Néha elkap az idő, körbenézek, és eseménytér van. Egy dimenziója az idő, egy másik, vagy másik kettő az valahogyan a hozzáfűződő viszonyom. Mint a Földfelszín, van oldalirányban is távolság, és van magasság és mélység is. Mikor mi kerül előtérbe. Nyilván általában bizonyos pontok magasabban vannak és mindig (majdnem mindig) élesek, vegyük pölö azt a hajnalt a gyárak között, amikor zöldes-kékes minden és áttetsző, és éninkább aludnék... vagy amikor ott állok a balatonparton, és csak állok és állok és állok, és vihar lesz, és hideg. ... mennyit néztem a világot csak úgy... hogy legalább a látvány és a létezés értelmes és szép legyen... hogy ne unjam halálra magam nyaralás közben.
hess, madár.

ma megyek beckettelni, ott akarok lenni.