sose gondoltam volna, hogy hatalmas üvegablakok előtt a szürkülő városképet néző, kávét kortyolgató sziluett lesz belőlem.
kár, hogy a hozzá kapcsolódó gondok nincsenek, csak a póz.
...
a másik alak, aki a gondokat is megkapta hozzá, valószínűleg most kemény hangon megjegyezné, hogy barom vagyok, ő mennyire örülne neki, ha. Ha. Ha.

tényleg akkor érzem csak élőnek magam, ha rajta ülök a hullámvasúton?
----

másfél óra, mehetek társulati ülésre, aztán mesélni.

világvége hangulat? kicsit idegesít, hogy nem emlékszem az elmúlt éveim minden jobb pillanatára, illetve, hogy csak egy életnyi dolgot tudok egyszerre átélni. néha beleolvasok pár alternatív valóságba, és rájövök, mennyi mindenről lemaradtam.
a tények ellen mulatságos lázadni.

ugyan nem most lesz a matekosévtized vége, de nézzük, mit is csináltam eddig az ezredforduló óta.

érettségiztem. jártam egyetemre. ehh. lényegében egyetemre jártam ebben az évtizedben. van diplomám, és őszintén remélem, lesz színészvizsgám is végre.

emtétéztem és szerepjászottam. elhaladt mellettem egy csomó ember. furcsa, furcsa.

a világ megértéséhez... fogalmam sincsen. nem tudom, mivel tudok közelebb jutni. a mérnök-szak segített, a színészet segít, az rpg segít. információ. ősz udvar.
vagy csak érezni akarom a világot. nem csak. a viszonyok sajnos mindig ott lesznek., nincsen világértés az összefüggések nélkül.

Jövőre szeretnék intenzívebben embereket magam köré. (Magam köré, relatív. persze). Eleget pihentem.

Célok, vizek, hajók. Szélmalomharc a világ banalitása ellen? Igen.

nem azért, mert kimaradt majd egy hét. azért, mert unatkozom. a novellához két egység hiányzik már csak, és igazábóllezárni kéne, nem a következő fejezetet felvezetni benne, tehát akár idén is befeezhetném. És akkor már csak át kell írni.

11:11

A karácsonyozás nyugis volt, nyugisabb, mint valaha emlékszem ilyesmire. Voltam a Családnál, másnap átjött Inszéj is, beszélgettek középső öcsémmel fociról, ami amúgy unalmas volt, de legalább az öcsém élvezte.

Tegnap este meg spontán társasozás lett a Bázison, húgomék és Tüncék átjöttek, a bor meg a likőr finom volt, a társast egyrészt nem nyertem meg, másrészt rájöttem, h nincs türelmem hozzá.

a két ünnep közötti senkiföldjén vagyok, süt a nap, és élvezem.

jól van. kezdek iszonyatosan unatkozni. gondoltam rá, h nekiállok olvasgatni pdf-eket,... de ehhez sincs energiám. Se kollégák, se munka, abban bízom, hogy elengednek hamarabb, és beléevethetem magamat a karácsonyi forgatagba vagy mi, ami ot kint dúl, azt mondják.
Az öröm, h tegnap sikerült találnom vérlepkének szülinapi ajándékot, és még praktikus is lett, pedig csak tiptpre gondoltam, h fehér ing jól az jöhet.
A többieknek még nemtom. Ma. Meg tegnap. Meg mittoméén.

Lassan azért kéne valami esemény, meg tevékenység, mert hatékonytalannak érzem az életemet.

egy kicsit fáradt vagyok. első hétfő, hogy még nem kerítettem sort a szokásos hétfői jelentéseknek, mert eddig folyamatosan volt más dolgom is. Fura. Persze belefért volna, ha nem nézek mellette netet, de... de talán nem.

