come! no night too dark, no road too long
run! no rain too hard, no wind too strong
pray! no blood too red, no cut too deep
stay! no pain too bad, no track too steep

Nézzük a hétvégét. Nézzük. (Visszanéz)

faith! i'm bound to live my destiny
hail! my longing for eternity

Mostanában többször álmodtam olyasmit, hogy katasztrófahelyzet, túlélési nehézségek, világvége után kettővel a Föld és ilyesmik. Furcsa érzés, a közeli halálok meg a késélentáncolás, és emellett megszokható minden. Felébredni nem jobb, de megnyugtatóbb. Ma hajnalban meg volt minden, sok felébredés, most házról álmodtam, nem annyira utazásról, társulat, emtété... egyebek... jut eszembe, tegnap volt egy olyan, ami már-már ijesztő volt, majdnem horrorfilm jellegű, régi kastélyban, talán Szappanoperoidákkal, és meg is lehetett volna halni. Ez csak azért fura, mert ritkák, nagyon ritkák a rémálmok. Ma reggel is azért lepődtem meg, amikor félálomban egy torz babaarc rajzolódott ki, mert ilyet én nem szoktam. Én ébren rettegek, nem álmomban.

here is my deal with death
its seven lives i have
despite my deepest fall
i haven't spent them all

Megtaláltam a régi szobámban régi offline blogjaimat, roppant szórakoztatóak és tanulságosak (nem, nem naplók, bár azok is voltak, de azok egyáltalán nem ez a kategória, azokat nem magamnak írtam, az nem érdekes.)

Amúgy hétvégén nem csináltam semmit, most jut eszembe. Voltam otthon, meg voltam két próbán... najó a vasárnap az már volt. Gráfok között élek. Emberek a csomópontok, viszonyok az élek, ahogy triviális. A táborszervezésben ez a legjobb. Még akkor is, ha most része vagyok a gráfnak. Nem is kicsit, tekintve a nem létező motiváltságomat, és az ebből következő némiképp... cinikusabb hozzáállásomat a többiekhez. Fura ez amúgy, azzal, h lényegében semmi szerepem nincs az egészben, ahhoz a kevéshez sincs kedvem. Csak néha, ha úgy érzem, mégis tudok kreatív lenni. Tulképp csak az zavar, h nincs rám igazából szükség. Akkor meg minek?

Lassan értékelnek, szal L.