A kalapomat persze bent felejtettem tegnap a vasasban. A hónak amúgy örülök. Igazi tél.
(jajneeemakarok meetingre menni. nincs kiírva, de ilyen már volt, és akkor sem maradt el.)

Kezdjük a péntekkel.
Volt ugye a Céges parti, ami egészen jó volt, mert szép volt a hely, finom volt a kaja, volt alkohol, voltak jófej kollégák, és a zene is az elviselhető kategóriába tartozott. Figyelem, ez egy ilyen "ahhoz képest" érzés, nyilván jobban éreztem volna magam haverokkal ugyanezen a helyen, egészen más zenékre, de akkor is. Jó volt figyelni a munkatársaimat, hogy mennyir eélvezik a bulit, hogy valóban töltődnek. A lányokat, hogy kiöltöztek, és élvezték, hogy felvehetik a koktélruhát, a szép sminket, és egy elegáns helyen, bársonylépcsőn flangálhatnak fel-alá. Többet nem lehet elvárni egy ilyen rendezvénytől, úgyhogy úgy érzem, ebben a Cég egész jó.
Figyeltem a rettentő fényeket, a szervezőket és a személyzet hálóját - az öltönyös fickót, aki nem tudom, mi volt, mert nem volt biztonságiőr testalkat, de folyamatosan figyelt minket, ellenben nem szervezkedett, mint a másik két nő. Az ismerős pincérsrácot, aki megkérdezhettem volna, hogy honnan és onnan-e.
És szórakoztató volt elképzelni, hogy ez vámpírbál, vagy csinglájv, és a primogénnél próblnak jópontot szerezni, nem a menedzsernél. Ó, de ugyanaz ez az egész, mintha játék lenne.

Szombat este mentünk megünepelni öregedéseket belterjesen, találkoztam Anngellel meg Brainoizzal is végre, és vicces volt, hogy ez a végre-érzet kölcsönös volt. Tulajdonképpen már ritka, hogy valaki neten előbb keltse fel az érdeklődésemet, mint élőben (nopersze, a kivételek erősítik a kijelentésemet - meg amúgy is a "ritka" az azt jelenti, hogy van ilyen.)
Társaság-elemzés érdekes, Inszéjntől hallgatni már-már olyan, mintha NPC-kről vagy fiktív karakterekről beszélne. Mi mindannyian csak valakinek a karakterei vagyunk.
A nőimosdóban beszélgetés már nem is tudom, milyen emléket hozott elő - de egészen biztos vagyok benne, hogy voltam bulikban, ahol csak ott lehetett, mert a hang máshol nem ért el a fülekig.
Megintcsak megállapítom, csípem ezt a társaságot, bár hallhatóbb helyen jobban, mert érdekesebb hallani őket, mint nézni.

Vasárnap hajnalban Tanárúr telefonjára ébredtem - behívtak próbálni, és - tadadammm - Lucia karakterét kaptam meg kettőződésként, mert az eredeti művésznő nem ár rá kéthetente vagy vmi ilyesmi. Kemény lesz, de úgy érzem, mostanában pont eleget agyalok karaktereken ahhoz, hogy elméletileg összerakjak egy életutat. A megvalósítás meg - no, az meg kihívás. (Délutánlesz a megbeszélés, ollé).

Délután táboros megbeszélés, az arcokat megnéztük, regisztráltuk, oké.