nem. elfáradtam.

most, h nem kell próbákra járni, és előadásra készülni, hirtelen üres lett minden. (hirtelen? faszt. csak a drámai ívet próbálom gyújtani, de minek.)
valami érkezik, és nyomaszt. mint a gyehenna, kábé. sipítás a vörös csillag, és majd megszokják a nemzedékek. volt ennek szépsége.

valamit kéne, valamit, nem beszélni. és aludni.

pedig van mit. van az éneklésesség majd a főnikszkarácsonyon. van ez a novella, amibe két napja képtelen vagyok egy szót írni.
és van a rendrakás, van a karácsonyi készülés,van a mese, van a játék. van az alvás.
le szeretnék ülni, és nézni embereket csak.
lesz rá lehetőségem.