Tartalomgenerálás, mi?
Maximum reflexió, de az van.

Bazár az ld50.hu, ami számomra az egyik szubkulturális közegemet jelentette hosszú éveken keresztül. A barátaimmal nem egyezik a zenei ízlésünk, ez olyan tény, amibe időről-időre beleütközöm. Jelenleg nincs is olyan állandó társaság, akikkel tudok koncertre vagy buliba járni - ezt főleg arra fogom, hogy nem tartjuk már a kapcsolatot, vag nem érünk rá, vagy ilyenek -, de még emlékszem arra, hogy mennyire közösség-érzetem volt attól a ténytől, hogyugyan egyedül mentem buliba, mégis, ismertem az embereket onnan legalább látásból. Egy részükkel beszélgettem már fórumon, és ez egyfajta gyenge, de létező törzs (?) érzést adott.
Ez egyre jobban felbomlik, a facebook nem tartja meg a gyenge közösségeket, sokkal jobban leszűri baráti társaságokat személyes szimpátia alapján. Egyszerűen nem fogom nézni annak az adatlapját (vagy fel se veszem), akit nem tartok szimpatikusnak. De,egy fórum-alapú közösségben ezt nem tehetem meg, az az ember ott lesz, és a fejekben kialakuló közösség része lesz szimpátiától függetlenül. Ebben a tekintetben a facebookon sokkal szűkebbek azok a közösségek, akik így kapcsolatot tartanak - elenyésző az esélye a másokkal való megismerkedésnek. Ezzel alapvetően nem lenne baj, ameddig van alternatíva.

Általános gondolatmenetből amúgy van raktáron még, de nem ez a lényeg. Sajnálom az ld50 megszűnését, nem csak a hozzá kötődő emlékek miatt, hanem azért, mert ezzel a közössége is megszűnik. Töredékekben, egyéni ismeretségek alapján nyilván megmarad, és a folyamat nem ma kezdődött, persze, de nem tudom, hol lesz helye a cyber-gót-ipari-dark-szubkult érdeklődésű embereknek. Kicsit olyan ez az egész, mintha az érdeklődsek mentén kitágult internetes közösségi háló megszűnne, és kicsiben ez is történik. Nem akarok a szomsédaimmal ismerkedni, na. Közös érdeklősésű /hobbijú/ízlésű embereket akarok megismerni, velük forogni egy közegben, ha már pl. a munkahelyemen ezt nem tehetem. És erre kell egy közeg, amit a facebook nem tud megadni.

(Talán pont ezért fontos a tolkien.hu-t fenntartani, és tartalommal feltölteni még akkor is, ha most egyszerűbb és kézenfekvőbb nem ezt használni. Valahova fejlődni kell. )

A gyakorlatias problémám meg szimplán az, hogy az ld50-ről néztem meg a bulikat, koncerteket - a facebook esetleges, és a kib koncertfotókat mégis, hol lehet megnézni, ami nem vmi random ember random válogatása?

Namindegy, Etiópiában meg éheznek.

Anngel megjelölt, olyannal, hogy "Az a feladat, hogy három dolgot kell megosztani, amit még nem tudunk rólatok, meg ki lehet tenni a macis képet, meg tovább lehet adni három bloggernek."

Kemény lesz, nem tudom, mi az, amit még nem írtam le itt, és nem tudja a blogomat olvasók legalább 80%-a :D

1. Egyik régi emlékem az, hogy pánikban menekülök haza, merthogy üldöznek karddal - kiderült, hogy a kiscsávó csak ismerkedni akart, és azért rohant utánam, kezében játékkarddal. Persze, most jobban belegondolva, simán lehet, hogy csak ezt mondta, és igazából viccesnek találta, hogy sikoltozva rohanok előle.

2. Soha nem tudtam mit kezdeni a dicséretekkel vagy elismeréssel - egyszerűen, mire képes lennék elhinni, hogy igaz, addigra pont becsúszik egy olyan visszajelzés, ami az egészet negálja. Vagy csak szimplán szembeállítom a "tényekkel", és meg is van a magyarázat, hogy miért nem igaz. Elvégre, ha valóban tudnék írni, lenne jó énekhangom, agyam, képességeim, akkor nyilván elismerné mindenki, akitől ezt elvárnám.
Ebből fakad az élettel való problémáim többsége, nyilván egy földreszállt csoda lennék amúgy, ha ezen túllendülnék.

