...mert az úgy sosem érdekes, ha nincs tétje. attól van dráma, ha van cél, ha van akadály és, ha van esély minden végletre.

álmodtam olyat, hogy tárgyalófoglalásos naaagy para volt (mert rettentő szar rendszerrel kell most dolgozni a jólbevált papírforma helyett - mondom ezt én? akkor tényleg szar.). Az egyik tárgyalóban pálmafa volt meg kanapé meg karácsonyi díszek. (ez utóbbit valszeg a Hogfather okozta.)
meg egy olyat is, amiben egy lány szerelmes volt egy férfiba, aztán férfivá változott a film során, de ezután is szerelmes volt, és kínosnak érezte. de aztán a humoros szereplők összeröhögtek, hogy "this is sparta".

ma reggel belenéztem a tükörbe és Karelra hasonlítottam. Hm. kellenének hegyes fülek. Nem rossz, nem rossz.

Amúgy meg csatlakoznék a Susan Sto Helit rajongói klubba. (énis olyan hajat akarok.)

ma nem iszom forró csokit, ellenben mesélek este, amire kell készülni, holnap meg reggel négyszög és elég régen láttam hozzá a társulatot, hogy várjam nagyon.