kevesebb, mint másfél óra. A később bukó napban az az egyetlen szomorú, hogy ilyenkor csak fáradt a délután, de nem érzem azt, hogy pillanatokon belül mehetek haza, mert "este" van. Világos a délután, és irpdából, bezárva ez az egyik legkevésébé motiváló időjárás. Egész nyarakat szenvedtem át amiatt, mert még az időjárás is az unalom fakó kék színét festette körém.

a hétvége furcsa volt. kezdődött azzal, hogy hazafele majdnem elfújt a szél, úgyhogy mégsem mentünk buliba. Helyette tisztességes geek módra simseztem, aztán szombaton is.

vasárnap próba, utána semmi kedvem nem volt menni a táboros toszra - az, h nem próbálok, jobban kimerít, mitnha én lettem volna a soros Lucia. Aztán sikerült magamat rávennem, amiben közrejátszott az is, h GP elvitt kocsival, így nem kellett hóviharban kimennem a világ végére.
Nem bántam meg, még mindig vannak emberek, akik miatt megéri, akikkel különben nem találkozom, pedig szeretem őket.
Az vicces volt, h próbáltak megtudni tőlem dolgokat a keretjátékkal kapcsolatban, mint egyetlent, aki a csapatból ott volt - ha ezt tudom, akkor legalább elolvasom, mivel foglalkoztunk legutóbb, dehát senki nem mondta, h ilyenekre is figyelnem kell. Ezúttal nem szándékozomaktívabb lenni a minimálisan szükségesnél, ill kitalálni, h mire lehet még szükség, meg ilyenek. Most segítek, és kitalálom azt, amire épp van ihletem. De nincs ihletem. Szerintem tömegembernek azért még jó vagyok (nem, nem önkritika, lustaság :D)
Hazafele arra jöttem, amerre az ősidőkben a Gyárból, a 21es villamossal (mindig 21-es volt o.O?), amikor még a Gubacsiról lehetett megközelíteni. Gyártelep között, kurvák mellett, senki földjén. Mondjuk a Bakelitbe is kaland volt eltalálni a múltkor, én azt a helyet ellopom valahova, bár még nemtom hova.