tulajdonképpen kurvaélet :)

csak úgy spontánul. de, azt hiszem, a napsütésnek örülök (ó, nem gót, nem gót, de reggel a ködbe merült margitszigettel már megvolt a múlandóság szépsége iránt érzett... nah. :lelövi a mondatokat: )
mert ugyan vannak pillanatok, amikor elfelejtem, de az csak a betonkocka szobákat mereven sütő nap üressége.
és az iszonyú, hogy tegnap nem volt kedvem menni. hiszen eddig a barátaim jelentették a nap-heti adagot. furcsa. furcsa. furcsa. ahogy az is, amit írtam, sivatag, az elpépült kezű lány, a 120 szép csigaház, az izék a ködben (ja, ez nem az), nem tudom a pihenésnek milyen foka kéne. az éltnek milyen foka. mi jöhet még, mi jöhet még, kérdezi kétségbeesetten a várkapitány testőre.

Így utólag vicces végignézett az összegyűjtött 9 képet. Biztos találok még valahol fekete vagy sötétbarna, hosszabbhajú, sminkelt. Én. nem. értem. ezt. az. egészet. . . . .. ....

there're locking up the sun

napfényesen koszos vízben elsüllyedni nem szép. namindegy.
szokták azt is mondani, h felesleges baromság a gótulás. hogy magának csinálja az ember. tehát nincsen semmi baj, sehol, hisz semmi rossz nem történik velem. ha ez igaz, akkor azok a lehetőségek, hogy nem létezik az, amit érzek, vagy az, hogy nem működöm rendesen.

Tulajdonképpen... érdekes meglátás, hogy nem léteznek az érzéseim. A gondolataim sem. Én sem. Én csak elképzelem magamat. Csak viselkedés vagyok, csak reakció, csak tükör. Csak álarc, ha úgy tetszik.

hm?