szerda, március 31

figyelek. figyelek. az eső esik. az ablakon keresztül zöld az ég, mellette lila.jobbra nézve meg kék a háztető fölött. már csak 27-et mutat a termosztát.

türelmetlen vagyok, az emberekkel, a világgal.
úgy tűnik, a próbákon fáj a pozitív visszajelzés, bár lehet, hogy örülnünk kéne, hogy legalább kapunk előremutató kritikát pár dologra, és nem mindenre azt, h ez így nem jó, mitöbb, röhejes. Nem érzem, hogy ki akarnák belőlünk hozni a legjobbat, csak talán valami vállalhatóbb minimumot. Üres térben nehéz irányokat találni. De megtaláljuk.
Megtalálom.

kockás papírok, kockás papírok.

kedd, március 30

depressziós blogbejegyzés

tavaszi mindenszar. izomláz. életértelmetlenségi és lételméleti kérdés. csend. unalom.
és gyomorgörcs, hjajj. ezek ilyen szenvedős bejegyzésszavak, inkább ne is olvasd.

iszom egy kávét. ilyenkor már nem szoktam normál esetben, de ma este még próba lesz. türelmetlen vagyok. nem tudok mit kezdeni az üres percekkel amíg a többiek próbálnak. ha figyelem, és együttmegyek a próbálókkal, akkor nem tudok mit kezdeni a tennivágyásommal - nem, a színészet nem elmélet. Nem bírok ülni és nézni. Asszem ma már százszor inkább szövegezni akarok.
De az jóleső volt, hogy a középső fárasztó dolgon végigmentünk, még úgyis, hogy csak kis instrukció-töredékeket kaptunk, amiket nem is tudtunk rögzíteni, mert nem volt rá idő.
És még mindig nem tudom, mi az érdekes, a rettentően izgalmas dolog a szerepeimben. Anélkül nem éri meg játszani. Nembaj, ma újabb kör. Holnap megint egy.

2010 érdekes lesz, ez a tavasz felütött pár olyan labdát, ami még nem vet árnyékot. És ki is kerülhetném őket. De nem. Nem szabad megállni, mert beszőnek a pókok, menni kell, majd a tüskék leszaggatják azt, ami visszatart. Ha hagynak lelket nekem, akkor még jobb. Kötéltánc.

Mostanában a szokottnál kevésbé van türelmem az emberekhez. Ijesztő. Nem vagyok barátságos, nem vagyok társasági. Falra vetített árnyék vagyok.
Nem keresem önmagamat, már kurvarégen elvesztettem valahol a világok között - és nem is érzem lényegesnek, sőt, értelmesnek, hogy azonos legyek valami egyéniségnek nevezett dologgal. Magamra rántok egy-két skatulyát, oszt csá. Kevesekkel érintkezem, nem kell full plate armor.
Igazából az egésznek semmi értelme - a világ felfoghatatlanul nagy, a vágyaim a felhőkbe és távoli ködökbe vesznek, és amikor rájövök, hogy illúziókba bámultam, csak rosszabb lesz.

Aztán majd elmúlik, majd elmúlk, majd lekötöm magamat, alszom, eszem, simsezek, beszélgetek, olvasok és járkálok, és elfelejtem, hogy akarok-e valamit.

Ez is csak egy tavaszi munkanap vége, és még mindig minden jelentéktelenül rettentő.

elvesztettem a játékot.

hétfő, március 29

persze megint nem megyek koncertre, ma este próbám van.

az izomláz meg érdekes, és jó érzés.

mostanában próbákon kifejezetten bénának érzem magam. Valahogy minden rossz.

mmost megint nyomaszt, h csak létezem, de minek. ha legalább a kifejezés erejével tehetnék valamit. nem baj, majd elfoglalom magam, és elfelejtem.
néha átfedi egymást a képzelet és a valóság. és szerintem ez egyáltalán nem természetellenes - a sajátvalóságunk fakul át az érintésünk határán majdnem ugyanabba, amit csak az agyunk teremt meg. Az egyetlen különbség az, hogy ezek az események, dolgok valószínűbben lépnek be a buborékunkba.
Most először gondoltam bele először, hogy meg tudnám húzni a ravaszt, mi több, örömmel tenném, ha mondjuk fejbe kéne lőni valakit, aki fel akarja robbantani magát és utastársait a metróban. Mondjuk. Változom én is. Persze ez csak agresszívabbá teszi a pacifizmusomat - hosszabb távon ott a félelem, hogy az emberek agyatlan hülyék, pláne nagyobb tömegben. Az erőszak meg érzékeny műfaj. Mint a sebészet, vagy a pszichológia.

