A fények keverednek bennem meg körülöttem. Volt ugye az arany őszi fény. Kékkel, felhőszürkével keveredve az erkélyen keresztül, a függönyöm bordóján át, a tükör kopott aranykeretéig.
A fekete szőnyeg meg az asztal, mézzel meg teával, és ikea-katalógussal, és a CBA felirattal a befőttesüvegen.
Aztán most a évadvégi lila köd, meg a gyertyák sárga tüze, a monitor kékes-fehér világításával (ami nem tudom, mire emlékeztetett annyira, hogy erővel próbáltam kipiszkálni az agyamból a kötődést, hát nem ment).
Nem tudom, mit idézek vagy kérek most, az idők ciklikusak, és újra jól érzem magamat. Nem hiába a november és a december az én hónapom igazán. Mágikus, mítikus idők, és időnként tényleg tudok menni a Balaton felett az ezüst hídon, pedig soha nem voltam boszorkány, és nem is leszek. A meztelenül holdfányben táncolás, meg a földanyatisztelet és a tetovált szemöldök a csókos szájjal nem az én világom.
Hamár sztereotípiák, lennék jackdugó körül leborotvált hajú technosámán, füstölőkkel a drótok között, kávéscsészék a dvd-ken, és a sarokban egy szétszedett óra darabjai könyvjelzőként a titkos fóliánsokon. Talán, nagyon talán beleférnek szuperhősös matricák és színes-szagos zseléstollak és hímzőfonálból kötött karkötők, de azok nyilván azért, mert a 90-es években voltam kamasz, aki nehezen rakta össze a saját környezetét. Na, ez messzire vezetne, maradjunk annyiban, h könnyű kreatívnak gondolni magunkat, ha már a gyorsan összefércelt falidísztől is izgalmasabb lesz a szoba.
A november meg... ahogy az eső lánya vagyok, úgy vagyok a lehullott, nedves faleveleké meg a borostyáné, meg az életteli levegőé. Ilyenkor érzem élőnek - mi több, létezőnek - magam. A nagy szavak meg a színes képek meg a templomok rózsaablakán beszökő fény, de nyilván ott van a penészfolt a sarokban meg a sok ööö-zés, naná. (Vagy a megmindenek, unom őket? Asszem. most. )
Ja, még a töredékekhez tartozik a skyfll dal, amit nagyjából megtanultam, viszem a héten órára, az emberek, akik keresztülmennek rajtam, és lelkük van nekik, és asszem most nekem is, de ez kivételesen jó, meg milyen érdekes, h különbözünk, és hasonlítunk, és még az van, hogy gyertyafénynél menő laptopozni.
Lesz egy tábor, amit vagy mi szervezünk, vagy nem, bár arról nem tudok, h mik az alternatívák, izgalmas a helyzet, és az út, hogy amásodpercekbnől legyen aztán valami szilárd.
És hátha megállom, és nem nézem meg ma már az új évad első részét a once upon a time-ból.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése