igazodó

Ez a hely, most nem olyan jó, több fény jön be az ablakon, mert elpakolták előle a dobozok egy tetemes részét, és most üresnek tűnik a szoba. Rendrakás van az irodában, valami napközbeni rendezvényre invitáltak ide embereket, mondjuk nem feltétlenül vállalom az üres íróasztalt, de majd begórok mindent a szekrénybe, ha úgy adódik.

Nagyon jó volt a tegnap, ősi idő, őszi idő, sétáltam személyiért, amit kiadtak, mondván, hogy ki kellett volna selejtezniük már az elmúlt egy évben. Néztem hajfestéket, de az most nem aktuális, mert ahhoz megint világos haj kéne első körben. Aztán elmentem a fogorvoshoz is, vártam előszobában - ezek az átalakított belvárosi lakások mindig lenyűgöznek, valahol a huszadik század közepe és a 80-as évek vége között elveszve, mert a nagyszüleimé ilyen volt, meg mi is ilyenben laktunk, csak már a bútorok nem voltak annyira régiek, itt meg olyan bájosan keveredik a rokokógiccs a bőrhuzattal meg a szocreállal.
nem vagyok büszke magamra, kértem mégegy injekciót, miután elsőre éreztem, amikor megpróbált valamit csinálni a fogamban. Uténa már nem kértem megint, inkább a hasilézés görcsös kapaszkodás a karfába amíg bírom (hát, nem valami magam a fájdalomtűrésem, be kell látnom). Azért a "tényleg fáj, vagy csak fél?" kérdés is demoralizált, hát fáj, ha beleszúrnak tűvel az ínyembe, ami amúgyis fáj,a z fáj, hogy lehet ilyet kérdeznu, nyííííííííííg, de utána rosszabb volt. A délután további pár órájában nem volt jó, na. Aztán hatott a fájdalomcsillapító, meg glom elmúlt az abuzálás emléke is lassan.

A hétvége egyik pontján befejeztem a ME3-at, szép volt, jó volt, jöhet a többi játék (nyilván a Dragon Age-t kezdtem elölről, hát hogyne). Egy másik pontján neten keresztül szerveztünk, az is szórakoztató volt, egy harmadikon pedig elaludtam a szentendrei indulást, amit még bánok egy kicsit.
Ittunk Angwennel és meggyőztem a legújabb Bondról. Főztem levest, de a vége már megromlott, mire teljesen megettem volna (kellett nekem előlhagynom). Írtam angolul dolgot, wordpressen ottvan minden hibájával együtt, nem visz rá alélek, hogy nekiálljak átjavítani nyelvhelyességileg, annyira érezhetően kicsi a szókincsem, hogy nehézséget okozott az össze párszavas leírás. Kb, ha kettő található benne, akkor már jó voltam.

Folyamatosan küzdök azért, hogy izgalmasnak lássam a életem, néha már sikerül.