shout shout... let it all out.

nempánikolok.
jk h4rliuhe
de.
szövegtanulás. szöveg...tanulás... szöveg...

Hallod ember ez hazugság, olyan vastag mint fejed.
egy számot végighallgatok és visszaülök a szövegkönyv elé.
bár megtettem volna korábban :P
ugyanilyen erővel. eddig csak nézegettem a szöveget.
kell ez a hülye fenyegetés és határidő,
a korbácsos ember a hátam mögé, a francba.

Tegnap vegyes érzés volt a mese, egyrészt jól sült el az a személyes sztoriszál, amit már le szerettem volna mesélni, a játékost sikerült zavarba is hoznom a döntéskényszerrel, legalábbis úgy tűnt - és ez az, amit többek között nagyon élvezek egy mesében. amikor tényleg sikerül valamilyen érzelmet kiváltani. Mert ez ritka.
Ami viszont nem volt jó, az az, hogy nincs a józan észről azonos felfogáso néhány játékossal. És sikerült olyan hülyeséget csinálni, ami nálam már nagynak számít. Nála meg nem. Legközelebb készülök bé tervvel is - addig mindenképp kell, amíg nem vágom a ki-mire képes szabályokat :P

too many man, too many people making too many problems.

még 5 órám van. egy órára végig kell tudnom az egész szöveget. hátulról haladok előre, mert eddig fordítva mentem. utána előlről megyek végig. utána megtanulom a másik szövegeit is, a végszavakat, végmondatokat.
nyííí.
aztán újra. és újra.
közben rohangálok fel-alá, ugrálok, levegőbe bokszolok.
hátha így könnyebben belém épül a megjegyzésen túl.

kívánjatok sok sikert. ne, inkább kéz és lábtörést.