3. Nagyon gyors olvasó voltam mindig is, de volt egy időszak 10-12 éves korom környékén talán, amikor nem olvastam el mindent a regényekből.Ha unalmas líró rész vagy érdektelen dolog következett, akkor ugrottam tovább az eseményig. Így történhetett meg az rendszeresen, hogy könyvet újraolvasva új dolgokra bukkantam benne :D

(remélem, ezeket még nem írtam le, de mindegyisI

és megjelölném:
Drímőrt
Hannát
Julcsit

hogy tudják majd továbbadni :D

jaj, azt álmodtam btw, hogy pókokat és szúbnyogokat, de, méginkább pókokat csapdosok agyon papuccsal, amik a szobám fala és az elé kifeszített tüll között lakoztak, aztán felkaptam a tavalyról megmaradt rovarírtót és agresszívan írtottam a dögöket.

aztán mentünk a Gellért-téren a villamoshoz, az ottani moziból kijött egy haverom, zavartan köszöntünk, aztán a zebránál még visszanézett, mert nem álltunk meg beszélgetni, siettem tovább a villamoshoz, amik sorban álltak a sínen, és a megállóhoz legalább három szigeten kellett átkelni, de a legszebb az a fejünk felett öt méterre húzódó köd volt, alatta tavaszi napsütés, de ott még az ősz köde, és a kettő közti határ gyönyörű habfraktálként látszódott a megfelelő szögből.

na, ha délelőtt írok blogot, akkor talán még jobb kedvű - például jött ma fizetésem, és, bár nyilván elfelejtettem a netbankos jelszavamat, és nem emlékszem arra, h mennyiről indultam előző hónap, csak az egy hetes állapotom van meg, az meg valószínűleg már pár rezsi és porszívó utalása utána helyzet. De hátha sikerül valamennyit félreraknom, mindig ebben bízom. Hátha.

Mostanában elkezdtem féltéglát cipelni magammal a BKV-ra olvasni, Robin Hobb még mindig magával ragadó történetet ír, annak ellenére, hogy az előző regény befejezése már átcsúszott egy határon.
Ihlet a királylányos fantasyhez, mostmár lassan mesélői és írói szinten is, csak legyen időm és energiám megírni, jajajajj. Mert nyilván ez az a történet lenne, amit olvasni szeretnék. Asszem.

Most délelőtt egy csomó melóm volt a szokásoshoz képest, bár nyilván luxus, hogy jut ilyesmire, mint blogírás időm - ha nem jutna, akkor azért elviselhetetlen lenne az adminisztráció. Amúgyis az. Kezdem pillanatokra gyűlölni, még akkor is, amikor teljesen értelmes és érthető és látom, miért van rá szükség. Ez azért még mindig nem élet.

A világ kiábrándító, és valószerűtlenül az, néha azt hiszem afelfestett égboltról, hogy mindig ugyanolyan, mert festett, aztén kiderül, hogy nem, az sem festett, az is igazi, s mint ilyen megfoghatatlanul változékony. A létező dolgokat nem lehet megismerni, csak azt, amit elképzelünk róluk.

Ha azt mondom, hogy nem vagyok mostanában teljesen kiegyensúlyozott, akkor az eufémizmus. Asszem. Mindegy.
Légüres tér, de ez nem baj, nem feltétlenül baj, a többi meg...

Hamar elvesztema  türelmemet az emberekkel szemben, hamar kiakadok, hamar, hamar, hamar.
Nem jó ez így.
--

de a tegnapi játék jó volt, élveztem, a répatorta finom volt, csak estére rosszul lettem - fogjuk a... a... hidegfrontra. Most aludni szeretnék.

na, befejeztem a deus ex: human revolutiont, eltekintve attól, hogy valóban nincsen jelentősége a játék közben tett dolgainknak, szerintem nem lett rossz. Már, ha eltekintünk a hatásvadász olajban úszó állatoktól, meg éhező emberektől meg ilyenek.
Valahol értem persze, és értékelem a szándékot.

Btw, a negyedik megoldást választottam, és, azt hiszem, az fejezi ki leginkább a véleményemet. Ha nem lehet elmondani a teljes igazságot úgy, hogy ne vonjanak le belőle végzetes következtetéseket (első válaszlehetőség), akkor inkább nem mondok semmit, rakják össze maguknak. A szabályozás úgy lenne jó, ha az igazságot ismernénk/ismerhetnénk, az idealizmus túl sok arroganciával keveredik.
Szóval ez.

