képtelen vagyok gondolkodni, olyan álmos vagyok. lenne időm, megminden, de csak ülök és nézk ki a fejemből.meleg teát kanalazgatok, zenét hallgatok, és próbálom elkapni az elszaladó szálakat a fejemben.
kéne... ööö. ja, azt. ja, táboroscucc, de azt addig nem tudom, amíg ádám nem küldi el. szövegtanuláshoz nem elég jelenleg a barázdám, énektanuláshoz rosszul vagyok. a szemeemt alig bírom nitvatartani, ezért nem játszom.

erről jut eszembe, érdekeset álmodtam... volt egyszer egy billentyűkombináció, ami megmutatta a helyzetek veszélyességét. Mármint az életben.
aztán autóval mentünk, kanyarodtunk nagyon gyorsan a megfelelő utcára nagy nehezn, hogyátjussunk a tündérekhez. ott, külföldön, nagyon tisztelettudóan írkitűzőt kellett viselni, nehogy megverjenek. mert megsértődnek, és azt hiszik, hogy lenézzük őket.
Aztán elkaptak, és mindig bevittek egy szobába, ahol műtöttek meg altattak, meg át akartak valamivé alakítani. Én meg erre rájöttem, és tiltakoztam és szabadulni próbáltam, de senki nem hitte el nekem, pedig mindenfelé rohangáltam, hogy de higgyék el, tényleg ez megy, és nem akarok oda visszakerülni, jaj. Ebből ébredtem.

helovínhelovínhelovín.