még mindig nincs ötlet.

furcsa, hogy ilyen korán sötétedik, és eszembe jutott, hogy ez a kedvenc időszaka az évnek.
Amikor tegnap vártam egy kicsit a ravnossrác kolesza előtt (mert korán értem oda kivételesen), olyan szép volt a köd alatt az aszfaltra és betonra lehullott száradt falevelek látványa, hogy egészen gótnal éeztem magamat. érted, olyan gótnak, akinek a nyomában falevelek hullanak, szellő kavarja a ködöt és meghajlanak a fűzfák.

állandóan a csingi mesém jár a fejemben. nem igaán konstruktívan, csak félálomban, félsejtés szintjén.

kurrah története meg egészen más belülről, mint kívülről.