Nemtom, h gfogok-e bővebben írni a játékról, szal... hangulatos, de az rpg fokozatosan elhal benne, a végén már csak megyek és keresztülküzdöm magam a neonfényeken, pedig... azért, akárhogy is nézem, változtat a dolgon, ha mondjuk Jensennek van értelme életben maradnia. Vagy pont, h nincs. Namindegy.
(Párszor eltévedtem azért rendesen :D)

Ez pont olyan reggel, amikor nem a szimpla lustaság miatt jövök be szemüvegben, hanem a tegnap este miatt, ilyenkor, ezzel a "túlélem a másnapot csakazértis" lelkülettel sokkal könnyebb minden. Mondjuk péntekel jobban jártam volna, de a csütörtök az is csütörtök. 

Jaj, az egyik recis, a diák kiscsaj rettentő mintás felsője beleégett a ma reggel érzékeny retinámba, van, amikor jobbnak érezném a szigorú fekete-fehér üzleties öltözködést tényleg. Van a minszoknyáknak egy sajátos bája a nem hozzáillő lábakon, na.

Ma effektívnek kell lenni, és hívom a szavakat magam köré, hatékonyság, előremutatás, problémamegoldás, konstruktivitás, szinergiákszinergiákszinergiák. 

A tegnap este úgy indult, hogy akár mehettünk volna vmi meetoffra, a kultúrnciskodás jegyében, csak a szomszédlányok szarul voltak, úgyhogy mentünk inkább füstös kocsmába. Ott hamarosan kvíz kezdődött, úgyhogy egy emelettel feljebb az élet értelmét feszegettük, azt, h Julcsi unalmas-e (nem), hogy én hiszek-e magamban (nem), és a közös ismerőseink (igen, vannak).

Miután mindenféle betegségre/munkanapra hivatkozva leléptek, csatlakoztam a lent tobzódókhoz, szennyes képzetek hömpölyögtek a levegőben, rózsaszín háromszögek és mindazok a dolgok, amikre jobb nem emlékezni. Pedig Bruti és Zyro két külön asztalnál ültek. 

Ez így jó este volt, az értelmiségi létfejtegetés utáni agygőzleeresztés, meg egyéb modorságok.

Ahhoz képest, amilyen hangulatban hazaértem, szép ugrás lett ez így.

a szünet köszönöm, jó volt. sikerült továbbterveznem a plakátot, továbbjutnom deus exben, kimosnom a fehér cuccaimat, továbbjutni Limbo-ban (kész, h az a játék mennyire nyomasztóan nehéz tud lenni), kirándulni, hegedűn gyakorolni hosszú idő óta először, meg aludni. (Aludni, aludni.) Me szocializálódni macskákkal, párszor mosogatni, és megnézni az Emilie Autumn koncertet.
A show profi, szórakoztató, látványos, szerintem stabilan hozza a csapat a szintet, nem a zene a lényeg, hanem a mindenmás.
Beöltöztem lilába, ennek örömére ma beszereztem lila sminkcuccokat, mert mintha nem lenne elég.

És fejfájás tör rám időnként. Nagyon.

Tavasz, vagy nyár.

már nem tudom, mit akartam.
3 perc alatt fogyott el a pogácsa a recepcióról a levelek alapján.

megint elkezdtem ráállni az effekt témára, igazából ki kéne próbálnom vhogy virtuálisan, h egyáltalán mi kellene nekem. hosszú hétvége, kipróbálom. asszem.

ejh.

éles színek vagy kevésbé élesek, a felhők kiegyensúlyozottak. megvolt az értékelésem, előremutató volt, így két év után elkezdjük tisztázni a feladataimat. Ez azért majd kibarhítóbbá teszi a melót.
a dolgok nem nyernek értelmet, kellene nekik, de nem teszik, e valahol mélyen fáj, de nem azért, emrt, hanem csak a nagy egész mintázat hiányzik, a lebegő tengervízből kialakuló moszatszigetek vagy bármi.
persze, vannak.

most kicsit belefáradok a vélemény-nyilvánításokba, a sarkokba, az értékelésekbe és értékítéletekbe. most kicsit hinni fogok a színekben, az árnyalatokban és abban, h a világ több annál, mint amit bárki fel tud fogni.

és örülök annak, h csak most kezd rámtelepedni az ólmos fáradtság, ami tegnap egész végig a padlóba döngölt.

