1. Hol fogtad utoljára valakinek a kezét?
Főnixgyanús. Lehet, hogy csütörtökön, de lehet, hogy Funtinelin.
2. Ha megélnél egy háborút, szerinted túlélnéd?
Nem. Én mindig meghalok.
3. Bealszol a tévé előtt?
Nem. Nincs tévém. És inkább kikapcsolom, mielőtt aludnék, mert elaludni bonyolult.
4. Ittál már tejet közvetlenül a dobozból?
Ha nincs nálam pohár, de kell a tej. olyankor néha. De szokott lenni poharam, vagy tejem nem. Kakaót már inkább. Kakaó...
5. Nyertél már valaha betűző versenyt?
Mit?
6. Mi volt a legnagyobb vitád valamilyen baráttal?
mittomén.nyilván az élet a világmindenség meg minden témakörében, vagy valami másban. nem hiszem, h volt legnagyobb.
7. Gyorsan gépelsz?
két újjal, néha hárommal aszondják, van olyan ritmusa, mintha 10zel lenne, szal mittomén.
8. Félsz a sötétben?
Határozottan. Ott szörnyek vannak meg átszivárognak az izék a valóságba
9. Most van valaki, aki tetszik?
Szokott lenni. Van. Több is szerencsére.
10. Miért ért véget a legutóbbi kapcsolatod?
Mert ... mittomén, változtunk mindketten annyit, h már ne legyen értelme. Asszem.
11. Szerencse számod?
Prímszámok. négyzetszámok. szép számok. az 5 meg a hét kifejezetten szépek, a 19 ijesztő.
12. Nyertél már lottón?
nem.
13. Most iszol valamit?
Tejeskávét fejeztem be.
14. Okosnak tartod magad?
Igen. Meg butának. Mikor kivel beszélek és mire van szükség.
15. Ettél valaha bogarat?
Asszem sikerült már muslincát.
16. Most van valaki, aki hiányzik?
honnan? álmos vagyok én ehhez.
17. Mit kérsz karácsonyra?
sokmindent. mondjuk életet, sok időt rpg-re, vasalót, mindenfélét a szobába-lakásba, könyveket, új gépet, áh... nem kérek asszem konkrétan semmit, csak szeretnék.
18. Ismered a muffinembert?
kit?
19. Beszélsz álmodban?
asszem nem. csak forgolódok, de azt nagyon.
20. Emlékszel az első csókodra?
igen. gyártelep mellett.
21. Reptettél valaha sárkányt?
igen, volt hegyoldal meg domb, meg balaton.
22. Mikor mentél legutóbb úszni és hova?
hű, nem emlékszem. szvsz már hosszú évek óta nem ndultam neki úgy, h én úszni szeretnék... mert nem szeretek :P
23. Sikeresnek tartod magad?
nem.
24. Kábé hány ember száma van a mobilodban?
mindig eggyel kevesebb, mit épp szükséges lenne.
25. Szerettél volna valaha kapni egy lovat?
nem.
26. Mik a terveid holnapra?
alszom délelőtt, eszem szüleimnél, kimondhatatlan nevű filmeket nézek, megminden.
27. Mit csináltál múlt hétvégén?
főnix, funtineli próbák és előadás.
28. Most hiányzik a suli?
neeeeeeeeeeem. még nincs kész, wazeee.
29. Mikor mondta neked valaki utoljára, hogy szeret?
uhh, mintha a múlt héten?
30. Szeretsz szingli lenni?
nem. de. néha nem. néha igen.
31. Szereted a szobádat?
igen.
32. Ki a hősöd?
sandman. nikita. methos. and so on...
33. Lógtál valaha a suliból?
egyetemről már igen.
34. Most mit fogsz csinálni (miután kitöltötted a tesztet)?
megyek ads-re próbálni
35. Ha összezárva kéne eltöltened 24 órát egy emberrel, legszívesebben kit választanál?
ehe. he. ... több tippem is van, mondjuk Vashölgyet, mert még a végén mesélne :D
37. Ettél valaha kutyakaját?
nem emlékszem
38. Őszinte ember vagy?
igen. nem. nem tudok hazudni, de néha megpróbálok nem elmondani dolgokat.
39. Szereted a ham&eggs-et?
aha
40. Mi az a három dolog, ami mindig nálad van?
ha táskám nálam van: kulcs, mobil, legutolsó csokipapír. (a pénztárcám sajna nem mindig :P)
41. Van valamilyen sebhelyed?
van pár.
42. Szereted az akciót, a pörgést?
igen.
43. Mi szeretnél lenni ha nagy leszel?
űrhajós. csillagász.
44. Mi a legnagyobb titkod?
ömmm. ommm.
45. Milyen gyakran telefonálsz?
gyakran, állandóan csörög a telefon a reciben.
46. Hiszel a szerelemben?
ebben hinni kell? :S ez van.
47. Van valami, amit szeretnél, de nem kaphatsz meg?
van.
48. Mi az a négy dolog, amit elsőként veszel szemügyre egy srácban/lányban?
haja/szeme, testalkata, keze, hangja.
49. Mikor sírtál utoljára?
tegnap nikitanézés közben.
50. Kit öleltél meg utoljára?
hm. valakit előadás után, talán Fridát?
51. Jól kijössz a családoddal?
Most már, h nem találkozunk, jah.
52. Hol van a mobilod?
Az asztalon.
53. Mit ettél utoljára?
cukorkát az üvegből.
54. Mi a kedvenc színed?
feke... bordó, sötétzöld, szürke-ezüst, lila, jájájájj.
55. Milyen filmet láttál utoljára moziban?
ööö. nemtom. a trópusi vihart, vagy azóta voltam-e? vagy azt a nemtommilyen filmet LeFayjel?
56. Most milyen dalt hallgatsz?
nincs.
57. Most mire vágysz?
aludni, társaságra.
58. Melyik a kedvenc kocsid?
nem értek hozzájuk kedves ismerőseim kocsijai pl a kedvenceim, amikor elvisznek velük hazafelé.
59. Most nézel valamit a tévében?
nincs tévé.
60. Kivel beszéltél utoljára mobilon?
Ratzcal a próbáról.
péntek, november 28
csütörtök, november 27
az jutott eszembe... nem tudom. nem tudom. namindegy.
tegnap este, kint hideg, bent füst és nevetés, és egy introvertált meg extrovertált tökéletes szembesülése (és szembe-ülése) egymással, kocsma, FemmeFatale mélyen zengő hangja, meg ilyenek. Kicsit fáztam a buszra várva, és hazafele meg már nagyon, át a zöld semmin, éreztem, ahogy a tüdőmig hatol a hideg. Aludni jó.
i'm not alone... not afraid... not unhappy...
---
jájj. furcsa koordinátarendszerben mozgok. ma megkeresem, hol vannak a házban a kukák.
tegnap este, kint hideg, bent füst és nevetés, és egy introvertált meg extrovertált tökéletes szembesülése (és szembe-ülése) egymással, kocsma, FemmeFatale mélyen zengő hangja, meg ilyenek. Kicsit fáztam a buszra várva, és hazafele meg már nagyon, át a zöld semmin, éreztem, ahogy a tüdőmig hatol a hideg. Aludni jó.
i'm not alone... not afraid... not unhappy...