Álmomban külföldön voltam, busszal utaztam idegen helyek között, és próáltam kitalálni, hogy hányadik megálló az a megálló. és melyik busz az a busz.

péntek, március 26

unalom.
ehh.
.

ebben a pillanatban csapott fejbe a péntek délután teljes erejével, mint egy jóllakott zongora a negyedikről.
a héten nem először hittem azt, hogy ősz van - ez a naptévesztéses időzavar egy újabb verziója.

elolvastam az anansi fiúkat (óje, Főnök fütyörészve jött vissza az irodába), és tetszett. olyan jóleső mese, csak nagyon rövidnek találtam. akárhogy is nézem, Neil Gaimannak a világa tovább ér, mint a sztorijai - a Graveyard booknál ez egyértelműen éreztem. Olvasnom kéne még, olyan ritkán teszem mostanában.

este megyek megnézem az előadásunkat, bár egy kicsit tartok attól, hogy nem lesz annyira jó kívülről nézni a saját szerepemet - amit simán lehet, h nem is fogok játszani, ha nem sikerül ebből még egy előadásnyit összehozni. Watevör, utána szociálisan is érintkezünk a népekkel, az meg ritkán árt.
....

csütörtök, március 25

naszóval, mostmár újra munkában. lassan bepótolom a kimaradt két napot, kitesznek együtt egy fél napnyi munkát. Najó, még egy-két órányi az, ami a kollégám részéről jönne nekem. És a maradék időben fogalmazgathatok leveleket.

Jól esett a betegszabi, lelkesen és nyugodtan jöttem be dolgozni. Persze, szép tavasz is van, azért is. Mondjuk az fura,a hogy a kollégám azt hiszi, hajnali kilenckor már tökéletesen funkcionálok... a bootolási időszak alatt nem illik kipróbálni, mire emlékszem abból, amit még hétfőn magyarázott el, de már akkor sem voltam egészen magamnál...

a gózongyulaszínház kéne nekünk, megállapítottuk ezt a narancssárga fallal leválasztott női öltözőben, a recsegő padló fölött. annyira kéne egy ilyen. Nem, ezt nem lehet érezni felújított művházakban. Utoljára... az RS9ben éreztem ezt.

kitágult az idő, szaladni kell, amíg el nem éget a napfény. szűk ez a rés.

kedd, március 23

pedig szerettem volna bemenni ma az újonnan fekete hajammal, megminden, de azért valljuk be, nem rossz ez a kis szünet. még ha a táppénz mértékében pénzbe kerül is. Most elsétáltam az esztékáig, csakhogy kiderüljön, az az orvos nincs, a másikhoz meg már nem volt kedvem, de legalább kiírtak holnapig. Addig szándékozom meggyógyulni.

Most épp fura a világ, olyan bizonytalanok a helyek körülöttem, meg minden, és rájöttem, hogy a betegség egyik jele nálam az, ha elkezdek motyogni meg kommentálni magamat szédülés közben, hogy hoppá.

boldog keddet.

hétfő, március 22

náthás és éhes vagyok. Inszéjn ma otthon maradt, nekem is kéne lassan egy ilyen nap... asszem egy legközelebbi előadás örömére ki fogok venni teljes napot pihenőre, vagy nemtom, mert.... mert.
Lassan de biztosan halad a rouen fanfic novellám is az olvashatóság felé, az jó.

Ma kell mennem este próbára, amin nem tudom, hogy egyáltalán fogok-e valamit csinálni, de majd ott leszek, és szolidarítok a többiekkel (meg maximum Csongort tanulok, máskor úgysincs rá időm). No persze, ha mondjuk belázasodom, akkor nem. Ezen még tűnődöm egy sort, valóban nem vagyok jól egészen.

Tavasz lett, már szombaton is, aztán vasárnap meg pláne. És ennek örülék vala, és rózsaszín harisnyához lila kabátban zseniális a reggeli félkóma.

Volt szombaton ez a belterj.hu-s találkozó, érdekes volt, meg aztán élmény is találkozi az emberekkel, és félig kívülről figyelni harsány önmagamat. Másnap hajnalban nem volt jó kelni, de legalább próbáltam, és talán nekem is összeáll a szerepem, persze, az még egyáltalán nem biztos, hogy lesz második előadás.

Az esti Beckett meg kifejezetten jó volt. Sajnálhatjátok, hogy nem láttátok (mmint azok nem látták még egyáltalán).

Na, leadom a gépem az ájtín.

péntek, március 19

Az ld50 mindenféle veszélyjelzéseket küldd a browserbe. Csodás.

Elkezdődött a fejemben a mozgás a tábori keretjátékot illetően - mondjuk jókor, amikor a nagy vonalak már megvannak. A legérdekesebb az, amennyire külön kezeljük a keretjátékot meg az a programokat. Pedig ez baromság, akkor jó a keretjáték, ha csak a programok másik oldala, másik megfogalmazása.
Kezd kedvem lenni a táborhoz, btw.

Idegesí az új takarítónő, állandóan beszól, és cseveg. Eleinte aranyos volt, de mostanra már kicsit sok lett. Nem szeretek bunkó lenni, de lassan az leszek.

Ja meg voltam a HM-ben, megint megállapítottam, hogy nem érdekelnek az ottani ruhák.

Viszont a tavaszt onnan is érzem, hogy igényem lett megint sminkelni.

Jvő héten meg kéne nézni a képzeletbeli helyet megint. bár időm nem lesz rá, de hátha mégis.

csütörtök, március 18

mind.in.a.box. - fear

You float in a million lights,
but the one you seek is not there.
you fight in a million fights,
but it's yourself you cannot bear.

you think you are a leader,
but you turn everyone away.
you think you are a preacher,
but you can't turn night into day.

there is something inside of me,
and I know that it's growing.
the thing that will forever be,
and I feel its shadow calling.

it is the fear that drives you mad.
it is the fear that makes you blind.
it is the fear that keeps you sad.
it is the fear that kills your mind.

you think you can make things grow,
but in truth you are like a desert.
you think it's not your ego,
and that others make you hurt.

you have learned how to deceive,
and yourself is all you can hear.
you think you really believe,
but deep down you are only fear.

there is something inside of me,
that makes me run against the wall.
the thing my eyes don't want to see,
that will obliterate my soul.

it is the fear that eats you up.
it is the fear that makes you cry.
it is the fear that takes you down.
it is the fear that will not die.

everone's afraid, but that's no excuse.



Küldöm mindenkinek az Ősz udvarból.

Ami az eseményeket illeti, volt itt tegnap előadás, ami jó lassú volt, tanulok be az elpályázó kollégám feladataiba, visszakérdeztem tanárúrnál arra, amit mondott előadás után, és ezzel megleptem, kezd meleg lenni, ami jó, és szeretnék másik kabűtban járkálni, meg ilyesmik vannak.

szövegtanulás.

kéne írni megint, de előbb szeretném befejezni az előzőt.

szerda, március 17

sleeper

Sleeper's song, will you listen to me sing?
The bird is near, I can see the edge of his wing
If you die now, how can I then live on?
Don't give up... you must live on

Sleeper's song, will you listen to me sing?
The bird is here, I can see the edge of his wing
If you die now.

10 perc, tavasz van amúgy, és az ég átvált néha haragostavaszfelhősbe, azt hiszem, lassan indulok, előadás lesz, éveket kevertem össze, 2003at meg a mostot, és ha elfogadom, hogy más ember voltam minden évben minden pillanatban, akkor van honnan válogatni, és érdekesek lehetnek az idő fraktálfonatába csavarodó világok.

we are the men...

a levegő megszilárdul a talpam alatt. aztán megint csak azt veszem észre, hogy a földön járok. nem mindig jó ez így ez.

kedd, március 16

a hétvége... tartalmas volt, takarítottam a Bázison, meg Zsu elvitte a maradék bútorokat (ill. maradt még pár darab, de most már majdnem mindent elvitt D:). Szombat délután és este vidéken játszottunk funtinelit, nem volt rossz a részemről asszem, bár az első változásban Danival elejtettünk egy tányér kenyeret - meg most valahogy a többieknél is összejöttek ezek a fajta figyelmetlenségek. Az öregeknél ez a szövegkiesésekben jött elő, meg a be nem jövetelekben, mert ők nem változnak a darabban, biztos azért :D

Előtte volt péntek este Tempefői előadás, arclekaparós helyenként, utána meg ivós-beszélgetős. Nem is tudtam, h angolul is képes vagyok szóvicceket generálni. Csak innom kell hozzá.
Majd szólok, ha már merem ajánlani a darabot, egyelőre még nincs olyan állapotban. Oké, tudom, maximalista vagyok, vagy mondanak néha ilyeneket.

Sokadforrásból azt hallottam, hogy a holnapi Körmagyar lesz a darabtemetés, vagy utolsó előadás - azért röhej, hogyha valóban, akkor miért nem képes szólni róla, ha meg nem az, akkor miért ez jön vissza több helyről. Namindegy.
Vasárnap meg sikerült Sződynek is kiakasztania azzal, h a hossúkarácsonyiebéd bemutatójáig nem fogok próbálni, ellenben azért súgjak (mert nincs senki, aki a szereplők közül ráér, wazze?). És második bemutató még nincs kitűzve, és megint az érzem, hogy nem lesz rendesen próbálva velünk, kettőzésekkel. Nem, nem tudom pozitívan látni ezt a fajta ... lazaságot. Tőlem elvárják, hogy vegyem halálosan komolyan a társulatot és a próbafolyamatokat, de a másik irányból meg... következetesség, meg hitelesség, több kellene. Nem, a kollektív szózat és lecseszés az nem számít annak.

Déltuán volt Prága, aztán hétfőn Rouen, amire korona volt tulképp az Alice film. Nem, nem volt annyra jó, de hangulata volt, és 12 évesen rettentő módon imádtam volna. Most igazából HelenaBonhamCarter és JohnnyDepp nézései voltak a legütősebbek. Szeretetre vágyó meselénynézés, tényleg bábok lettek. A sztori eredetije jobb, így nem volt az egészben semmi váratlan, meg ilyesmi. Néha azért nem árt a feszültség sem a sztoriban - oké, 8 évesen újak lettek volna a "fordulatok" :D

Hajnalban eleredt a hó, amikro az éjszakai hazavitt.

péntek, március 12

Napi trope

Emlékezzünk Túrin Turambarra. update: vagy Húrinra. Vagy az összes többire.

Tragic Hero - FunkerVogt

I saw all the tragedies
happened to mankind
i'm always involved
when trouble hits our life

It's not me to turn the fate
to a better end
what I do will make it worse
so I stopped interfering

Chorus:
I'm a tragic hero
in this game called life
my chances go to zero
but I will always survive

I saw all the great disasters
all over the world
I can only observe
but never interact

It's not me to turn the fate
to a better end
what I do will make it worse
so I stopped interfering

Chorus

Watch out for me and be aware
now trouble is ahead
try to avoid my company
so you will be safe

It's not me to turn the fate
to a better end
what I do will make it worse
so I stopped interfering

csütörtök, március 11

szóval.
megpbáltam trope.kal leírni a rouen settinget, de rájöttem, h... minek. ismerem én azt anélkül is. CrapsackWorld, anti hero, grey vs gray morality, dark and troubled pasts, TallDarkAndSnarkyDeadpanSnarker ill. MagnificentBastard NPC-k, where being good sucks stb.

még a tervezett plotot is be tudom sorolni. Igen, megtalálható a többi között. És akár több is. MErt választható.

Changling: the Lost
"...and this site indeed is LINKED TO in the book itself as a resource. Ladies and Gentlemen, things just got Meta."


(nekem meg lejár itt bent az időm mindjárt)

kedd, március 9

egy kicsit rosszul vagyok. azon tűnődöm, menek-e klántalálkozóra (ó, ez olyan nosztalgikus, ezúttal toreador, na mit szóltok?), csak az a baj, h, ha megyek, akkor még maradnom édemes itt bent, az meg a rosszulétre nem jó - ha nem megyek, akkor meg elmennék időben haza. Hullámokban tör rám az émelygés. És folyamatosan fázom, de mondjuk nem hiszem, h lázas lennék, egyszerűen csak hideg van itt bent.
hangulatos a karakterem, ha mondjuk azonnal most lenne hattól akkor mennék.
namindegy, majd kitalálom.
--

azt álmodtam, h Tanárúrral vitatkozom, mi több, veszekszem - már nem tudom, mivel kapcsolatban, de nagyon határozottan magyaráztam neki, hogy miért rossz az, ami van. Megsértődött, én meg azon gondolkodtam, hogy ez miért olyan, mintha álmodnék, vagy Simseznék.
Az egyértelműen túl az is elgondolkodtatott, hogy mostanában megint szoktam ezt a fajta idegenséget érezni. Hogy mintha játszanék, és ez nem a valóság lenne... szürreális. Ma a meetingen pl. Akár egész nap itt az irodában. Mondjuk, annyiban jó, h nem halok meg idegességben és rettegésben, mert folyamatosan emberekkel kell kommunikálni, és így egészen egyszerű.

hétfő, március 8

kevesebb, mint másfél óra. A később bukó napban az az egyetlen szomorú, hogy ilyenkor csak fáradt a délután, de nem érzem azt, hogy pillanatokon belül mehetek haza, mert "este" van. Világos a délután, és irpdából, bezárva ez az egyik legkevésébé motiváló időjárás. Egész nyarakat szenvedtem át amiatt, mert még az időjárás is az unalom fakó kék színét festette körém.

