néha átfedi egymást a képzelet és a valóság. és szerintem ez egyáltalán nem természetellenes - a sajátvalóságunk fakul át az érintésünk határán majdnem ugyanabba, amit csak az agyunk teremt meg. Az egyetlen különbség az, hogy ezek az események, dolgok valószínűbben lépnek be a buborékunkba.
Most először gondoltam bele először, hogy meg tudnám húzni a ravaszt, mi több, örömmel tenném, ha mondjuk fejbe kéne lőni valakit, aki fel akarja robbantani magát és utastársait a metróban. Mondjuk. Változom én is. Persze ez csak agresszívabbá teszi a pacifizmusomat - hosszabb távon ott a félelem, hogy az emberek agyatlan hülyék, pláne nagyobb tömegben. Az erőszak meg érzékeny műfaj. Mint a sebészet, vagy a pszichológia.

Álmomban külföldön voltam, busszal utaztam idegen helyek között, és próáltam kitalálni, hogy hányadik megálló az a megálló. és melyik busz az a busz.