Kifejezetten nem pihentem ki magamat, az álmosság lenyomja a hangulatomat, kapaszkodom dolgokba, mint a ma esti próba, kell a gyakorlás, azért. A vasárnapi játék. A megfordított matracom, meg a paplanom. A szombat reggeli lehetősége.
(és egy megnézett videó , a hatásvadász kurvaanyját a Bush képnek, a tömeg időzített felmorajlásával)
Minezek ellenére, vagy épp ezért, tovább a perceken és a fényeken, a csillogáson, a füstön, a fogalmak hullámzásán, és elejtett megjegyzéseken, meg az... igen, tudom, ez kire hasonlít. Most tényleg? Vagy csak a fáradtság? Vagy tökmindegy.