Különben tegnap söröztünk/forraltboroltunk főnix után, a csomó kérdés és kétely legalább a közös levesben van. Hátha a több ember között ott vannak a válaszok is.
Egyelőre csak várunk és figyelünk, és megtesszük a tőlünk telhetőt. Gyanítom, muszáj aktívan tevékennyé válni, kezdeményezni most már, nem várni a sültcsirkét.

Kár, hogy nekem ennyire szükségem van arra, hogy legyenek mellettem emberek, akik támogatják az ötleteimet, és fellelkesülnek tőlük és meg akarják valósítani őket. Visszagondolva, mindig ilyen voltam, kimondottan, csak az elmúlt pár évben hittem azt, hogy magamtól viszek véghez bármit is. Nem. Kell az igazolás, a visszajelzés, illetve az, hogy az ötleteimhez valaki gyakorlati érzéket csatoljon lelkesedve.
Semmi nem működött volna, ha nincsenek ott azok a számomra kedves emberek. Gyakran úgy érzem, nem vagyok elengedhetetlen feltétele semminek. (A látszat ellenére nem várok semmi "de, az vagy :)" kommenteket, ez pusztán ténymegállapítás).

Lassan meg kéne írnom a mai játékot.