szerda, december 30

sose gondoltam volna, hogy hatalmas üvegablakok előtt a szürkülő városképet néző, kávét kortyolgató sziluett lesz belőlem.
kár, hogy a hozzá kapcsolódó gondok nincsenek, csak a póz.
...
a másik alak, aki a gondokat is megkapta hozzá, valószínűleg most kemény hangon megjegyezné, hogy barom vagyok, ő mennyire örülne neki, ha. Ha. Ha.

tényleg akkor érzem csak élőnek magam, ha rajta ülök a hullámvasúton?
----

másfél óra, mehetek társulati ülésre, aztán mesélni.

Nincsenek megjegyzések: