hungarocelldarabok esnek az égből.
karel fiala gondolkodik, hogy írjon-e egy blogbejegyzést.
benézett a tavasz a hétvégén, volt egy teltházas, ámde a többség számára bonyolult előadásunk, ilyesmik.

Egy dologra megint rájöttem a félitavaszi időben, ebéd felé haladva, hogy a következetesség csak illúzió. Meg, hogy bármennyire is rossz érzés bármiből is az egyoldalú, és nálam amúgy is necc a közelengedés, de, ha már úgy alakult, hogy valakit megszerettem nagyon, akkor szarjam már le, hogy én meg tök közömbös vagyok számára úgy általában. Úgy döntöttem, megengedhetem magamnak azt, h ettől függetlenül kedveljem nagyon.

közben pár órára kihagytam munka miatt, hehh.