---
jájj. furcsa koordinátarendszerben mozgok. ma megkeresem, hol vannak a házban a kukák.
szerda, november 26
Nekem most fájnak az indexen címlapon lévő blogok... hozzászólásai. Nem a bejegyzések, azok egészen... hogyismondja, érdektelenek, vagy mi, de a hozzászólások. Jájj. Sok határozottan hülyéző ember. Alig találok fehér ember közt európait.
volt pár pillanat a múlt... szombat reggelben, amikor úgy éreztem, van kinek, és nem nekem. a dalban. azóta elmúlt. most furaság van. most panelházban élek teljesen, a semmi fölött a semmi közepén.
tegnap éneken bele kellett mennem a dalba, és eszembe jutott az, amikor utoljára, és eszembe jutott, hogy mire kell gondolnom, és ettől még most sem jó. vagyis... mittomééén, hagyjatok már. nem akarok okos lenni (nem vagyok), nem akarok komoly lenni, nem akarok összeszedett lenni, csak lennék már.
Néha eszembe jut, akartam blogolni arról, hogy mennyire és miért, de rosszul esett amit Tanárúr mondott a funtineli előtt - mert én szeretem a darabot, és megbarátkoztam a karakteremmel, és gondolkodtam rajta. Az igaz, hogy nem túl sokat, mert próbán előtte nem olyan visszajelzést kaptam, ami alapján szükségét éreztem volna, hogy asszony 1 sanyarú sorsán sokat kellene még elmélkednem. ez nem egy gondolkodós szerep, csinálni kell, nem beszélni róla. baromira zavar ám a kollektív lecseszés/büntetés. Azt mondják meg, nekem mit kell csinálnom, mit kell javítanom, mi az amit nem tettem meg, hoy ezt érdemeljem. Én járok beszédtechnikára, megpróbálom alkalmazni a tanultakat a jelenetemben, még akkor is, ha nem sikerül, igyekszem felfűtődni meg átgondolni, h az a szerencsétlen nő minek megy fel jósoltatni magának, lelkesedem a darabért, beszélgetek a többiekkel színházról, társulatról vatevör (lassan már elegem is van, h állandóan ezen témázunk), mit még? és honnan kéne tudnom, h mit és hogyan?
Szóval ez. De ez csak nyavaj. Már nem érdekel igazából, ritkán látok direkt összefüggést az eredmény és az erőfeszítéseim között, úgyhogy figyelmen kívül hagyom az elítéléseket meg ilyeneket, mert egyszerűen nem vagyok képes alkalmazni őket.
Ja, végig abban a lázban égtem, h milyen jó lesz ez az előadás.
Viszont egyet tudok, azt, hogy akkor rendszeresen beszédtechnikázom, mert az jó. Azt élvezem is néha. És hasznos lesz. Mert ebben biztos vagyok legalább.
És mi lenne, ha ma elmennék bulizni? Kipróbálni, hogy milyen lennék normális embernek? :D
Too late, you dropped the drawbridge
You let the vampires in
You caused this shit to happen, and now you want out?
volt pár pillanat a múlt... szombat reggelben, amikor úgy éreztem, van kinek, és nem nekem. a dalban. azóta elmúlt. most furaság van. most panelházban élek teljesen, a semmi fölött a semmi közepén.
tegnap éneken bele kellett mennem a dalba, és eszembe jutott az, amikor utoljára, és eszembe jutott, hogy mire kell gondolnom, és ettől még most sem jó. vagyis... mittomééén, hagyjatok már. nem akarok okos lenni (nem vagyok), nem akarok komoly lenni, nem akarok összeszedett lenni, csak lennék már.
Néha eszembe jut, akartam blogolni arról, hogy mennyire és miért, de rosszul esett amit Tanárúr mondott a funtineli előtt - mert én szeretem a darabot, és megbarátkoztam a karakteremmel, és gondolkodtam rajta. Az igaz, hogy nem túl sokat, mert próbán előtte nem olyan visszajelzést kaptam, ami alapján szükségét éreztem volna, hogy asszony 1 sanyarú sorsán sokat kellene még elmélkednem. ez nem egy gondolkodós szerep, csinálni kell, nem beszélni róla. baromira zavar ám a kollektív lecseszés/büntetés. Azt mondják meg, nekem mit kell csinálnom, mit kell javítanom, mi az amit nem tettem meg, hoy ezt érdemeljem. Én járok beszédtechnikára, megpróbálom alkalmazni a tanultakat a jelenetemben, még akkor is, ha nem sikerül, igyekszem felfűtődni meg átgondolni, h az a szerencsétlen nő minek megy fel jósoltatni magának, lelkesedem a darabért, beszélgetek a többiekkel színházról, társulatról vatevör (lassan már elegem is van, h állandóan ezen témázunk), mit még? és honnan kéne tudnom, h mit és hogyan?
Szóval ez. De ez csak nyavaj. Már nem érdekel igazából, ritkán látok direkt összefüggést az eredmény és az erőfeszítéseim között, úgyhogy figyelmen kívül hagyom az elítéléseket meg ilyeneket, mert egyszerűen nem vagyok képes alkalmazni őket.
Ja, végig abban a lázban égtem, h milyen jó lesz ez az előadás.
Viszont egyet tudok, azt, hogy akkor rendszeresen beszédtechnikázom, mert az jó. Azt élvezem is néha. És hasznos lesz. Mert ebben biztos vagyok legalább.
És mi lenne, ha ma elmennék bulizni? Kipróbálni, hogy milyen lennék normális embernek? :D
kedd, november 25
villikirály
szeretlek. a szépséged ingerel.
eljössz, vagy erővel viszlek.
erőt is érez, hogy egy várost
a földig lerontson vele.
...Ám dagadt szemét nyitja, s menten felsír
most erő van és élet és kint hideg, bent meleg, és néha elfog a rettegés.
diaryofdreams koncert. dec. 30.
jááááááááááájjjjj.
nem kell mindig szépnek és okosnak és megfontoltnak lenni. az árt az egészségnek.
this is my existence
kinéztem reggel az ablakon a fák tetejére, és eszembe jutottak olyan telek, amik nem a városba valók. erdei hideg, mogorva telek. ahol vannak farkasok, ahol nem lehet kimenni, mert, ha kimész, akkor is saját lélegzetedbe vagy zárva.
rpg kéne már. nem, a játék.
i'm searching for another world, where i feel safe
ma meglátjuk, van e élet a marson.
hétfő, november 24
So you made it? Shame you had to fake it..
So you feigned the way? You're a fucking disgrace to the name..
So you reaped what I had sown?
Scattered ashed blown into the unknown,
While you were selling my soul, cold..
Black lies failing... forging sound..
Lights out as you hit the ground.
Ó, csak a fülemben maradt reggel óta. Villamoson, fázva, mert ugye a kesztyű meg a csizma otthon maradt. Kéne írnom motivációs levelet, ó, hogy nincs most se kedv, se ihlet hozzá.
Fárasztó volt a hétvége. Intenzív megminden. De leginkább a tegnap délután és este, ahogy végigpörögtem a próbát meg az előadást, mert éreztem, amikor leülök és csak vagyok interakció nélkül, akkor elalszom. Reggel úgy indultam, hogy hellóka, jókedv vagyok, bolond vagyok, salala, este nem csoda, hogy úgy betámasztottam magamat a banketten, és inkább elindultam lekésni a buszt. Nem volt energiám már a hallgatáshoz.
Volt előtte egy szombat, amikor este a délelőttre már tegnapként emlékeztem.
Volt egy péntek esti buli nálam, ami jó volt. Volt utólagos információkkal együtt ijesztő jóslásom, oké, nem csak utólag.
És most nem tudom hol vagyok, meg mi van, de most nem jó, pedig jó dolgok történnek, nem rosszak. Hiszen jó fellépni, próbálni, és pont velük, és emberek között voltam végig, és beszélgettem is, és és... és mégsem.
...fákkk...
péntek, november 21
over &done
Filmet néztem tegnap megint.
Jó, hogy most láttam, nem akkor, amikor kijött, mert csalódtam volna. Most pedig szétnyitotta az az agyamat, képzeletemet, átlökött a Homályon.
(Az a jó film, ami szétnyitja az agyamat. De ez regényre is. A versek még szívnyitogatók, és kezd a definíciós csomagom értelmet és összefüggést kapni.)
Nem szeretem, amikor lebutítanak bonyolult összefüggéseket azért, hogy a legtöbb néző értsen mindent. Nem kell mindent érteni. A világ nem egy lezárt fémdoboz, amiben mindennek helye van, a kereten kívül is léteznek dolgok, a párhuzamosak ott sem találkoznak.
Sokkal érdekesebb az, amit kiegészítünk. Amivé kiegészítjük.
Tegnap este a Homály túloldalán nagyon hiányzott a szerepjáték - amikor nem kell megírnod és befejezned teljesen, nem kell teljesen sajátot alkotnod, mégis megmutathatod, hogy te hogyan képzeled el a világot. Amikor végigvonult a csaj az amúgy tökéletesen sablonosan pozőr vámpírok között, és szép emberek szépre retusálva dinamikusan mozogtak... meg amikor még volt múlt alattuk kiderítetlenül...
Szeretnék erőt és időt a játékhoz, meséhez.
Megnéztem az Underworld-öt.
Your Eyes in my Eyes, and my Eyes in your Eyes;
Your Eyes in my Eyes....faint Glimmer of the Past
My Eyes in your Eyes and your Eyes in my Eyes
Shine turns dull: and nothing will last
Have to look away, before it´s too late!
Have to put out the Fire - and Memories will fade
And Tears will stop flowing, and Tears will stop flowing
And Memories will fade - and Memories will fade....
Jó, hogy most láttam, nem akkor, amikor kijött, mert csalódtam volna. Most pedig szétnyitotta az az agyamat, képzeletemet, átlökött a Homályon.
(Az a jó film, ami szétnyitja az agyamat. De ez regényre is. A versek még szívnyitogatók, és kezd a definíciós csomagom értelmet és összefüggést kapni.)
Nem szeretem, amikor lebutítanak bonyolult összefüggéseket azért, hogy a legtöbb néző értsen mindent. Nem kell mindent érteni. A világ nem egy lezárt fémdoboz, amiben mindennek helye van, a kereten kívül is léteznek dolgok, a párhuzamosak ott sem találkoznak.
Sokkal érdekesebb az, amit kiegészítünk. Amivé kiegészítjük.
Tegnap este a Homály túloldalán nagyon hiányzott a szerepjáték - amikor nem kell megírnod és befejezned teljesen, nem kell teljesen sajátot alkotnod, mégis megmutathatod, hogy te hogyan képzeled el a világot. Amikor végigvonult a csaj az amúgy tökéletesen sablonosan pozőr vámpírok között, és szép emberek szépre retusálva dinamikusan mozogtak... meg amikor még volt múlt alattuk kiderítetlenül...
Szeretnék erőt és időt a játékhoz, meséhez.
Megnéztem az Underworld-öt.
szerda, november 19
Megnéztem a Babylon A.D. -t tegnap este. Kellemes csalódás volt, kúlságos világ,érintőképernyős térkép, koszos szépségek, képregényes beállítások, kicsit csillogott az egész, és a vége nem tetszik. De ez az általános rémület az orvostudománytól és kísérleteitől, meg a posztizé világérzés hősökkel, bejön. Majd szeretnék ilyenből olyat, amit be tudnak fejezni.
No igen, a filmek nem a történetmesélésre alkalmasak elsősorban. Inkább, mint a képek, mert van benne idő, de... nem. Az általam látott filmek elsöprő többségében a történet volt a gyenge elem.
No igen, a filmek nem a történetmesélésre alkalmasak elsősorban. Inkább, mint a képek, mert van benne idő, de... nem. Az általam látott filmek elsöprő többségében a történet volt a gyenge elem.
kedd, november 18
hétfő, november 17
most múlik pontosan.
azok a jó zenék, amiktől szétnyílik az ember szíve. (és ez nyilván az idő vagy állapot függvényében változó jelenség.)
akkor érzem jónak magamat a színpadon, ha hasonló módon megnyílik a szívem. akkor érzem magam jól?
de ez igazából mindegy (voltképp innen is látszik a táj). ami lényeges (az a szemnek láthatatlan, haha), az mondjuk az, hogy ültem Faun mögött Farkassal a kanapévá hajtogatott ágyon, és bele-belepofáztunk a vágásba. (a jövő sem ugyanaz ami volt).
szóval kész lesz a film egyszercsak. és ez jó dolog.
És Faun lelkesedése az informális formák iránt (a dohányzó boomos meg a pizza a kanapéra). És a csípős hideg.
Rettegés. Várakozás. Köd.
azok a jó zenék, amiktől szétnyílik az ember szíve. (és ez nyilván az idő vagy állapot függvényében változó jelenség.)
akkor érzem jónak magamat a színpadon, ha hasonló módon megnyílik a szívem. akkor érzem magam jól?
de ez igazából mindegy (voltképp innen is látszik a táj). ami lényeges (az a szemnek láthatatlan, haha), az mondjuk az, hogy ültem Faun mögött Farkassal a kanapévá hajtogatott ágyon, és bele-belepofáztunk a vágásba. (a jövő sem ugyanaz ami volt).
szóval kész lesz a film egyszercsak. és ez jó dolog.
És Faun lelkesedése az informális formák iránt (a dohányzó boomos meg a pizza a kanapéra). És a csípős hideg.
Rettegés. Várakozás. Köd.
péntek, november 14
széljegyzet
omg.
és mi lenne, ha véletlenül, egész véletlenül találkoznánk is. mert a kétoldalú kommunikáció hiányában csak képeket látok.
--
kispált hallgatok. súlyos. még van idő még van idő. jájájájj.
--
vettem fésűt. muhaha.
és mi lenne, ha véletlenül, egész véletlenül találkoznánk is. mert a kétoldalú kommunikáció hiányában csak képeket látok.
--
kispált hallgatok. súlyos. még van idő még van idő. jájájájj.
--
vettem fésűt. muhaha.
Minden fáradtság, és gyors-szerveződés ellenére jó volt a tegnapi Turambar próba. Még az ilyen rövid jelenetrészleten is mennyit lehet szöszölni... Jó veletek dolgozni. Meg jó előbányászni mindazt, amit hallottam eddig, és most megpróbálni másokra alkalmazni, nem magamra.
Amúgy is, ma világmegváltó másodperceim voltak, néha rám tör, és olyankor szeretnék olyasmit alkotni, ami előrébb viszi a világot. Például már-már érzem ezt Jolánként. A Beckettdarabban pláne, ....
...és bulizni akarok menni. Meg kellene mosni is otthon, Nikiiivel beszélgettem háztartásról, ami vicces, meg elhagytam kedden a kedden vett fésűt, és kéne már az is, mert hajszárító nélkül nem tudom belőni a hajam, ergo meg kell fésülködni...
....és kellene filmeket nézni más a let the right one in asszem, meg a Fall, meg a control... meg a maxpayne....
...és olvasnom. most az arany iránytűt olvasom, aranyos és érdekes. viszont az endlesses könyvajánlókon csorgatom a nyálam már mióta... nincs valakinek kedve kölcsönadni mindenféle olyamsit, amiről ott lehet olvasni? ^^
ebéd.
Amúgy is, ma világmegváltó másodperceim voltak, néha rám tör, és olyankor szeretnék olyasmit alkotni, ami előrébb viszi a világot. Például már-már érzem ezt Jolánként. A Beckettdarabban pláne, ....
...és bulizni akarok menni. Meg kellene mosni is otthon, Nikiiivel beszélgettem háztartásról, ami vicces, meg elhagytam kedden a kedden vett fésűt, és kéne már az is, mert hajszárító nélkül nem tudom belőni a hajam, ergo meg kell fésülködni...
....és kellene filmeket nézni más a let the right one in asszem, meg a Fall, meg a control... meg a maxpayne....
...és olvasnom. most az arany iránytűt olvasom, aranyos és érdekes. viszont az endlesses könyvajánlókon csorgatom a nyálam már mióta... nincs valakinek kedve kölcsönadni mindenféle olyamsit, amiről ott lehet olvasni? ^^
ebéd.
csütörtök, november 13
Komoly kérdések foglalkoztatnak ám engem. Például miért olyan szépek a fák fraktálágai bármilyen háttéren? És miért nem lelkesedik értük rajtam kívül senki, akinek ezt megemlítem? Miért ilyen rettenetesen gyönyörű ez a novemberi esős idő, és miért nem örül neki senki a környezetemben? Miért hiányoznak ennyire emberek, de olyanok, akikkel még találkozom is gyakran? Hogyan tudnék megismerkedni valakivel, akivel soha nem találkozom? Miért nem írom a szakdogámat?
Rájöttem olyan dolgokra, hogy (és most jön a hét dolog asszem):
1. valóban egyszerűbb nem elmosogatni azonnal, és új edényt használni. Viszont étkezés után még mindig érdemes azonnal mosogatni. És még mindig szívesen mosogatok másnál egyszer-egyszer, önszántamból. Talán a Bázison nem, mert ott az Vashölgy felségterülete ^^.
2. Ha nincs otthon más rajtam kívül, egyszerűbb a szobámban felöltözni, mert a fürdőszoba nagyon kicsi (de még mindig nem praktikus félmeztelenül sminkelni reggel, mert fel kell öltözni, és az leszedi a sminket :D )
3. Szeretek megölelni embereket, és minden látszat ellenére igénylem az érintést. Ebből a szempontból nagyon sokat köszönhetek GyörgyLovagnak (loptam Eltárstól az elnevezést, még akkor is, ha nem rá alkalmazta), meg Viaszbabának meg az emtétének és a Főnixnek :D
4. Saját szobámban képtelen vagyok rendet tartani. Viszont mondjuk konyhában igénylem időnként az elpakolást és tisztogatást.
5.Egyre kevésbé félek attól, ha megszeretek valakit.
6. Nem szoktak ilyen körizékben megjelölni engem, és most örülök, h Csintz megtette (akit ezúton linkelek ide a szabályok szerint.)
7. Szeretek haladni, sétálni utazni, elmenni a környezet mellett.
és a szabályok:
Hét Dolog magamról
A játékszabályok a következők:
1. Linkeld be azt az embert a blogodba, akitől a körkérdést kaptad. (pipa)
2. Ossz meg magadról hét dolgot, akár különleges, akár hétköznapi. (pipa)
3. Válassz ki 7 embert, nevezd meg és linkeld be őket a blogodba.
ömm. bal és jobboldalról:
drímőr, rókalány, csíkossál, vashölgy, tünc, gothpunk, Hanna.
4. Egy hozzászólásban értesítsd őket a blogjukon, hogy ők a kiválasztottak. nem fogom :D
Rájöttem olyan dolgokra, hogy (és most jön a hét dolog asszem):
1. valóban egyszerűbb nem elmosogatni azonnal, és új edényt használni. Viszont étkezés után még mindig érdemes azonnal mosogatni. És még mindig szívesen mosogatok másnál egyszer-egyszer, önszántamból. Talán a Bázison nem, mert ott az Vashölgy felségterülete ^^.
2. Ha nincs otthon más rajtam kívül, egyszerűbb a szobámban felöltözni, mert a fürdőszoba nagyon kicsi (de még mindig nem praktikus félmeztelenül sminkelni reggel, mert fel kell öltözni, és az leszedi a sminket :D )
3. Szeretek megölelni embereket, és minden látszat ellenére igénylem az érintést. Ebből a szempontból nagyon sokat köszönhetek GyörgyLovagnak (loptam Eltárstól az elnevezést, még akkor is, ha nem rá alkalmazta), meg Viaszbabának meg az emtétének és a Főnixnek :D
4. Saját szobámban képtelen vagyok rendet tartani. Viszont mondjuk konyhában igénylem időnként az elpakolást és tisztogatást.
5.Egyre kevésbé félek attól, ha megszeretek valakit.
6. Nem szoktak ilyen körizékben megjelölni engem, és most örülök, h Csintz megtette (akit ezúton linkelek ide a szabályok szerint.)
7. Szeretek haladni, sétálni utazni, elmenni a környezet mellett.
és a szabályok:
Hét Dolog magamról
A játékszabályok a következők:
1. Linkeld be azt az embert a blogodba, akitől a körkérdést kaptad. (pipa)
2. Ossz meg magadról hét dolgot, akár különleges, akár hétköznapi. (pipa)
3. Válassz ki 7 embert, nevezd meg és linkeld be őket a blogodba.
ömm. bal és jobboldalról:
drímőr, rókalány, csíkossál, vashölgy, tünc, gothpunk, Hanna.
4. Egy hozzászólásban értesítsd őket a blogjukon, hogy ők a kiválasztottak. nem fogom :D
és a folytatás?
Megvolt az előadás, vért nem kívánt, ezúttal nem felejtettem el semmit díszletezéskor. Azt hiszem. Utána... utána... a szokásos őszi ködjeim voltak. Az már egy másik történet. Amikor keresem a hangjaimat, a képeimet, a lelkeket és az összecsengéseket. És néha megpróbálom nem átdrámázni az életem, még akkor is, ha nincs foganatja.
Viszont gyönyörű a novemberi nyirkos éjszaka, és széles mosollyal jutalmazom a lúzerségeimet. Ezeket. Jó lenne nem egyedül látni a sárga lombok mögötti házfalakat.
Megvolt az előadás, vért nem kívánt, ezúttal nem felejtettem el semmit díszletezéskor. Azt hiszem. Utána... utána... a szokásos őszi ködjeim voltak. Az már egy másik történet. Amikor keresem a hangjaimat, a képeimet, a lelkeket és az összecsengéseket. És néha megpróbálom nem átdrámázni az életem, még akkor is, ha nincs foganatja.
Viszont gyönyörű a novemberi nyirkos éjszaka, és széles mosollyal jutalmazom a lúzerségeimet. Ezeket. Jó lenne nem egyedül látni a sárga lombok mögötti házfalakat.
Váhhááá. Ismertek, ritkán nézek úgy igazából bárkit hülyének. Az előfordul, h valakiből nem nézek ki egyfajta tudást, aztán kiderül, h ért hozzá, de az más. Namindegy, tájékozatlan kollégajellegű dolog a túlfélen, hosszas telefonálgatások, és ő nem éri el a saját kollégáit, míg mi lassan mindenkit. Hhá.
Tegnap... tegnaptegnap. Ja. Körmagyar kicsit aludt, vannak furcsa gondolataim róla, de talán összeszedettebben kéne őket megfogalmaznom. Hm. Mi lenne, ha elkezdeném?
Talán ott érdemes, hogy lejöttem a színpadról? Nem tudom, mennyire vagytok képben, ez olyan darab, amiben két egymást követő párjelenetben szerepel mindenki, és ezzel a színpadi szerep-része meg is van. Ezekben a jelenetekben főszereplő, van tragédiája meg rengeteg poénja. Én a második és harmadik jelenetben vagyok, így az elején kész vagyok) és késznek kell lennem).Van egy rövid jelenetnyi időm felpörögni az első jelenet energiáiból, aztán nosza. És egyszerre kijövök a takarásba, félrehúzódom a díszletező kollégák elől, és kikómázom, és még pörög az agyam, pörögne.... de nincs hová, mert ennyi volt, észre se vettem, de már vége. És nem értem, nem tudom, mi van velem, milyen állapotban vagyok, mert vagyok valamiben, valami történt, de túl kevés volt az idő (ilyenkor mindig kevés az idő, mindig, ahhoz, h igazán kijöjjön belőlem a nemtommi.
le kell ülnöm, hisztiznem kéne talán vagy dühöngeni, de leginkább bőgni lenne jó, csak ez egyrészt gáz, másrészt meg... nem megy. Vizsga után sikerült (ha ez siker), most ültem a zuhanyzóban egy kicsit, hogy ne lássanak, de nekem se kelljen kint fázni. Nem, nem Jolánt sajnálom ilyenkor, hanem magamat (ha ez sajnálat). Ott van az érzés, hogy nem raktam bele mindent, amit szerettem volna, hogy el se kezdődött, de már vége van, és várhatom végig a többiek jeleneteit, és már csak díszítenem kell. A meghajlásnál már nem is emlékszem, hogy mit csináltam a színpadon. Ilyesmik.
Aztán persze a várakozás, a szurkolás, a hirtelen fellángoló pánik, amikor nincsen meg egy kellék, aztán meglesz mégis. Meg azok a részek, amikre azért külön is figyelünk és mondjuk a kedvenc részeinket hang nélkül (mint a dante bazmeg)... még nem tudom hova tenni. Nincs kedvem eltenni úgy, mint tényt, mert még meg akarom érteni.
és jó ilyeneken pörögni kollégákkal, sorstársakkal.
Farkas és Színésznő jelenet megint jó volt, különös tekintettel a szétállófülű monológra.
(és ebéd után folytatjuk.)
Tegnap... tegnaptegnap. Ja. Körmagyar kicsit aludt, vannak furcsa gondolataim róla, de talán összeszedettebben kéne őket megfogalmaznom. Hm. Mi lenne, ha elkezdeném?
Talán ott érdemes, hogy lejöttem a színpadról? Nem tudom, mennyire vagytok képben, ez olyan darab, amiben két egymást követő párjelenetben szerepel mindenki, és ezzel a színpadi szerep-része meg is van. Ezekben a jelenetekben főszereplő, van tragédiája meg rengeteg poénja. Én a második és harmadik jelenetben vagyok, így az elején kész vagyok) és késznek kell lennem).Van egy rövid jelenetnyi időm felpörögni az első jelenet energiáiból, aztán nosza. És egyszerre kijövök a takarásba, félrehúzódom a díszletező kollégák elől, és kikómázom, és még pörög az agyam, pörögne.... de nincs hová, mert ennyi volt, észre se vettem, de már vége. És nem értem, nem tudom, mi van velem, milyen állapotban vagyok, mert vagyok valamiben, valami történt, de túl kevés volt az idő (ilyenkor mindig kevés az idő, mindig, ahhoz, h igazán kijöjjön belőlem a nemtommi.
le kell ülnöm, hisztiznem kéne talán vagy dühöngeni, de leginkább bőgni lenne jó, csak ez egyrészt gáz, másrészt meg... nem megy. Vizsga után sikerült (ha ez siker), most ültem a zuhanyzóban egy kicsit, hogy ne lássanak, de nekem se kelljen kint fázni. Nem, nem Jolánt sajnálom ilyenkor, hanem magamat (ha ez sajnálat). Ott van az érzés, hogy nem raktam bele mindent, amit szerettem volna, hogy el se kezdődött, de már vége van, és várhatom végig a többiek jeleneteit, és már csak díszítenem kell. A meghajlásnál már nem is emlékszem, hogy mit csináltam a színpadon. Ilyesmik.
Aztán persze a várakozás, a szurkolás, a hirtelen fellángoló pánik, amikor nincsen meg egy kellék, aztán meglesz mégis. Meg azok a részek, amikre azért külön is figyelünk és mondjuk a kedvenc részeinket hang nélkül (mint a dante bazmeg)... még nem tudom hova tenni. Nincs kedvem eltenni úgy, mint tényt, mert még meg akarom érteni.
és jó ilyeneken pörögni kollégákkal, sorstársakkal.
Farkas és Színésznő jelenet megint jó volt, különös tekintettel a szétállófülű monológra.
(és ebéd után folytatjuk.)
szerda, november 12
Úgy kezdtem, hogy 7:15 helyett 8:15re állítottam az órámat, és felébredtem 8kor. futás. mennyire jó, hogy előző este összekészítettem a jelmezeket, meg úgy általában mindent, ami mára kell.
éjszakára rosszul lettem, nem tudom mitől, talán attól, hogy roppant hülyén ettem tegnap (és ma is ez lesz, idő híján), ráadásul megint... mindegy. nem volt jó kedvem este. elraktározom a szarkedvbefőttbe. sejtem az egyik okát, csak elegem van már az ilyenekből. paranoia, felesleges.
Ma Körmagyar este, kettőre lettünk berendelve, én igyekszem elszabadulni félháromkor, h háromra odaérjek. Éhes vagyok.
Fésűt kell vennem még.
éjszakára rosszul lettem, nem tudom mitől, talán attól, hogy roppant hülyén ettem tegnap (és ma is ez lesz, idő híján), ráadásul megint... mindegy. nem volt jó kedvem este. elraktározom a szarkedvbefőttbe. sejtem az egyik okát, csak elegem van már az ilyenekből. paranoia, felesleges.
Ma Körmagyar este, kettőre lettünk berendelve, én igyekszem elszabadulni félháromkor, h háromra odaérjek. Éhes vagyok.
Fésűt kell vennem még.
hétfő, november 10
Megint eltelt egy hét. Vége. Szörnyű szóviccek éjszakája a forgatáson - és nem volt a jó a többségük, tényleg nem, mielőtt valaki azt hinné. És a derítővásznon sem lehet minden alkalommal nevetni.
Hazalátogattam, visszavittem a routert, ettem.
Forgatás közben eleredt az eső, aztán a végére már elállt, de azért élmény volt sokmétereken keresztül vezetni az áramot a vizes avarban, pocsolyák között. Sokat kellett állni nagyon, ez valami embertelen. Az utolsó órákban nem is nagyon mászkáltam már a fénybeállítások meg ilyenek után, csak ültünk a pad tetején, mert az kevésbé vizes. Viszont szép volt az ADS este, reflektorokkal meg azok nélkül is. Az ágak és maradék lomb kontrasztja az égen, a ház tövében zöld, az első emeleti ablakban egy Faun, és néha nem látszottak a drótok, és lehetett volna száz évvel korábban is.
Láttatni nehéz.
Szeretem a Főnixet, tört rám vasárnap több alkalommal is, a Vasasban, a PicassoPointban.
no i won't do it again, i don't want to pretend
if it can't be like before i've got to let it end
i don't want what i was, i had a change of head
but maybe someday...
yeah maybe someday
i've got to let it go and leave it gone
just walk away, stop it going on
get too scared to jump if i wait too long
but maybe someday...
i'll see you smile as you call my name
start to feel, and it feels the same
and i know that maybe someday's come
maybe someday's come...
again!
so tell me someday's come tell me some days come again...
no i won't do it some more, doesn't take any sense
if it can't be like it was, i've got to let it rest
i don't want what i did, i had a change of tense
but maybe someday...
i'll see you smile as you call my name
start to feel, and it feels the same
and i know that maybe someday's come
maybe someday's come...
if i could do it again maybe just once more
think i could make it work like i did it before
if i could try it out
if i could just be sure
that maybe someday is the last time
yeah maybe someday is the end
oh maybe someday is when it all stops
or maybe someday always comes again...
Hazalátogattam, visszavittem a routert, ettem.
Forgatás közben eleredt az eső, aztán a végére már elállt, de azért élmény volt sokmétereken keresztül vezetni az áramot a vizes avarban, pocsolyák között. Sokat kellett állni nagyon, ez valami embertelen. Az utolsó órákban nem is nagyon mászkáltam már a fénybeállítások meg ilyenek után, csak ültünk a pad tetején, mert az kevésbé vizes. Viszont szép volt az ADS este, reflektorokkal meg azok nélkül is. Az ágak és maradék lomb kontrasztja az égen, a ház tövében zöld, az első emeleti ablakban egy Faun, és néha nem látszottak a drótok, és lehetett volna száz évvel korábban is.
Láttatni nehéz.
Szeretem a Főnixet, tört rám vasárnap több alkalommal is, a Vasasban, a PicassoPointban.
no i won't do it again, i don't want to pretend
if it can't be like before i've got to let it end
i don't want what i was, i had a change of head
but maybe someday...
yeah maybe someday
i've got to let it go and leave it gone
just walk away, stop it going on
get too scared to jump if i wait too long
but maybe someday...
i'll see you smile as you call my name
start to feel, and it feels the same
and i know that maybe someday's come
maybe someday's come...
again!
so tell me someday's come tell me some days come again...
no i won't do it some more, doesn't take any sense
if it can't be like it was, i've got to let it rest
i don't want what i did, i had a change of tense
but maybe someday...
i'll see you smile as you call my name
start to feel, and it feels the same
and i know that maybe someday's come
maybe someday's come...
if i could do it again maybe just once more
think i could make it work like i did it before
if i could try it out
if i could just be sure
that maybe someday is the last time
yeah maybe someday is the end
oh maybe someday is when it all stops
or maybe someday always comes again...
péntek, november 7
Hű. Az ok nélküli elhangolódás... nincs hideg. Nincs ütés. Nincs meleg. Csak elhangolódás van.
Szeretnék például lefűzni valamit. Kilukasztani és szépen összefűzni az irodában fellelhető eszközökkel. Lehet, h nyomtatok Turambart, és gazul azzal teszem ezt. mindenesetre most szövegek.
és végigírogatom végre a Turambart.
Szeretnék például lefűzni valamit. Kilukasztani és szépen összefűzni az irodában fellelhető eszközökkel. Lehet, h nyomtatok Turambart, és gazul azzal teszem ezt. mindenesetre most szövegek.
és végigírogatom végre a Turambart.
csütörtök, november 6
Kezdet
Már egy ideje forog bennem a gondolat, néha már megfogalmaztam így vagy úgy, ez is csak egy újabb próbálkozás. Nem hiszem, hogy a szimbólumoknak, egybeeséseknek és egyéb misztikálható jelenségeknek közük lenne a mindenki által észlelhető valósághoz - de abban igen, hogy a saját valóságomhoz igen. És nagyjából annyira, amennyire engedem. Persze csak nagyjából, mert vannak olyan dolgok, amiket én nem formálhatok, van ez a tudatalattinak nevezett ősóceán (ami maga is általunk képzett kép, de az a dolog létezik - számunkra -, amire alkalmazzuk).
Oké, ezt tudjuk.
Tehát alkalmazhatok magam számára szimbólumokat, amiknek akár még lehet erősebb hatása is, mint gondolnám. Az egy dolog, hogy a fogalmaknak van egy elsődleges hatása-képe, de ez önmagában még nem elég, új jelentést, konkrét jelentét kell hozzájuk fűzni, ha szeretnék használható fókuszt találni. Ja, a fókusz-gyártás elmélete és gyakorlata is lehetne a cím, a régi Mage paradigmája engem eltalált.