Tegnap volt főnikszkarácsony, a másodévesek szimpatikusak, az meg vicces, h majdnem mindannyian rövidhajúak. A karácsony maga elég kaotikus volt, besegítettem az éneklésekbe vezényléssel meg zeneindítással - persze, hogy nem csekkoltam a zudvariastól kapott cd-t jó lesz-e. Mondjuk már annak örültem, h meg tudtam mondani, h mikor melyik számot nyomja be a technikus, mert szemlátomást mindenkinek a saját műsorszáma volt a fontos. Hogy ez mennyire tud idegesíteni, btw. Ott áll a kicsik tanára, és magyarázza, hogy mennyire bonyolult az ő dolga, mert sok cd-je van, meg minden, és majd hatalmas szünetek lesznek emiatt - bmeg, ha ezen idegeskedsz, akkor írd ki egy cd-re, és amúgy is, észrevehetnéd, hogy nem csak a te gyerekeid műsora lesz... mindegy, legközelebb már ragaszkodom ahhoz, hogy megnézzük a zenét, esetleg megkérdezem, hogy véletlenül nem írja ki valaki egy cd-re az összes zenét. (És felmerült, h simán leszervezhetnénk mi is a műsort, és akkor Tanárúrnak annyi lenne a dolga, h szelektáljon, insturáljon, lebeszélje a terembérlést, neszédeket mondjon és a műsorösszeállítást ellenőrizze. Technikai beállást tudjuk irányítani, plakátot, műsortervet tudunk készíteni, konferálókat szintén... namindegy. majd jövőre megkérdem.)
Utána beültünk Csigába, amolyan félszociális hangulatban.

Különben szeretem ezt a... kórusvezetős, színjátszócsoportvezetős fílinget még mindig.Tanár nem lennék suliban, de érdeklődésközpontú csoportot azért jó érzés vezetni. Színitosz, ugyebár. Kár, h se időm, se energiám nincsen rá.

ömm.
mindjárt karácsony.

eeee, nincs egy közvetlemn főnököm és munkatársam ma. holnap én se leszek az irodában :D
ennek megvan az a bája, hogy probléma esetén vajmi keveset érek, mert semmit nem mondtak el, hogy mik a folyó ügyek, és, h pl a raktár kulcsa hol a pitliben van, nem is beszélve pár telepítőlemezről. Ihajj. Lennék én aktív ám, tulajdonképpen a hatékonyság lehetősége is felpezsdített, csak aztán... no, nincs lehetőség mégsem.

Lassan történhetne már valami, ja, persze, ma este keretjátékos megbeszélés, holnap főnixkarácsonyra próba, vasárnap meg maga a cucc, ajándékot kéne alkotnom addig.

Janie's got a gun. (avagy Inszéjn mesél CtL-t nekem.)Most érzem át igazán az Ars Magicában vázolt mesélési stílusnak a báját: amikor ugyanazt a világot több mesélővel. Már hallottam két NPC.mről (öt évvel a roueni események előtt), és már érzem a lehetőséget, h a karakterem majd megjelenjen Rouenben.

Iszonyat unalom van, a szokásos adatrögzítés egyedül még semmibb, pedig amúgy se sokat érzékelek a kollégákból... mindjárt nekilátok szöveget tanulni. Hozhattam volna könyvet.

Go ahead and leave me.
I think I prefer to stay inside.
Maybe you'll find someone else to help you.
Maybe Black Mesa -
THAT WAS A JOKE. HA HA, FAT CHANCE.
Anyway, this cake is great:
It's so delicious and moist.

kéne játszani. például szeretnék HL2-őt, meg MaxPayne-t is. Naná, hogy most halt meg Inszéjn gépe, ergo az enyémet kéne feléleszteni annyira, h mindezek, meg egyebek is fussanak rajta.

eseménytelenek az idők. amúgy. lassan kell, hogy történjen valami - mondjuk karácsony -, mert a nyugodt, munkaután hazamenős életet nem nekem találták ki.

A kalapomat persze bent felejtettem tegnap a vasasban. A hónak amúgy örülök. Igazi tél.
(jajneeemakarok meetingre menni. nincs kiírva, de ilyen már volt, és akkor sem maradt el.)

Kezdjük a péntekkel.
Volt ugye a Céges parti, ami egészen jó volt, mert szép volt a hely, finom volt a kaja, volt alkohol, voltak jófej kollégák, és a zene is az elviselhető kategóriába tartozott. Figyelem, ez egy ilyen "ahhoz képest" érzés, nyilván jobban éreztem volna magam haverokkal ugyanezen a helyen, egészen más zenékre, de akkor is. Jó volt figyelni a munkatársaimat, hogy mennyir eélvezik a bulit, hogy valóban töltődnek. A lányokat, hogy kiöltöztek, és élvezték, hogy felvehetik a koktélruhát, a szép sminket, és egy elegáns helyen, bársonylépcsőn flangálhatnak fel-alá. Többet nem lehet elvárni egy ilyen rendezvénytől, úgyhogy úgy érzem, ebben a Cég egész jó.
Figyeltem a rettentő fényeket, a szervezőket és a személyzet hálóját - az öltönyös fickót, aki nem tudom, mi volt, mert nem volt biztonságiőr testalkat, de folyamatosan figyelt minket, ellenben nem szervezkedett, mint a másik két nő. Az ismerős pincérsrácot, aki megkérdezhettem volna, hogy honnan és onnan-e.
És szórakoztató volt elképzelni, hogy ez vámpírbál, vagy csinglájv, és a primogénnél próblnak jópontot szerezni, nem a menedzsernél. Ó, de ugyanaz ez az egész, mintha játék lenne.

