csütörtök, november 8

Álom

Nem gondoltam volna, hogy színházas álmokból lesz majd rendezős is. Turambar összpróba volt színpadon, eleve késve értem oda, és a felkészülésről lemaradtam (ezt többször mondtam is, hogy kellett volna). A színpad baromi magas volt, némileg a pestszentmimreire emlékeztetett, csak kábé kétszer annyira, lentről be kellett állítani, hogy oké, akkor onnan már csak a fejed látszik, az első sorok miatt ennyivel előrébb kell jönnötök. Dehogy ezt megnézetni velük is mennyi erőfeszítésbe telt, nem maradtak csöndben, és  a hangzavarban nem hallattszottak az intsrukciók.

Aztán elkezdődött végre a próba, bár még hangosítót kellett találni, emrt nekem ugye néznem kellett, mint rendezőnek. És olyan jeleneteknél tartottak, amiket én nem ismertem fel, és rájöttem, h hoppá, ezeket még nem is próbáltattam. Sőt, a szövegkönyvemben sem voltak benne, mert az régi verzió volt. Emelett borzasztóan szar volt az, ami láttam, néztem az egyik csajt, hogy hát őt meg miért válogattam be, affektál, nem tud beszélni, és még csak nem is próbáltam vele (plusz jelenet plusz szereplővel). És már aztán ott voltam, h valamit mondanom kell, mire szerencsére felébredtem.

Kezdődik. Gyerekek, itt van a nyakunkon a határidő :D

Nincsenek megjegyzések: