Na, rémálom-szerű elemek voltak az álmomban - ilyen velem nem szokott gyakran történni, az álmaim azok konstansan az ideális életet jelentik számomra.
tulajdonképpen ez sem volt rossz, csak.. ijesztő.
Még úgy is, hogy bizonyos képességeket a "Q" billentyű leütésével kellett előhívni, hogy ne haljunk meg.
Szozsi és Miki szereztek valami teleportálós képességet, ami valami miatt nagyon fontos volt, hogy működjön. El kellett jutni egy bizonyos körbe, és ott aktiválni, és akkor egy másik körbe kerültünk át. Csakhogy az aktiválás előhívta a másik sík félálomszörnyeit, mint az Alan Wake-ben, és azok ellen kellett nyomni a Q gombot. Ez volt az ijesztő része, mert a démonok előtűnése a máshonnan mindig ijesztő, és ismeretlen és.. tudjátok.

Reggel futottunk megint, ha nem lenne fárasztó, akkor tök jó lenne. Nem szeretek szmogban és jéghideg levegőben légszomjjal kzdeni, na. De majd biztos másképp lesz, ha már sokáig csinálom, és nem fogok utána félóráig szédülni. (Ja, igen, a vastablettákat kéne szedni, mi?)

És ma csütörtök (és napsütés) és mittomén. A ma esti próba motivál, mert talán most már be tudom lőni az énekhangomat elviselhetőre olyankor, amikor hallom magamat.