najólvan, miért görcsöl a gyomrom? 20 perc a mai munkanapból hátra.

tegnap volt a szóbeli értékelés, én már... nekem már egészen mindegy, úgy érzem. Fél óra alatt nagyjából odaértem a színházhoz, persze ebben a 8 perces várakozás is benne volt, amíg a troli indulását vártam. Mert nyilván megnéztem az útvonaltervezőt, az több verzióból végül egy 23 perceset ítélt legrövidebbnek. Valóban, ha nem az orrom elől megy el a troli. Ha elérem az előző metrót. Ha nem telik percekbe kijutni az irodaházból. Fontos tapasztalatokkal lettem gazdagabb a bkv skillek szempontjából.
ott már mindenki körben ült, udvarias mosollyal hallgatták a száz éves színésznő sztorijait (amik amúgy érdekesek voltak), aztán udvariasan kuncogtak KGD műsorszámán - a fickóból mondjuk NPC-t kell csinálni, mert jelenség, akkor is, ha csinálja.
MEgtudtam, hogy zavarban voltak tőlem, meg nem tudtak velem mit kezdeni, meg okos vagyok és infantilis, ellenben ez utóbbi nem látszik, ezért illusztrálok. Tanárúr hümmögött és bólogatott végig, a többieknek jók az adottságaik, volt, akinek szerencséje volt, hogy megmutatta a másik darabot is, meg ilyenek.
Utána ittunk egy-egy B52-őt a Merlinben.

10 perc.
Írogatom a live-os cselekvéslistát, érdekes végiggondolni, de mondjuk nem ártana ha ráérnék, különben feleslegesen dolgozom vele.

lejárt az idő. nos.