen faszacsaj lennék, akkor a halálosbeteg szerelmemet nem engednám ki látótávolságból, és kész.
Aranyos, ahogy újra találkoznak, meg szomorú is, csak... helló, akor mostantól nem levelezünk? Vagy skype? Vagy bármi? Pont az ilyen világvége időkben jön jól a lelki támogatás, még akkor is, ha olyan kib hős vagyok, mint Shepard. Modelleződnek azok a szociális interakciók tisztességesen, de akkor már. És nyilván nem tudom, hogy az egyéb szálakkal mi a helyzet, meg tudom, hogy szomorú lesz ez még és bőgni fogok, de az meg más kérdés.
De azért jó ez. Most egy darabig jó lesz.
Az AC2 meg a kikapcsolódásra tökéletes, rohanok a háztetőkön és időnként meg kell ölni embereket, az első részét valszeg Altair miatt fogom kicsit játszani még.
Az esti fények meg elhozták az őszt, igen, a hajnali hűvössel együtt, gyertek levelek le a fákról, megminden.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése