unalom.
ehh.
.

ebben a pillanatban csapott fejbe a péntek délután teljes erejével, mint egy jóllakott zongora a negyedikről.
a héten nem először hittem azt, hogy ősz van - ez a naptévesztéses időzavar egy újabb verziója.

elolvastam az anansi fiúkat (óje, Főnök fütyörészve jött vissza az irodába), és tetszett. olyan jóleső mese, csak nagyon rövidnek találtam. akárhogy is nézem, Neil Gaimannak a világa tovább ér, mint a sztorijai - a Graveyard booknál ez egyértelműen éreztem. Olvasnom kéne még, olyan ritkán teszem mostanában.

este megyek megnézem az előadásunkat, bár egy kicsit tartok attól, hogy nem lesz annyira jó kívülről nézni a saját szerepemet - amit simán lehet, h nem is fogok játszani, ha nem sikerül ebből még egy előadásnyit összehozni. Watevör, utána szociálisan is érintkezünk a népekkel, az meg ritkán árt.
....