Szombat este mentünk megünepelni öregedéseket belterjesen, találkoztam Anngellel meg Brainoizzal is végre, és vicces volt, hogy ez a végre-érzet kölcsönös volt. Tulajdonképpen már ritka, hogy valaki neten előbb keltse fel az érdeklődésemet, mint élőben (nopersze, a kivételek erősítik a kijelentésemet - meg amúgy is a "ritka" az azt jelenti, hogy van ilyen.)
Társaság-elemzés érdekes, Inszéjntől hallgatni már-már olyan, mintha NPC-kről vagy fiktív karakterekről beszélne. Mi mindannyian csak valakinek a karakterei vagyunk.
A nőimosdóban beszélgetés már nem is tudom, milyen emléket hozott elő - de egészen biztos vagyok benne, hogy voltam bulikban, ahol csak ott lehetett, mert a hang máshol nem ért el a fülekig.
Megintcsak megállapítom, csípem ezt a társaságot, bár hallhatóbb helyen jobban, mert érdekesebb hallani őket, mint nézni.

Vasárnap hajnalban Tanárúr telefonjára ébredtem - behívtak próbálni, és - tadadammm - Lucia karakterét kaptam meg kettőződésként, mert az eredeti művésznő nem ár rá kéthetente vagy vmi ilyesmi. Kemény lesz, de úgy érzem, mostanában pont eleget agyalok karaktereken ahhoz, hogy elméletileg összerakjak egy életutat. A megvalósítás meg - no, az meg kihívás. (Délutánlesz a megbeszélés, ollé).

Délután táboros megbeszélés, az arcokat megnéztük, regisztráltuk, oké.

megnézném az osztálytársaimat. most. ebben a pillanatban (persze például a veront megnézhetném bármikor koncerten, de az nem az a fíling.) a net erre kifejezetten idegesítően lehetne alkalmas.
:felsóhajt:
mindenesetre ... mindenesetre... a fraktálokban minden réteg ugyanolyan fontos. vagy nem fontos.

nem. elfáradtam.

most, h nem kell próbákra járni, és előadásra készülni, hirtelen üres lett minden. (hirtelen? faszt. csak a drámai ívet próbálom gyújtani, de minek.)
valami érkezik, és nyomaszt. mint a gyehenna, kábé. sipítás a vörös csillag, és majd megszokják a nemzedékek. volt ennek szépsége.

valamit kéne, valamit, nem beszélni. és aludni.

pedig van mit. van az éneklésesség majd a főnikszkarácsonyon. van ez a novella, amibe két napja képtelen vagyok egy szót írni.
és van a rendrakás, van a karácsonyi készülés,van a mese, van a játék. van az alvás.
le szeretnék ülni, és nézni embereket csak.
lesz rá lehetőségem.

Az osztályomról álmodtam. A gimisről. Osztálytalálkozóról, ami nem annak indult, csak egy összeülésnek. Nem mindenki szerepelt, sőt, pont azok szerepeltek benne, akik kevésbé jelentettek számomra világot akkoriban (egyet kivéve).
Volt ott világos erdő, meg körbeülés, mint valami emtété találkozón (a régifajta kószatali féle), ott voltak az ikrek, az egyiküknek köszöntem, és mintha a másik is rémlene, az a komoly srác, akit soha nem találtam érdekes embernek, de ő nem is törekedett erre szemlátomást - na, ő például kedves ismerősként üdvözölt. Az egyik nerd, az erre rágörcsölősebb (volt olyan is, akit ez nem zavart :D). Az egyik Zseni is mintha ott támasztotta volna az ajtót dögös ingben meg nyakláncban (de ez lehet, h másik álom volt).
Meg a Rocksztár, piros bőrnadrágban, meg bőrdzsekiben, és megint hosszú volt a haja. Vele beszélgettünk és poénkodtunk, meg a kör közepén ültünk, félig az asztal alatt, mert minek bénázni a körbenüléssel meg a műanyag székekkel.
Kirándulás volt. Jöttek fehér-öltönyös srácok, sötét, csíkos ingben és fehér kalapban, Rocksztár kommenálta, hogy ez valami geek mémre utalás (mint a vesztettem! meg egyebek), és egy geek osztálytól ez el is várható. Merhogy fazekas matek tagozat.

