Megnéztem a Neverwhere-t, jó kis mese, kicsit... képregényszerű :D
Néha tényleg a Nazgúlnál látott Mage alapkönyvet idézte fel bennem, még az első kiadást asszem. Ilyenkor eszembe jut, h jó lenne még 10 évvel korábban élni. Persze nem. Mert csak az idő ismeretét szeretném, az aktuális átélését, és azt meg ugye most kell. Ettől függetlenül szívesen játszanék Mage-t, ha valaki mesélne :D

Illetve megnéztem a La Femme Nikita sorozat negyedik évadjának első részét. Mivel ismerem a sorozatot, tulajdonképpenmindegy, h melyik részét nézem, el tudom helyezni a folyamatban, így nem volt zavaró, h már a sorozat második felében járok. Az előbb postolt tanfolyam első része után pedig még érdekesebb figyelni a színészek arcát. Erre a sorozatra kifejezetten jellemző a pókerarc, a minimális gesztus, hiszen a sztori szerint is titkolja mindenki az érzelmeit. Ebben a részben meg állítólag Nikitának nincsenek érzelmei. És a szeméből próbálják kiolvasni, így a néző is... hát. Hosszú, szőke haj, hidegkék szemek,világos rúzs. Mé a beszéd is sokszor motyogás. Tulajdonképpen tetszik ez a filmes dolog. Csak egy másik színpad, ahol a lehető legkevesebbet kell mutatni - gyanítom, h ugyanakkora átélés mellett. És ez a műfaj sem természetes.
Ja, a sorozatra visszatérve: hangulatos akciók (rögtön kettő is, bár a második az inkább hent), kütyük és átverések, és az egész itt már egy erős érzelmi szálra felfűzve. A számítógépes srác kifejezetten aranyos geek arc :D pulcsi, gyerekfej, szétesett mozgás, meg sötétített napszemüveg. Hehh, a csapat meg bőrkabát, néha bőrnadrág vagy kezeslábas, főleg fekete, meg béna napszemüvegek. Azt hiszem, nekem csak a lapos, nem áramvonalas, szemüvegszerű napszemüvegek tetszenek.

Ma este meg megyek még operába is. holnap meg gépelemek mindenségek.