Kolesz

A hétvége egészen nem evilágira sikerült annak köszönhetően, hogy egyrészt Juli otthon volt, másrészt meg Nyüfi menedéket keresett a Bázison. Péntek este a Turambar válogatás, elvileg megvannak a szereplők, most mehet a munka, (jajj, még egy e-mailt kell írnom, ha lesz agyam, el ne felejtsem). Utána munkavacsoráztunk Hannával, izgalmasnak ígérkezk a KÖMF-ös színészműhelyünk is.
Este utána még ittunk, kiakadtam levelezésen, nagy erőkkel vitattunk tábori dolgokat, meg emtétés dolgokat, emg egyéb dolgokat, ahogy telt az este, úgy mentünk át lánybuliba, elfogyott a sangria, aztnán hajnal lett hirtelen. Másnap reggel Nyüfi elrángatott jógázni a szemközti terembe (azért jógázni, mert az kezdődött 10-kor), aztán kisminkeltük magnkat a bevásárláshoz, mert mihez máshoz, és hirtelen lett hagymás-csilis-kurkumás csirke Nyüfi jóvoltából.
Utána meg sokáig öltem a dolgokat a galaxisban.
És a vasárnap is ebben a féltábori-koleszos hangulatban telt el, visszajött a három évvel ezelőtt, amikor a Bázisra költöztem, az volt hasonló (meg amikor Julcsi itthon volt a tél közepén). Ez nagyon az a közeg, amiben szeretek élni, nagy családban nőttem fel, kellenek az emberek, és jó hogy van szobám.

Tegnap este aztán hirtelen befogadtuk Szozsit is és megint ittunk és beszélgettünk lánykoleszes módra, ma meg elhúzódó mítinget nyertem cserébe.

Ennyi idegen nevet és életet egyszerre nem hallottam, mint a hétvégén, és tulajdonképpen érdekes ismeretlenek sztorijait hallgatni. Ja, gyakoroltam énekelni, és írtam szappanbuborékról is gyorsan, nem rossz ötlet tulajdonképpen, meg alkaul a legújabb westernsztori, kopott tükör, telihold, hasgörccsel és álmatlansággal küzdő lány, meg majd porban forgó ördögszekerek, akasztás és kalapos bandita.