jaj, azt álmodtam btw, hogy pókokat és szúbnyogokat, de, méginkább pókokat csapdosok agyon papuccsal, amik a szobám fala és az elé kifeszített tüll között lakoztak, aztán felkaptam a tavalyról megmaradt rovarírtót és agresszívan írtottam a dögöket.

aztán mentünk a Gellért-téren a villamoshoz, az ottani moziból kijött egy haverom, zavartan köszöntünk, aztán a zebránál még visszanézett, mert nem álltunk meg beszélgetni, siettem tovább a villamoshoz, amik sorban álltak a sínen, és a megállóhoz legalább három szigeten kellett átkelni, de a legszebb az a fejünk felett öt méterre húzódó köd volt, alatta tavaszi napsütés, de ott még az ősz köde, és a kettő közti határ gyönyörű habfraktálként látszódott a megfelelő szögből.