pedig szerettem volna bemenni ma az újonnan fekete hajammal, megminden, de azért valljuk be, nem rossz ez a kis szünet. még ha a táppénz mértékében pénzbe kerül is. Most elsétáltam az esztékáig, csakhogy kiderüljön, az az orvos nincs, a másikhoz meg már nem volt kedvem, de legalább kiírtak holnapig. Addig szándékozom meggyógyulni.

Most épp fura a világ, olyan bizonytalanok a helyek körülöttem, meg minden, és rájöttem, hogy a betegség egyik jele nálam az, ha elkezdek motyogni meg kommentálni magamat szédülés közben, hogy hoppá.

boldog keddet.