Már a negyedik játékalkalom volt tegnap a Csinglosztból, és azt hiszem, ma álmodtam először a sztorival. Vagyis, nem , csak a halandó világbeli NPC-k most keltek életre a fejemben.
Amikor elkezdem érezni a még csak említést sem nyert NPC-k szándékait, viselkedését, ... poénjait, akkor egyre kevésbé vészes az improvizálás. Talán ilyenkor kevéssé mesélek mást, mint előre eltervezem.
Amúgy, a terv nálam valóban arra jó, hogy legyen mitől eltérni. Kell az alap ahhoz, hogy tudjak mást tenni. Vajon, esetleg, ha nem játékból, hanem komolyból tenném, akkor végre meg tudnám írni azt a sztorit, amit a script alapján találam? Meg karaktert találni a két-három betanulandó darabhoz? :::::P