Elolvastam LeFay bejegyzését a gimis éveiről, viccesen rímel az álmomra, vagy fordítva. Meg érdekesen rímel a karakteralkotás folyamatára, ahogy próbálok összerakni egy embert - mostanában több embernek is kellett kitalálnom az életérzését a múltban, ezért nagyon jó volt ilyen mélységben olvasni másról.

Eltűnődtem persze én is a gimin. Meg azon, hogy én se voltam nőies lény, és, hogy milyen máshogy éltem meg a világot. Vagy nem.

A gimi új élet volt, végre lezárhattam az általános iskolai kirekesztettség-érzést (ami aztán persze visszajött). Kiválasztott suliba járhattam, felvételi volt, megminden, tudtam, hogy ez komoly, és nem voltam biztos benne, hogy felvesznek - tehát még tétje is volt. Alapvetően jó kis cél volt bejutni, járni az előkészítőre meg minden.

Az első napra emlékszem: világoszöld harisnyát vettem föl, fehér alapon sötét mintás farmer miniszoknyát, a felső is zöld volt talán... aztán évekig nem lehetett rajtam látni szoknyát, csak amikor kötelező volt (vagy elfogyott a tiszta nadrágom). Névrokonom mutogatta meg nekem az osztályt (mert két éve már együtt voltak hatéves évfolyam lévén), azok ott a stréberek (később az egyikkel volt egy majdnem-járásos időszakom, aztán kiderült róla, hogy meleg, a másikkal meg negyedikben az osztálykiránduláson lett majdnem valami, de mégsem), ők a lányok, velünk együtt nyolcan, az a maradék tömb meg fiúk.

Gyorsan kellett kapcsolódási pontokat találni. Viszonyítási pontokat. Lettek. Barátnő is, haver is. Dramaturgia-szakkör az excentrikus magyartanárral. Utolsó két évben jártam rajzszakkörre, mert érdekelt. Énekkar. És a hegedű, és a cserkészet, mint egyéb horgonyok.
Rengeteg dolgot csináltam akkor is, kidobáltam sok kis kampót a világba, hogy fenntartsanak. Hogy legyenek, amik a valósághoz kötnek - mert igazából máshol éltem. Mások és a saját agyam fantáziájában.

Zavarosak ezek a 10 évvel ezelőtti dolgok. Zavaros, hogy több világban éltem egyszerre. De azt tudom, hogy akkor is ennyire idegesített volna, ha nem értem meg legalább a világnak azt a szeletét, ami én vagyok. Csak akkor mentség volt az, hogy hét évesen milyen rég volt.

Nem állítom, hogy most összeszedettebb vagyok. Egységesebb. A formát jobban tartom, mert találtam pozőrséget, ami összefog, de ennyi. Az vagyok, amit kimondtam. Nem azt mondom, ami vagyok.

Kaptam új asztalt. Ez iggazzy irodai, nem úgy, mint a másik (A másik... arccal a kövek közt... a kövek közt).
Pihenés. A munka épp szinten tartásképp jelenthet stresszt - azért kell itt is emberekkel beszélni, meg feladat is van, meg felelősség is. Nem dimenzionálom túl, remélem, soha nem lesz olyan sivár az életem, hogy ez legyen a legnagyobb izalom az életemben.

Több értelemben is tanulságos kvázi lemeséltetni-mesélni NPC-k párbeszédeit. Mondjuk erpégé-élmény, meg összeáll mindaz, amit a játékosok nem látnak. Úgy mesélek ugyanis, hogy amit meséltem már játékosoknak, az a legfixebb (ehe, viszonylag), a többi dolog az olyan szinten szétmállik az aktuális hangulatnak megfelelően, hogy néha illuzionistaként rendezem a díszletet és az életet a játékosok köré. De, mivel esély van rá, hogy a valóság is így működik, nem aggódom túl magam.
Azért mesélek pár igazi féreg NPC-t, ez öröm.