Vegyük az évszámokat. 2008 van. A szám érdekes, szép, kiegyensúlyozott - zöld, és fekete, de a nullák pont eléggé hígítják ahhoz, hogy ne legyen túl tömény. Ha hozzáveszem az ez évi meghatározó eseményeket (szakítás, felvételi, vizsga, első "profi" fellépések pénzért, énektanulás, költözés, ja, meg egy majd fél éves, viszonozatlan szerelem (úgy mellékesen)), akkor jelentése is van. Csapjunk hozzá általános fogalmakat, úgy, mint változás - rombolás! - , iránykeresés, ... kezdet. Ezt érzem már jó ideje, hogy el kéne kezdeni valamit. Most nem újrakezdeni, az valami más, most csak egyszerűen... kezdeni. Adottak hozzá a feltételek.
Tarotból egész biztos, h a Torony volt rám jellemző eddig (még ha a tesztek nem is ezt adták ki), (meg még nyilván mások is, de hagyjuk :D ), én magam általában a Bolonddal azonosulok, oda-vissza megmagyaráztam mindent.
Tenger van körülöttem, viharos, én meg a tornádó szemében utazom (ugye így hívják?).
Kezdeni kéne. Kezdeni kéne magammal valamit.
Ó, jajj, szerettem volna értelmes összefüggő bejegyzést írni, ami nem csak rólam szól, de megint csak ugyanoda értem. Nem baj. De, baj. Namindegy.
Oké, ezt tudjuk.
Tehát alkalmazhatok magam számára szimbólumokat, amiknek akár még lehet erősebb hatása is, mint gondolnám. Az egy dolog, hogy a fogalmaknak van egy elsődleges hatása-képe, de ez önmagában még nem elég, új jelentést, konkrét jelentét kell hozzájuk fűzni, ha szeretnék használható fókuszt találni. Ja, a fókusz-gyártás elmélete és gyakorlata is lehetne a cím, a régi Mage paradigmája engem eltalált.
Vegyük az évszámokat. 2008 van. A szám érdekes, szép, kiegyensúlyozott - zöld, és fekete, de a nullák pont eléggé hígítják ahhoz, hogy ne legyen túl tömény. Ha hozzáveszem az ez évi meghatározó eseményeket (szakítás, felvételi, vizsga, első "profi" fellépések pénzért, énektanulás, költözés, ja, meg egy majd fél éves, viszonozatlan szerelem (úgy mellékesen)), akkor jelentése is van. Csapjunk hozzá általános fogalmakat, úgy, mint változás - rombolás! - , iránykeresés, ... kezdet. Ezt érzem már jó ideje, hogy el kéne kezdeni valamit. Most nem újrakezdeni, az valami más, most csak egyszerűen... kezdeni. Adottak hozzá a feltételek.
Tarotból egész biztos, h a Torony volt rám jellemző eddig (még ha a tesztek nem is ezt adták ki), (meg még nyilván mások is, de hagyjuk :D ), én magam általában a Bolonddal azonosulok, oda-vissza megmagyaráztam mindent.
Tenger van körülöttem, viharos, én meg a tornádó szemében utazom (ugye így hívják?).
Kezdeni kéne. Kezdeni kéne magammal valamit.
Ó, jajj, szerettem volna értelmes összefüggő bejegyzést írni, ami nem csak rólam szól, de megint csak ugyanoda értem. Nem baj. De, baj. Namindegy.
Tegnap már szociális is voltam. Hazafelé beleütköztem Mr. Sarcasticba, láttam pánkokat és egy iggazzy emóst. Megint beszereztem sok pénzért fontos dolgokat. Blogoltam offline és nem hoztam be.
Aztán Komával beültünk az EgriBorozóba, ahol eddig egyszer voltam már, és szép. Az élet nagy és nehéz kérdéseiről tárgyaltunk, aztán mentünk kacarászni a szomszédos hatalmas könyvesboltba. Kinevettük az özvegyégetéses előadást (hátul ült valami hosszúhajú fickó, aki megrökönyödve pillogott felénk), de nem mertem bemenni, csorgattam nyálat könyvekre és mangákra, végül felpakolódtam a 206osra.
Álmodtam, volt egy önkényes uralkodó-király, úszott le a folyón, és volt ellene morgolódás is, de azért igyekeztünk kiszúrni a szemét olcsó műsorral - asszem sorfal meg FemmeFatale és Farkas szimmetrikusan fejest ugranak a vízbe oszt csá, csak aztán Farkas nem ugrott, én meg mehettem elterelni a nemtomki figyelmét, aki sátorcölöpöket dobált a földbe, miközben beszélgettünk. egyszer a lábamat találta el, de akkor nem dobta erősen. Gyönyörű kék szemei voltak, és bármennyire utáltam, a szemeitől nem bírtam elszakadni. Elmagyarázta a tervét: terjesszem el nemsokára, hogy hatalmas adag miruvor érkezik. Nem fog, de higgyék azt, hogy mindenki be fog rúgni a palotában. Ezután összeszedtem FemmeFatale-t és Farkast, és mentünk titkosan lázadni azt hiszem, de már nem emlékszem.
ömmm. megfejtéseket nem kérek. tudom én azt.
szerda, november 5
Tegnap este megnéztem a Far away, so close (In weiter Ferne, so nah!) c. filmet végre - és sokkal jobban tetszett, mint a Berlin fölött az ég. Nem írok róla kritikát, és majd megnézem újra, mert asszem nem fogtam belőle mindent, amit szerettem volna.
csönd van.
csönd van.
kedd, november 4
naszóval , kb egy órája, de lehet, h régebben nyitottam meg a blogot, de most sikerült csak eljutni eddig a sokminden közben, amit nem is tudom, h micsoda volt. namindegy.
jelentem, beüzemeltem a számítógépet meg hűtőt (van benne valami minimális kaja is), elpakoltam a ruháimat, és aludtam 11 órát nagyjából. Most jó. Nagyjából.
Tegnap az ébresztett fel, hogy elpakoltuk a maradék díszletet a padlásról, aztán meg vásároltam. Lucáról még semmi hír, lassan azért jó lenne, ha tudnám, h mi van vele, mikor jön meg ilyesmik. Szerencsére nem para egyedül este az albi (lesz neve is, vagy nem, majd ihlettől függ). Furcsa, hogy nincs net, olyan csönd van...
Nem tudom. Nem tudom.
jelentem, beüzemeltem a számítógépet meg hűtőt (van benne valami minimális kaja is), elpakoltam a ruháimat, és aludtam 11 órát nagyjából. Most jó. Nagyjából.
Tegnap az ébresztett fel, hogy elpakoltuk a maradék díszletet a padlásról, aztán meg vásároltam. Lucáról még semmi hír, lassan azért jó lenne, ha tudnám, h mi van vele, mikor jön meg ilyesmik. Szerencsére nem para egyedül este az albi (lesz neve is, vagy nem, majd ihlettől függ). Furcsa, hogy nincs net, olyan csönd van...
Nem tudom. Nem tudom.
hétfő, november 3
Ja, pénteken volt emtétés halloween, az elején meg a végén voltam jelen, (már amennyire jelenlét volt az :S). Pedig szépen berendezték, pedig hangulatos volt. Azért az emberekért megérte, beszélgettem olyanokkal, akikkel addig nem nagyon, vagy régen, meg próba is volt és az jó volt indításnak, és egy este a főnix meg az emtété furcsa.
kezdi elfogadni a tudatom, hogy ébren kell maradnia. még nem egészen sikerült ezt realizálni, még küzd, de a reggeli szürreál már csökkent. most egy tea, és hátha jó lesz.