a hétvége furcsa volt. kezdődött azzal, hogy hazafele majdnem elfújt a szél, úgyhogy mégsem mentünk buliba. Helyette tisztességes geek módra simseztem, aztán szombaton is.

vasárnap próba, utána semmi kedvem nem volt menni a táboros toszra - az, h nem próbálok, jobban kimerít, mitnha én lettem volna a soros Lucia. Aztán sikerült magamat rávennem, amiben közrejátszott az is, h GP elvitt kocsival, így nem kellett hóviharban kimennem a világ végére.
Nem bántam meg, még mindig vannak emberek, akik miatt megéri, akikkel különben nem találkozom, pedig szeretem őket.
Az vicces volt, h próbáltak megtudni tőlem dolgokat a keretjátékkal kapcsolatban, mint egyetlent, aki a csapatból ott volt - ha ezt tudom, akkor legalább elolvasom, mivel foglalkoztunk legutóbb, dehát senki nem mondta, h ilyenekre is figyelnem kell. Ezúttal nem szándékozomaktívabb lenni a minimálisan szükségesnél, ill kitalálni, h mire lehet még szükség, meg ilyenek. Most segítek, és kitalálom azt, amire épp van ihletem. De nincs ihletem. Szerintem tömegembernek azért még jó vagyok (nem, nem önkritika, lustaság :D)
Hazafele arra jöttem, amerre az ősidőkben a Gyárból, a 21es villamossal (mindig 21-es volt o.O?), amikor még a Gubacsiról lehetett megközelíteni. Gyártelep között, kurvák mellett, senki földjén. Mondjuk a Bakelitbe is kaland volt eltalálni a múltkor, én azt a helyet ellopom valahova, bár még nemtom hova.

csütörtök, március 4

elkezdtem végighallgatgatni a wgt tervezett programjában feltűntetett ismeretlen nevű együtteseket (művelődjünk, zombijaim).

találtam egy hangulatos elszállós izét máris (Accest), most meg egy basszushangon éneklős gótmetált (Beloved Enemy) - először type 0 fíling volt, de utána meg inkább nightwish a hangképzés alaján. mondjuk a szám nem nagy durranás, tűlérzelmeskedős, közhelyes hangazatokkal operál, amolyan.. háttérzene.
...
nem elemezgetem tovább, érdekes végigmenni néha ilyesmiken. a youtube hasznos találmány.

a hideg az irodában, az az, ami elsősorban zavar. azért ez nem kispályás - az a hőmérő egyértelműen rossz, mert... mert 24 fokban nem kéne így fáznom.
--
u.i.: jájj, attól még, h gótba vannak öltözve, ez a zene... rotfl :D nem menekültök.
ez már érdekesebb. kár, h nem találok róla normálisabb felvételt.

kedd, március 2

najólvan, miért görcsöl a gyomrom? 20 perc a mai munkanapból hátra.

tegnap volt a szóbeli értékelés, én már... nekem már egészen mindegy, úgy érzem. Fél óra alatt nagyjából odaértem a színházhoz, persze ebben a 8 perces várakozás is benne volt, amíg a troli indulását vártam. Mert nyilván megnéztem az útvonaltervezőt, az több verzióból végül egy 23 perceset ítélt legrövidebbnek. Valóban, ha nem az orrom elől megy el a troli. Ha elérem az előző metrót. Ha nem telik percekbe kijutni az irodaházból. Fontos tapasztalatokkal lettem gazdagabb a bkv skillek szempontjából.
ott már mindenki körben ült, udvarias mosollyal hallgatták a száz éves színésznő sztorijait (amik amúgy érdekesek voltak), aztán udvariasan kuncogtak KGD műsorszámán - a fickóból mondjuk NPC-t kell csinálni, mert jelenség, akkor is, ha csinálja.
MEgtudtam, hogy zavarban voltak tőlem, meg nem tudtak velem mit kezdeni, meg okos vagyok és infantilis, ellenben ez utóbbi nem látszik, ezért illusztrálok. Tanárúr hümmögött és bólogatott végig, a többieknek jók az adottságaik, volt, akinek szerencséje volt, hogy megmutatta a másik darabot is, meg ilyenek.
Utána ittunk egy-egy B52-őt a Merlinben.

10 perc.
Írogatom a live-os cselekvéslistát, érdekes végiggondolni, de mondjuk nem ártana ha ráérnék, különben feleslegesen dolgozom vele.

lejárt az idő. nos.