A fejfájés úgy tört rám, mintha ittam volna tegnap este, két jager nem sok, nem isértem. Jobb híján a tavaszi felhős (tökéletes) égnek köszönöm meg, így nhéz összeszednem magamat meg a szobáz, meg a konyhát, mega .... meg anemtom. Lassan kipakolok mindent a tegnapi játék után. Igen, élvezem a házigazdaságot játék közben, mert takarítanom és rendet kell raknom előtte, és örömmel tölt el a szpbám olyankor, meg akkor van kaja, mert magamra nem, de emberekre van értelme főznöm. Viszont kb a következő alkalomig nem pakolok el teljesen.
A játék jó lesz, háromhetente kicsit ritkán van, de legalább van.
Szétolvadtak a gondolataim a tavaszi légnyomásban.

Tegnao este hárman végül elmentünk a buliba, aholvalóban a 90-es évek szóltak többnyire, meg a 2000-es évek eleje, ill. meghatározhatatlan tipusú elektronikus prünytögéssel mostam tisztára az agyamat, hiányzott ez már nagyon.

az égbolt zár

vashiány vagy betegség, nem is tudom már, piros a körmöm még amíg le nem pereg róla a lakk, ez is világos, meg a kurvajó ingem, amire ma nagyon büszke vagyok, mert jól áll, és eltűnődtem, h tényleg veszek fel fűzőt melóhelyre legalább egyszer, mert akkor legalább egyenesen kell ülnöm.
Szélben-feloldódó belső impulzív kavargás, kis gömbvillámszikrákkal itt-ott, inventoryban kutatás a helyek és a töltények meg a csokik után, még még még 1 achievement és az unlockolja a következőt a világ összefüggéseit csak az agyunk generálja, de olyan jó megenni a más által generáltat, anélkül,m h sértődés lenne belőle.
Nem értem a sértődést, a másikra neheztelést, mért van ez belénk huzalozva, nincs értelme, nincs értelme, talán meghódítottuk volna már magunkat és a világot, ha jól működnénk.
Hát nem? Hát de.

összelopni magunkat mindenhonnan, a saját tükörképünk bámulásából, a napok humorából, anapok kínjából és választékosságából,a stabil szürrealitásból, a kishitűségből, a felcsavarodott gondolatokból,  aludnom kéne, talán, talán nem, most nagyon furcsa a világ.

Midnig ütközök falakba, vannak, amik pánikot keltenek, vannak, amiket átlépek, és időnként leomlanak, ami vicces és katarktikus, de nem lehet örökké, örökké nem eshet.
Néha pofontól kap lendületet a világ a következőig, néha, néha, néha, néha, néha, néha.
a valamilyenség átok.
a kijelentések önmagukban hordozzák a tagadásukat vagy a cáfolatukat, nem lehetn egy dolog teljesen igaz, mindig van, amitől nem az. Mert nem létezik. Nem léteznek az állítások. Kényelmes azt hinnem, de nem, nem, nem, nem, nem, nem....

Na, másfél kör és a maradék fél sétálva (no, a séta talán már számít olyankor, amikor a levegővétel is erőfeszítés). Ne feledjük, ez a Feneketlen-tó a maga mittomén, 3-400 méteres kerületével, de innen szép a győzelem. Egyszer majd nem a légszomjjal fogok kzdeni előbb, hanem tényleg elfáradok. Különben a Bartók borzasztóan szmogos, ijesztően rossz a levegő. A tó mellett pont annyival jobb, hogy nem tűnik már fel - de asszem ez így nem igazán egészséges. Igazi városi önmérgezős sport.
(és még mindig érzem. vagy csak a fejfájás maradt itt, nem a reggeli torokfájós légszomj)

Tegnap befejeztem nagyjából a táborplakátot, ma reggel már látok rajta változtatnivalót, de... de.

Játszom szorgalmasan Jensennel tovább, lopózom és altatok, de sajnos a pacifista achievment nem fog összeönni, mert a gonosz turretek kinyírtak párakat már. (Muhaha). Komolyan, lelkiismeretfurdalásom támadt a hullákat átkutatva.

Szóval a tegnap estémet hatékonynak nyilvánítottam. Öröm.

kicsit hűvös, kicsit fényes, nagyon reggel.

embergyűlöletem mérséklődik, vagy csak visszahúzódik egy újabb előtörésig, pénteken, szombaton és vasárnap is voltak emberek a Bázison, ebből a pénteki egy erősen kómás kémsztori volt, szombaton random házibuli alakult Julcsinál, amit csak részben lógtam el a deusex előtt, vasárnap meg meséltem a parti felének, mert a többiek délután mondták le. Így utólag örülök, h összeszedtemmagam annyira, h kimeséljem mindkettőt, mert legalább fontos dolgokra jöttek rá a JK-k (szociális karakter nem harci karakter :D)

nem igazán van kedvema héthez, a naphoz a bármihez, és gyakorolnom kell a NEM mondását is asszem.