A ködben hajnal nem láttam az utca túloldalán a házakat, a parkoló helyén lehetett volna akár panel is, és a számháború is kihívás lett volna. Igazi novemberi hajnal.
Ha az első ottalvós hétvégém jelent valamit a többire nézve, akkor érdekes időknek nézek elébe... szombat reggel óta nettó 7 órát aludtam. Asszem a forgatókülönítményből Farkas vezet, legalábbis tegnap neki nem sikerült egyáltalán semmit, de párórásak vagyunk többen is versenyben.
Még nem sikerült kipakolnom. Vérlepkével áthoztuk a maradék két hátizsáknyi és két szatyornyi cuccot, átrendeztük a szobát, aztán szombaton mentem is forgatni a szomszédba. háromnegyed hétkor kerültem ágyba,9kor keltem a próba miatt... aztán ebédre visszamentem haza, ott aludtam megint egy kicsit, utána robogtam a textilbe, forgatni tovább. ma meg ötkor feküdtem le, és 8kor keltem. az alvás szép dolog, alig várom már, h részem legyen benne.
A forgatás maga nagyon jó és tanulságos volt - döbbenet, h mennyivel technikaibb dolog, mint a színház. Egy darabot könnyebb csak színésszel és rendezővel megoldani, filmnél sokkal több elengedhetetlen személy van. Sőt, a nemszínészi szemszögből könnyen tűnhet úgy, h a színész a legnemodaillőbb elem. Fura.
Én leginkább csapó voltam - na, ez annak ellenére, h triviális feladatnak tűnik, próbára tette a térérzékemet, a mozgáskoordinációmat és az állóképességemet is. Kitalálni, hogy vajon hol látja a kamera a csapót, kitakarodni semmi idő alatt a képből csapás után és végigállni a snitteket (mert szék közelébe csak ritkán tudtam vetődni), hjajj, nehéz az élet :D
emellett persze szereltem meg cipeltem, amire rájöttem, h kell, igyekeztem az első félresminkelés után követni, h melyik jelenetre milyen smink kell, meg ilyen mindenfelé rohangálás minden izé után. tulajdonképpen arra próbáltam figyelni, mi az, amit Farkas elfelejtett, ha jobban belegondolok. Ja, vasárnap inkább arra próbáltam koncentrálni, h ne felejtsem el azt az egy dolgot, amit megpróbáltam megjegyezni. És néha kibukott belőlem a forgatókönyvíró, FemmeFatale-nak néha elmondtam, mit gondoltam az adott jelenethez, meg néha Farkasnak is, de olyankor mindig gáznak éreztem, hiszen ő a rendező, és ez már nem az a fázis, ahol a forgatókönyvírónal szerepe lenne.
Szerintem, ahhoz képest, h a többsének ez volt élete első forgatása, ügyesek voltunk. Faun és Farkas hihetetlen energiákat pakoltak bele, Fanról pl nem tudom, mikor ült le pihenni, vagy egyáltalán volt-e ilyen.
Ilyet még szeretnék csinálni sokszor. Csak aludni tudjak... nem akkor volt a gáz különben az alváshiány, hanem most az. Amikor az ügyfélnek mutatom az irányt, és koncentrálnom kell a járásomra, h el ne szédüljek.
A film szép lesz, bár nem tudom, mennyire lesz érthető a sztori... kellett volna korábban látnom forgatást, és akkor úgy tudom megírni :D
majd legközelebb.
A ködben hajnal nem láttam az utca túloldalán a házakat, a parkoló helyén lehetett volna akár panel is, és a számháború is kihívás lett volna. Igazi novemberi hajnal.
Ha az első ottalvós hétvégém jelent valamit a többire nézve, akkor érdekes időknek nézek elébe... szombat reggel óta nettó 7 órát aludtam. Asszem a forgatókülönítményből Farkas vezet, legalábbis tegnap neki nem sikerült egyáltalán semmit, de párórásak vagyunk többen is versenyben.
Még nem sikerült kipakolnom. Vérlepkével áthoztuk a maradék két hátizsáknyi és két szatyornyi cuccot, átrendeztük a szobát, aztán szombaton mentem is forgatni a szomszédba. háromnegyed hétkor kerültem ágyba,9kor keltem a próba miatt... aztán ebédre visszamentem haza, ott aludtam megint egy kicsit, utána robogtam a textilbe, forgatni tovább. ma meg ötkor feküdtem le, és 8kor keltem. az alvás szép dolog, alig várom már, h részem legyen benne.
A forgatás maga nagyon jó és tanulságos volt - döbbenet, h mennyivel technikaibb dolog, mint a színház. Egy darabot könnyebb csak színésszel és rendezővel megoldani, filmnél sokkal több elengedhetetlen személy van. Sőt, a nemszínészi szemszögből könnyen tűnhet úgy, h a színész a legnemodaillőbb elem. Fura.
Én leginkább csapó voltam - na, ez annak ellenére, h triviális feladatnak tűnik, próbára tette a térérzékemet, a mozgáskoordinációmat és az állóképességemet is. Kitalálni, hogy vajon hol látja a kamera a csapót, kitakarodni semmi idő alatt a képből csapás után és végigállni a snitteket (mert szék közelébe csak ritkán tudtam vetődni), hjajj, nehéz az élet :D
emellett persze szereltem meg cipeltem, amire rájöttem, h kell, igyekeztem az első félresminkelés után követni, h melyik jelenetre milyen smink kell, meg ilyen mindenfelé rohangálás minden izé után. tulajdonképpen arra próbáltam figyelni, mi az, amit Farkas elfelejtett, ha jobban belegondolok. Ja, vasárnap inkább arra próbáltam koncentrálni, h ne felejtsem el azt az egy dolgot, amit megpróbáltam megjegyezni. És néha kibukott belőlem a forgatókönyvíró, FemmeFatale-nak néha elmondtam, mit gondoltam az adott jelenethez, meg néha Farkasnak is, de olyankor mindig gáznak éreztem, hiszen ő a rendező, és ez már nem az a fázis, ahol a forgatókönyvírónal szerepe lenne.
Szerintem, ahhoz képest, h a többsének ez volt élete első forgatása, ügyesek voltunk. Faun és Farkas hihetetlen energiákat pakoltak bele, Fanról pl nem tudom, mikor ült le pihenni, vagy egyáltalán volt-e ilyen.
Ilyet még szeretnék csinálni sokszor. Csak aludni tudjak... nem akkor volt a gáz különben az alváshiány, hanem most az. Amikor az ügyfélnek mutatom az irányt, és koncentrálnom kell a járásomra, h el ne szédüljek.
A film szép lesz, bár nem tudom, mennyire lesz érthető a sztori... kellett volna korábban látnom forgatást, és akkor úgy tudom megírni :D
majd legközelebb.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)