csütörtök, január 25

siker, telefonáltam, ma a srác bejön vizsgázni, előtte odaadja, gondolom, utána meg visszaadom neki :D
még bennem van a remegés. fizikailag nem remegtem, de belül nagyon.
idegen embereket rettegetk felhívni telefonon, de a félismerősöket rosszabb talán. pedig ez egy jófej gyerek, kifejezetten aranyos. az a nyitott fajta, akivel lehet beszélgetni úgy is, h nem tudom a nevét :D

nem, a színészet nem sokat segített az általános szocializációs önbizalmamon. Azon segített, h "hivatalosan" megbízzak magamban (ha a feladat az, h fel kell hívni névetelenül/cég nevében valakit, aki nem ismer, az megy).

2 megjegyzés:

Névtelen írta...

egyetértek... fogalmam sincs, mi az oka, de még az ismerősök felhívása is gyomorszorító dolog tud lenni (főleg ha vezetékesen, és ki tudja milyen családtagja veszi fel...) de érdekes a bejövő hívásokkal nincs gond (nálam).

ellenben kilinkeltelek, remélem nem gond. :-)

gothposeur írta...

nem gond, sőt, megtiszteltetésnek veszem :)=