És van egy új történet a rouen sagából, amit el kéne mesélni valami formába öntött dologként. De elbb be kell fejezni a befejeznivalót. Most már tényleg alig van hátra, két-három jelenet, gondolat akármi.

hétfő délelőtt brutális a meeting, amin jegyzetelnem kell. az a legdurvább, hogy mindenki ugyanilyen nyomott volt, főnök körmondatokban beszél, mintha hivatalos íméleket írna, ha tudnék olyan gyorsan gépelni, nem kéne utána átírnom a jegyzetet. És azért technokrata szívemet melengeti, h visszük a notebookot és azon dolgozunk, kivéve a másik oldal, az igazi ájtíst, mer ő meg papírra :D

tegnap rouen, kemény munka a mesélés, ezúttal jól leizzasztottak a kedves játékosok. a világképek ütköztetése kemény meló, és hiába a mesélőnek van igaza a saját világában, ha nehezen tudja csak elhitetni.

szerencsétlen novellával nem haladok és menteni sem sikerült azt a három szót, amit ma hozzáírtam. Közben rohan előre a világ.

Még mindig semmi hír a vizsgáról. Pofátlanság.

elgondolkodtam a mégegy kávén, de nem. tea. tea a következő, fázom meg újra különben.

kellene fogalmaznom udvarias aliglebaszó emailt az ájtíre, hogy a tegnap basztak visszaadni az elkért dvdket, pedigén naíva úgy adtam oda, h kikeresi magának, ami kell, a többit meg odaadja. asszem kevésbé leszek jóhiszemű velük, pedig... utálok hibázni.

a színészizsga eredményét még nem tudjuk, mert a körmagyar baromi hosszú, az értékelésünk is az lett volna, tehát majd a jegyzőkönyvet kapjuk meg. ollé. a visszajelzések alapján jó előadás volt. Bonviván részegen szépeket mondott az első jkelenetes alakításomról, Eltársat a második jelenetében egészen olyannak hallottam, amilyennek elképzelem azt a karaktert, meg úgy általában mindenki jobb volt, mint szokott. Azért az élethalál helyzet sokat tud segíteni.

ma meg álmodtam, volt valami ház valami dombon, meg utazás - máshol voltunk főnikszesekkel meg egy ismeretlen-ismerős pár, akikkel még igazából nem találkoztam, de álmomban igen. Ügyesen belopták magukat a tudatalattimba. Érdekes. Azt hiszem, képviselték az összes olyan embert, akiknek azért akarok megfelelni, mert felnézek rájuk.

Szombaton Funtineli, aztán pihenés. ... karácsony lassan.
És elkezdtem aggódni, hogy vajon elég lesz-e jövőre táborral együtt a szabadságom. Kezdem úgy érezni, hogy necc, nagyon. 9 nap? negyedévre simán elment 4-5 nap előadásokkal. namindegy.

ó, már szerda.

hétfőn voltam például a képzeletbeli helyen, másodszorra sikerült becsöngetni. van ott egy koboldfiú, aki nagyon nézős fajta, komolyan mondom, nem lepne meg, ha egyszer csak hegyes, szétálló fülekkel és zöld bőrrel látnánk viszont.
A földszinten nekünk kell ajtót nyitni, ha jön valaki és csönget. Meg van egy nő, aki azt hitte, odavalósiak vagyunk, és tudjuk kinek kell felkiabálni a galériára. Jöttek emberek sakkozni, köztük volt egy Sheldon-fejű ember is, furán néztek ránk, és hangsúlyozottan köszöntek el. Ja, ezen a helyen köszönnek egymásnak az emberek. És szerintem meg is jegyzik egymást.
A zene a fülem szerint az egyik régi rádió hangszórójából szólt.
Életértelme után vicces azt mesélni, ahogy a karakter ruhákat és sminkcuccot vásárol magának, és eltűnődni 1999 divatján. Például kifelejtettem az ezredvégi bóvlikat, pedig. Pedig már nincs egy hónap.Jézusom, 10 éve.

Ma este színészvizsga, tegnap este óta kapar a torkom, ó igen. Most a munkában szerencsére más világban vagyok, nem izgulok. Délután viszont.... én ettől félek. Namindegy, asszem, nem ma fizetem be a számlákat. Viszont .... elmehetek hamarabb. félegykor, ami azt jelenti, hogy egész sok időm van háromig. Haza minek, hamár elhoztam a jelmezemet.

Jut eszembe azt álmodtam, h Leguán szervez valami expedíciót, de amolyan Himalája megmászós dolgot, a többiek asszem Főnixesek voltak a csapatból, és én voltam a második ember a szervezésből. És persze utolsó pillanatban kezdtem összepakolni :S