dwn

tea.
....
na, a reggeli enyhe energialöket és tompaság elegye mostanra kellemes melankóliává és ürességgé változott.
ihlettelen vagyok. tegnap próba előtt próbáltam a roueni meséhez jegyzetelni, annyira voltam csdak képes, h felsoroljam az NPC-ket szép sorban. és ma itt ülök, szinte meló nélikül, és semmire nem tudtam eddig rávenni magam.
kimentem plázába, hátha a mozgás, a séta, a furcsa emberek meg az esetleges érdekes ruhavásárlási lehetőség feldob, de rosszabb lett. Egyrészt a mostani mainstream divat nem jön be (már pár éve megint nem), másrészt nem találok rendes fekete farmert vagy oldalzsebes nadrágot még mindig.
úgyhogy most szeretnék beülni a dobozok és az ablak közé egy kicsit, de tulajdonképpen ehhez sincsen kedvem.
egész explicit rosszkedvem van.
de szereztem levendulás-csajos folyékonyszappant a fürdőszobába. ez jó asszem.
meg este játék. remélem, jó lesz. azon filózom, elmenjek-e a szomszédba meló után erre a ruhacserélős/kifosztós/vevős akcióra, de amennyire szeretek emberekkel találkozni általában, annyira taszít most a gondolat. pedig simán lehet, h pont olyan emberek lesznek csak ott, akiknek a társasága jól esne most.

namindegy, meló ugye. azok ott már a hegyek, amiket ígértetek?

meditatív péntek

mindig ez van, amikor keveset alszom előtte. a viszki hasznos ital, mert nem kell belőle sok.
nem lesz ez így jó. vagy de.

A próba jó volt, vagy annyival jobbak voltak a beállítások és hozzászoktam a hangomhoz vagy valóban jobb a saját mikrofonom. Valószínűleg a kettő együtt, most izgatottan várom a felvételeket, hátha lesz közülük megmutogatható. Most tartunk ott, hogy kellene dinamika és felépítés kidolgozva, mert ugyan ösztönösen összejön néha, de nem árt tudatosítani, hogy mindig.

hasznos volt a tegnap este és a porszívó, mivel az ersténél nem ment át a kispapíros átutalásom, ezért újra igényeltem netbankos jelszót, és így megnéztem mennyit költöttem az elmúlt hónapban.
csak kicsit kellene jobban átgondolnom, leginkább a kajánál, mert most nem nagyon költöttem feleslegesnek számító dologra (nem, a játék nem annak számít D:).

próba után a buszról majdnem nem szálltam le, hirtelen nem akartam menni a szokásos sörözésre. Fura volt, és megint csak észre kellett vennem, már sokadjára a héten, hogy elfáradtam. Most szociálisan - egyszerűen túl sok az ember, nekem túl kevés az energiám rájuk. Pedig ilyen nem szokott lenni, ráadásul a sok kedves embert szeretm magam körül, mert phetetőnek szoktam őket találni. No good.

Ma péntek. A péntek jó. A péntek a barátom. És be kell látnom, h tökéletes ma az időjárás.

Na, rémálom-szerű elemek voltak az álmomban - ilyen velem nem szokott gyakran történni, az álmaim azok konstansan az ideális életet jelentik számomra.
tulajdonképpen ez sem volt rossz, csak.. ijesztő.
Még úgy is, hogy bizonyos képességeket a "Q" billentyű leütésével kellett előhívni, hogy ne haljunk meg.
Szozsi és Miki szereztek valami teleportálós képességet, ami valami miatt nagyon fontos volt, hogy működjön. El kellett jutni egy bizonyos körbe, és ott aktiválni, és akkor egy másik körbe kerültünk át. Csakhogy az aktiválás előhívta a másik sík félálomszörnyeit, mint az Alan Wake-ben, és azok ellen kellett nyomni a Q gombot. Ez volt az ijesztő része, mert a démonok előtűnése a máshonnan mindig ijesztő, és ismeretlen és.. tudjátok.

Reggel futottunk megint, ha nem lenne fárasztó, akkor tök jó lenne. Nem szeretek szmogban és jéghideg levegőben légszomjjal kzdeni, na. De majd biztos másképp lesz, ha már sokáig csinálom, és nem fogok utána félóráig szédülni. (Ja, igen, a vastablettákat kéne szedni, mi?)

És ma csütörtök (és napsütés) és mittomén. A ma esti próba motivál, mert talán most már be tudom lőni az énekhangomat elviselhetőre olyankor, amikor hallom magamat.